Napokon belül itt van a 89. Oscar-gála, ennek kapcsán pedig mindenki a jelölt filmekről beszélget. Mi is ezen iparkodtunk az elmúlt hetek hónapok folyamán, szokás szerint pedig összegyűjtöttük ennek a munkának az eredményét egy posztban. Avagy alább következzen minden írásunk, amely a díjátadó fontos és kevésbé fontos szereplői kapcsán született, így akár arra vagytok kíváncsiak, melyiküket érdemes még pótolni, vagy egyáltalán talán csak arra, hogy mely filmek képviseltetik majd magukat vasárnap, alább megtaláltok mindent.
Kaliforniai álom
(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő, legjobb női főszereplő, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb eredeti filmzene, legjobb betétdal, legjobb kosztüm, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb látvány)
Éppen az a kellemes, a természetességével elbűvölő romantikus mozi, amire mindenki számított. Azonban hiányzik mögüle az a zseni, aki a Whiplash esetében ezeket az elvárásokat ezerszeresen felülmúlta, és akitől második darabja esetében is talán jogosan várhattunk volna egy hasonló bravúrt. (danialves kritikája)
Érkezés
(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb látvány)
Denis Villeneuve faék egyszerűségű megoldásokkal és játszi könnyedséggel elhozta nekünk azt a moziélményt, amit a gigászi szuperhősháborúk, CGI-pornók és nosztalgiabombák sem voltak képesek. (danialves kritikája)
Holdfény
(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb eredeti filmzene)
A Holdfény lehetett volna egy művészkedős, díjszezonra specializált ömlengés, de az alkotókban volt annyi törekvés, hogy ezen túlmutassanak, és letegyenek az asztalra egy nagyon megkapó, zsigeri élményt nyújtó, profi filmet. (Power kritikája)
A fegyvertelen katona
(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi főszereplő, legjobb vágás, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás)
A fegyvertelen katona egy vérbeli Mel Gibson-film: erőszak és pátosz vegyül benne, olykor hatásvadász módon, olykor pedig valóban megrendítően. (The Man Who Laughs kritikája)
Oroszlán
(Legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb fényképezés, legjobb eredeti filmzene)
Az Oroszlán összességében egészen olyan élmény, mint az utolsó képkockákkal kezdődő Sia-sláger: egy megindító és igénytelenséggel semmiképpen sem vádolható mű, de ahogyan utóbbiról is tudjuk, hogy ha éppen Britney Spears lenne még az aktuálisan legnépszerűbb popdal-gyáros, akkor ő énekelné, úgy Garth Davis alkotása is csak Weinsteinék kötelező éves Oscar-jelöléséért született meg. (danialves kritikája)
A régi város
(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb női mellékszereplő)
A régi város nem csupán a témájában erős, hanem jóformán minden fronton ezt mondhatjuk el róla. (20legendd kritikája)
Fences
(Legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő, legjobb női mellékszereplő)
A Fences számos kiemelkedő vonással bír, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne találhatnánk hasonlót bármelyik budapesti színházban is akár. Az pedig egyedül nézőjén múlik, hogy ennek a gondolatnak a "kiváló vonások" vagy az "ezt bármelyik színházban megkapom" oldalát akarja kihangsúlyozni. (danialves kritikája)
Hell or High Water
(Legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb vágás)
Ebben a filmben a főszereplők karakterében, a köréjük épített történetben találjuk a legkevesebb érdekességet, Sheridan és MacKenzie prezentálásában mégis képes ez az ezerszer elmondott történet valami újat és lehangolóan emberit megfogalmazni. (danialves kritikája)
A számolás joga
(Legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb női mellékszereplő)
Ez a film nemcsak egy szeretetteljes, bájos komikummal felvértezett vígjáték, de egyben egy olyan mű is, amely konkrét történelmi vonatkozásai ellenére ma éppen olyan aktuális tud lenni, mint annak idején. Egy kiváló tanmeséje annak, hogy hogyan lehet nagy szavak, agresszív akciók nélkül, kizárólag tudással és szívós munkával előrelépést elérni egy arra nyitott rendszerben - és hogy mennyire fontosak az ilyen rendszerek. (danialves kritikája)
Jackie
(Legjobb női főszereplő, legjobb eredeti filmzene, legjobb kosztüm)
A Jackie ha motívumaiban nem is, hozzáállásával éppen azt a közhelyes filmnyelvet tagadja, ami az Oscar-vadász, dicshimnuszként megírt életrajzi filmeket jellemzi. (danialves kritikája)
Mélytengeri pokol
(Legjobb hangvágás, legjobb vizuális effektek)
Peter Berg ismét megmutatta, hogy kompromisszumok nélkül is tud igaz történeteket a vászonra varázsolni, és a sokkoló tragédiáknak és a bennük foglalt emberi sorsoknak nem feltétlenül szükséges egymás kárára létezniük. (danialves kritikája)
Legendás állatok és megfigyelésük
(Legjobb kosztüm, legjobb látvány)
Ha már nem tud megnyugodni a stúdió, és kell a pénz az írónőnek is (vagy csak egyszerűen írni akar még erről a világról), akkor így kell azt a bizonyos rókabőrt lehúzni egy már bejáratott franchise-ról. (AldoWinnfield kritikája)
A Legendás állatok és megfigyelésük valóban egy laza kalandfilm, a probléma csupán annyi, hogy nem túl sok varázslatosság szorult bele. (The Man Who Laughs kritikája)
Florence - A tökéletlen hang
(Legjobb női főszereplő, legjobb kosztüm)
A Florence-t leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nem rettennek meg attól, ha a báj és a szentimentalizmus alkalmasint felülírja a valóságot, akik tudnak élvezetet találni a nívótlanságban - még ha ez a film éppenséggel minden döccenője ellenére egy korrekt módon végigvitt produkciónak mondható is. (danialves kritikája)
Kubo és a varázshúrok
(Legjobb animációs film, legjobb vizuális effektek)
A Kelet minden egzotikuma keveredik benne a Nyugat technikai vívmányaival és legnemesebb családi mese hagyományaival, ennek eredményeként egy maradandó élményt nyújtó alkotást kapunk, amelyben tarol a CGI-orgia, de minden jelenetében olyan tartalom és mélység található, hogy az felül tudja írni a látványt. (FilmBaráth kritikája)
Az ember, aki Ovénak hívnak
(Legjobb idegennyelvű film, legjobb smink)
Az ember, aki Ovének hívnak nem vágyik kitüntetett helyre a filmművészet panteonjában, viszont minden nézőjét egy kellemes és szívmelengető két órában részesíti. (danialves kritikája)
Vaiana
(Legjobb animációs film, legjobb betétdal)
Nagyon szerethető és magával ragadó film, jól felépített karakterekkel, Disney-minőség az egzotikus maori kultúrával megtámogatva, a végeredmény pedig egy abszolút mértékben szórakoztató családi mozi, amelyből tökéletesen hiányzik a szerelmi szál, de annyi kalandot kapunk cserébe, hogy nem is hiányzik. (FilmBaráth kritikája)
Utazók
(Legjobb eredeti filmzene, legjobb látvány)
Hiába a feketelistás forgatókönyv, ami évekig keringett a rendszerben és kiválónak tartották, hiába az érdekes alapfelvetés és a szuper első egy óra, a film a második felében annyira szétesik, hogy elsősorban a két szimpatikus főszereplő miatt maradt meg kellemes élményként. (AldoWinnfield kritikája)
Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet
(Legjobb hangkeverés, legjobb vizuális effektek)
Nem vállal túl sokat, de cserébe nem is ígér semmit. Amit kapunk az nem más, mint egy vegytiszta, szórakoztató moziélmény. Szép munka! (Power kritikája)
Általános kiegyensúlyozatlanságát és alkalmankénti zavarosságát leszámítva a Rogue One sikeresen hozza Az ébredő Erő színvonalát. Mi pedig éppen ugyanazt a kiherélt, színtelen-szagtalan, egyszerhasználatos szórakozást kaptuk, mint tavaly, vagy mint Edwards előző filmje esetében. (danialves kritikája)
Zootropolis - Állati nagy balhé
(Legjobb animációs film)
A rendőrnyuszi és az inges róka meséjének nem kell szégyenkeznie, büszkén állhat be az olyan klasszikusok mellé, mint az Oroszlánkirály vagy a Toy Story. (Razzul kritikája)
Életem Cukkiniként
(Legjobb animációs film)
Az Életem Cukkiniként egyrészt úgy szeretne a felnőttek és a gyerekek számára is nyújtani valamit, hogy igazán egyik közönség számára sem ad elegendőt, másrészt nemcsak hosszában, de mélységeiben is kevés ahhoz, hogy igazán átütő élményként beszélhessünk róla. (danialves kritikája)
A vörös teknős
(Legjobb animációs film)
A vörös teknős minden kétséget kizárólag egy gyönyörű film, de olyan átgondolt és érdekes kalandokat nem igazán tud nyújtani, mint a Ghibli korábbi remekei. (20legendd kritikája)
Toni Erdmann
(Legjobb idegennyelvű film)
A Toni Erdmann egy veszettül vicces film, de bűn lenne ilyen egyszerűen beskatulyázni, mert úgy tud humoros lenni, hogy közben nem felejti el a háttérben meghúzódó drámai szálat, az apa-lánya kapcsolatot, valamint konkrétan a karaktereket építeni, ebből adódóan egy olyan maradandó, életszagú élményt tartogatni, ami már-már terápiás jelleggel ajánlott minden multiban sínylődő kisember számára. (FroG)
A legnagyobb félelmet a Toni Erdmann kapcsán számomra is a maratoni játékidő okozta, és utólag azt kell mondanom, nem voltak alaptalanok az aggályaim. Ha teljesen direkt módon feltesszük a kérdést, hogy "mihez van szüksége ennyi időre a filmnek?", nehéz lenne egyértelmű választ adni, ugyanis a mű alapfelállása és konklúziója sem mélységében, sem jellegében nem különbözik lényegesen egy hagyományos vígjátékétól. (danialves)
A homok alatt
(Legjobb idegennyelvű film)
Sokkoló látni az aknamezőre meghalni küldött, a háború lefolytatásában valószínűleg teljesen ártatlan gyerekeket, de ebből semmi olyat nem képes megfogalmazni az Under sandet, amit már ne tudtunk volna eddig is. Ez a produkció a bizonyíték arra, hogy egy nemzet részéről nemcsak a túlzásba vitt patriotizmus, de a kényszeres vezeklés is eredményezhet felesleges alkotásokat a filmvásznon. (danialves kritikája)
Az ügyfél
(Legjobb idegennyelvű film)
Farhadi stílusának nyerssége mindig is megnehezítette a befogadást, azonban erről könnyű volt megfeledkezni, amíg lenyűgözően megszerkesztett történetek társultak hozzá. Ennek híján azonban legújabb filmje csak a világ távoli részeiről érkező tucatdrámák sorát gyarapítja. (danialves kritikája)
O.J.: Made in America
(Legjobb dokumentumfilm)
A dokumentumfilm legalább annyira szól egy nemzet tragédiájáról, mint egy magánszemélyéről, amit kívülről nézve merő értetlenséggel, dühvel és csalódottsággal lehet csak követni, még ilyen hosszú idő távlatából is. (20legendd kritikája)
Végül az egy Oscarra jelölt filmek a teljesség igénye nélkül:
Captain Fantastic (Legjobb férfi főszereplő), Loving (Legjobb női főszereplő), Elle (Legjobb női főszereplő), Éjszakai ragadozók (Legjobb férfi mellékszereplő), A homár #1 #2 (Legjobb eredeti forgatókönyv), Trollok (Legjobb betétdal), Sully - Csoda a Hudson folyón (Legjobb hangvágás), 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi (Legjobb hangkeverés), Ave, Cézár (Legjobb látvány), Star Trek - Mindenen túl #1 #2 (Legjobb smink), Suicide Squad - Öngyilkos osztag #1 #2 (Legjobb smink), Szövetségesek #1 #2 (Legjobb kosztüm), Doctor Strange (Legjobb vizuális effektek), A dzsungel könyve (Legjobb vizuális effektek)
