Ördögien jó thriller. Teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint vártam, de nem bánom, sőt. Jólnevelt úrilányként még soha életemben nem volt Chippendale show-n (nem is tervezem), de ettől még felkaptam a fejem a címre, ami jó szaftos pletykákat ígért egy olyan világból, amibe titokban mindenki szeretne bepillantást nyerni. Ebből is kaptunk egy kicsit, de egyáltalán nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy megérintett bennünket a bűn, csak nem abban a formájában, amire számítottunk. Mert az a bizonyos Chippendale fiú nem csak táncolt, hanem drogozott, sőt, készítette is azt, és elég mélyen megmerítkezett a kilencvenes évek alvilágában. Ebben a könyvben nincsenek igazán megkedvelhető karakterek, ennek ellenére olyan érdekes a fokozatosan kialakuló történet, hogy képtelenség letenni a könyvet, én egy ültő helyemben olvastam el. A végére azt hittem, már mindent értek, és már éppen belenyugodtam volna az előre látható viszonylagos happy endbe, amikor jöttek a zseniális utolsó oldalak, és én csak kapkodni tudtam a levegőt, annyira meglepődtem, de végül rájöttem, hogy ez volt a tökéletes befejezés. A történetvezetés remek, a karakterek is nagyon jól működnek, a szerző nem riad vissza a tabudöntögetéstől, mert itt aztán tényleg van minden, csak pislogunk, hogy ezt még lehet, fokozni? és igen, lehet. Azért is érdekes az írótól ez a történet, mert eddig történelmi regényeket írt (nem olvastam sajnos egyet sem, pedig nagy rajongója vagyok a műfajnak, de ezek után biztosan pótolni fogom), ki gondolta volna, hogy ilyen jó thrillert tud írni. Mert ez egy nagyon jól felépített darab, ráadásul tökéletes meglepetés, mindenféle szempontból, rendhagyó, kegyetlen, öli a szívet és a lelket, borzongat és kíváncsivá tesz, az ember lánya legszívesebben letenné már a könyvet, mert ennyi bűnt nem lehet elviselni, de aztán persze annyira kíváncsi arra, hogy mi lesz a vége, hogy csak olvassa tovább. Elsősorban azoknak ajánlom, akik bírják a terhelést, ez egy nem könnyű könyv, tényleg erős idegzetűeknek való, de az utolsó oldalak mindent megérnek, ritka az ilyen zseniális végkifejlet. 

Kerekes Tamás egy lecsúszott író, aki most érkezett haza az elvonóról, és megkapja a lehetőséget a kiadójától arra, hogy visszakapaszkodjon a rivaldafénybe. Egy egykori Chippendale fiú ugyanis, akinek már nem sok ideje van hátra, úgy döntött, megíratja vele az élettörténetét. Karacs Bence meg is jelenik az írónál, és elkezdeni mondani, mi történt vele a kilencvenes években...

Kamasz voltam a kilencvenes években, ezért vannak már emlékeim ebből az időszakból, így arról is, hogy mennyire élénk volt akkoriban az alvilág, mennyire erőszakos volt az az időszak. Megrázó volt egy olyan valakinek a szavait hallgatni erről az időszakról, aki belülről látta ezt az egészet, hozta a nosztalgiafaktort, ugyanakkor el is rémisztett. Úrilány vagyok, soha nem érintett meg a bűn, éppen ezért borzongva, mégis kíváncsian olvastam ennek az embernek az élettörténetét, akiről sok minden kiderül, és akivel sok minden történik, és igen, valóban táncolt és igen, erről is időszakról is mesél, de mégsem ez a lényeg, hanem a bűn esszenciája, amelyben ez a fiatalember tobzódik. Karacs Bencét nem lehet megkedvelni, mert nincs benne semmi szeretetre méltó - kivéve talán, hogy mennyi szeretettel gondoskodott beteg leánytestvéréről - , mégsem lehet közömbösnek maradni iránta, ráadásul nagyon érdekesen mesél - vagyis a szerző kiválóan ír - , egyre emelkedik a tét, amikor azt hisszük, ez már tényleg túlzás, még mindig történik valami, amivel rá lehet licitálni az előzőekre. Kerekes Tamás közben igyekszik megszabadulni bűnös múltjától, leteszi a szereket, összejön a kedves szomszéd nővel, nagyon szurkolunk neki, hogy összejöjjön a happy end, de aztán persze kiderül, hogy aki túl közel kerül a bűnhöz, az bizony megégeti magát.

Nagyon csalóka a borító, és egyben remek is, hiszen abszolút hozza a kilencvenes évek feelingjét, miközben bemutatja a két főszereplőt is, akiknek a sorsa összefonódik. Miközben próbálnak összehozni egy botránykönyvet, észre sem veszik, hogyan csúsznak ki a dolgok a kezeik közül. Bence szavainak nagy nyomatékot ad, hogy haldoklik, talán csak hetei, hónapjai vannak hátra, ezért sietniük kell, hogy mindent el tudjon mondani, nem sokszor találkoznak, de mindegyik beszélgetésük katartikus, tényleg döbbenet, hogy mennyire elmerülünk a bűn mocsarában. Talán az egyetlen gyengéje a könyvnek, hogy amikor véget érnek a kilencvenes évek a történetben, elszáll a varázslat, túl rövidre sikerül a 2000-es és azt követő időszak bemutatása, itt már nincs katarzis, arra várni kell a befejezésig. Nem tudom elégszer leírni, mennyire zseniális a vége, nehogy valaki előrelapozzon, mert megfosztja magát egy nem mindennapi élménytől. Sok könyvet olvasok, de ilyen kiváló befejezéshez még nem nagyon volt szerencsém, már ezért megérte elolvasni ezt a kötetet. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy ez egy igencsak korhatáros alkotás, nagyon durva jelenetek vannak benne, dacára annak, hogy nem dől benne a vér, elsősorban lelki síkon hat, és ez sokkal pusztítóbb, mint a fizikai erőszak bemutatása.

Egyáltalán nem hosszú a könyv, mégis rengeteg minden belefért, aminek csak egy része az a bizonyos Chippandale tánc, amiről mindenki hallott már, és amit titokban mindenki látni szeretne. Nos, erről is megtudunk sok mindent, naná, hogy nem habos-dolgos dolgokat, ez bizony nem könnyű pénzkereset a látszat ellenére, nagyon sokat kell gyakorolni, hogy megmaradjon az illúzió, és színvonalas legyen a produkció. Nem csak jól kell kinézni, táncolni is tudni kell, és természetesen kell egy jó menedzser, aki viszi az üzletet. Vajon milyen életet élt az, akinek erről a táncról szólt a világa alapvetően? Meg fogunk lepődni, hogy milyen összetettet, és a sorsának elmesélése magával rántja azt is, akinek eredetileg csak annyi dolga lett volna, hogy lejegyezze a gondolatait. Meglepően jó könyv, nem gondoltam volna, hogy egy történelmi regény író ilyen jól tud működni egy számára teljesen új műfajban is, és tud újat mutatni benne. Érdekesen keveredik a nosztalgia, a bűn, az alvilág, a Chippandale show, ez a könyv maga a pokol, amelyből nincs megváltás, mégis úgy vonzza az olvasót, mint a fény. Különleges alkotás, amelyet bűn kihagyni.

9/10

A könyvet az Eleven kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.