Megfakult a mágia. Azért azt nem mondanám, hogy J.K. Rowling elindult volna a Star Wars-i úton, de ez a rész fájdalmasan semmitmondóra sikeredett. A látvány fantasztikus, de sajnos a leglegendásabb állatok sem tudták elfedni, hogy itt bizony komoly hiátusok akadtak a forgatókönyvben. A karakterek elveszetten bóklásztak a filmvásznon, a sok mágikus trükk között nem nagyon találták a helyüket. Értem én, hogy ez egy átvezető epizód, az igazi buli csak most jön, de néhány cuki furkászkölyök engem sajnos nem kárpótol azért, hogy nem jött a varázslat, amiért elmentem a moziba. Már a kezdő képsoroknál éreztem, hogy baj lesz, Johnny Depp-nek kevesebb CGI is elég lett volna, hogy hatásos legyen a kiszabadulása, és sajnos később sem engedte szabadjára a rendező a benne rejtező kiváló színészt, ahogyan a többi szereplő is jóval halványabb volt, mint az előző részben, gyengék voltak a párbeszédek, nem működött a kémia, nem is értem, hogyan tudtak ennyire félremenni a dolgok az előző rész után, amely számomra kellemes meglepetés volt. Az sok mindenért kárpótolt, hogy újra visszatérhettünk a Roxfort-ba, kalandokban sem volt hiány és több összefüggést is megérthettünk, de igazi Harry Potter- feeling (oké, ez egy előzménysorozat, de akkor is ezért megyünk a moziba, nem?) sajnos csak időnként kapott el a film megtekintése során. Mindezzel együtt ez egy remek kis egyszer nézős darab, de ennyi és nem több, ami nagyon kevés kedvenc univerzumunktól. Remélem, az alkotók okulnak a hibáikból, a következő részre összekapják magukat, és kapunk végre egy jó kis mágikus varázslópárbajt, jó sötéten és emlékezetesen, ahogyan szeretjük. Ez most sajnos nem jött össze, ez van.
Grindelwald (Johnny Depp) megszökik, miközben átszállítják új börtönébe, maga köré gyűjti híveit, Európába utazik, hogy megtalálja Credence-t (Ezra Miller), aki természetesen túlélte az előz részben történteket, és most Párizsban keresi az igazi szüleit. Dumbledore professzor (Jude Law) Salamander (Eddie Redmayne) segítségét kéri, aki nemcsak Grindelwald miatt vállalja az utazást, hanem Tinával (Katherine Waterston) is találkozni szeretne...
Az előző rész legnagyobb erénye az volt, hogy kiválóan működött a Goldstein - testvérek, valamint Salamander és Jacob között a kémia, ebből mostanra sajnos nem sok minden maradt, a két szerelmespárt sikerült olyan bugyután szétválasztani, hogy nézni is fájt, miközben a két barát csak együtt szerepelt a jelenetekben, de teljesen súlytalanok voltak, a humort is megátkozhatta valaki időközben, mert az sem működött, a látvány mögött sehogyan sem akart beindulni a történet, és egyetlen pillanatra sem ijedtem meg komolyan attól, hogy Grindelwald milyen veszélyt jelent a varázsvilágra, ami egyáltalán nem Johnny Depp hibája volt. Valahogy nem ért el a lelkemig ez az amúgy gyönyörű kivitelezésű fantasy, a "hűha" élmény elmaradt, ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna néhány emlékezetes jelenet, de egyik sem olyan, amit sok év múlva könnyes szemekkel fogok emlegetni az unokáknak.
Nem tudom, mikor veszítette el a varászceruzáját Rowling, de jó lenne, ha nagyon sürgősen megtalálná, mert szerintem ő sem akarná lerombolni azt a csodás univerzumot, amit felépített. Remélem, nem jutunk el addig, hogy olyan érzéssel megyünk ki a moziból, már megint csak lehúztak egy újabb bőrt a franchise-ról, érdemben semmit sem tett hozzá a sztori ahhoz a világhoz, amelyet annyira megszerettünk. Na jó, ne temessük még a sorozatot, remélhetően ez csak egyszeri kilengés volt, még simán lehet, hogy a következő részre magához tér a történet, és kapunk egy olyan jó kis csatát a jó és a rossz között, hogy letesszük a hajunkat.
Jó volt újra formában látni Johnny Depp-et, kár, hogy nem engedhette igazán szabadjára a Grindelwaldban lakozó gonoszt, így jóval kisebbet szólt a mutatvány, mint ami lehetett volna. De a többiek sem álltak a helyzet magaslatán, Jude Law velem nem igazán tudta elhitetni, hogy tényleg Dumbledore tért volna vissza ifjabb kiadásban, benne sem volt meg az a potenciál, ami miatt úgy érezhettük volna, hogy a varázsvilág meg van mentve, mert ő itt van, és megóvja a rossztól az ártatlanokat. Eddie Redmayne is volt már jobb, a Goldstein-nővérek mintha ott sem lettek volna a vásznon, Dan Fogler is csak halvány mása volt előző részbeli önmagának, még Ezra Miller is csak néhány jelenetben csillantotta meg a tehetségét. Szomorú vagyok, tényleg.
Ideje lenne visszaparancsolni a CGI-varázslókat a háttérbe, és komolyan venni a forgatókönyvet és a karaktereket, mert nem hiszem el, hogy J.K. Rowling elfelejtett volna mesét írni, de ez a rész sajnos eléggé félrecsúszott. Ettől függetlenül egyszer mindenképpen érdemes megnézni, mert nyomokban még mindig tartalmazza azt a varázslatot, ami miatt egykoron beleszerelmesedtünk Harry Potter kalandjaiba. De sajnos fájóan felejthető lett a végeredmény, kevesebb látvány és több tartalom kellett volna, úgy jöttem ki a moziból, hogy nem sok jelenet maradt meg, ami eddig nem volt jellemző a sorozatra. Sok mindent megtudtunk, még több kérdés maradt nyitva, remélhetőleg a következő részről már fülig érő mosollyal jövünk ki, nem pedig csalódott pofival.
5/10
