A ház, amit Jack épített / The House That Jack Built (2018)
2018. november 29. írta: G_Norton

A ház, amit Jack épített / The House That Jack Built (2018)

Lars von Trier. Nevének hallattán általában két reakciót lehet leszűrni: született zseni, vagy sima perverz provokatőr. Részben rendezett már nagyon furcsa sorozatot a Birodalom (Riget) képében (nevezzük „kórházasnak”: végülis tényleg ott játszódik, de amik lejátszódnak ott...), érzékeny és felkavaró filmeket (pl Hullámtörés), az utóbbi időben azonban az extremitás és a polgárpukkasztás felé fordult: egyrészt kizáratta magát a cannes-i filmfesztiválról a hitleres nyilatkozatával, majd majdnem mindenki jóérzésével játszva megcsinálta A nimfomániást, és filmes cége miatt belekeveredett szegről-végről a #metoo-ba is. Sőt, nemrég kiderült, hogy kigyógyult alkoholizmusából, és elege van a filmezés miatti ide-oda rohangálásból.

jack01.jpg

Aztán bejelentette a legújabb filmjét, amiben egy Jack néven ismert sorozatgyilkos öt, „műalkotással felérő” esetét mutatja be. Elég volt a korábbi trieri perverziókat kombinálni a Triert legszívesebben karóba húzók képzeletével és a sorozatgyilkos témával, hogy még a The Human Centipede-nél is undorítóbb, gyomorforgatóbb, vérgőzösebb és hagymázasabb látomások tömkelegét szabadítsák a világra: „ilyen lesz Lars von Trier következő filmje”. Bevallom, amikor a trailerben a vércseppekkel pettyezett arcú, széles mosolyt villantó Matt Dillon láttán bennem is megjelent az élveteg komótossággal női (természetesen) lábat fűrészelő Jack képe, ahol még a reszelés hangját is hallod az áldozat hiábavaló üvöltése mellett... Ráadásul a cannes-i közönség egy része egyszerűen elmenekült a film elől, úgyhogy marketing szempontjából A ház, amit Jack épített megtette a magáét. De milyen a film?

Nos, nem is könnyű eldönteni. Már csak azért sem, mert nem árt legalább egy klasszikus Trier-filmet megnézni hozzá, és nem azért, hogy filmesuniverzumos mód értsük az egészet, de a hangulat, a „trierség” miatt érdemes. Nézzük tehát a megszokott, „kipipálandó” Trier-elemeket. Érzelmileg kifacsar-e, mint a Hullámtörés, vagy a Táncos a sötétben tette? Nem, a filmben szereplő nők végtelenül ostobák, hiszékenyek, esetleg olyan pofátlanok, hogy az első 15 percben szereplő Uma Thurman képét én is legszívesebben bevertem volna az első eszközzel, ami a kezembe akad.

jack02.jpg

Akkor tán brutálisan sokkoló a film? Nos, lábakat nem fűrészel le élvezetből, de bizony tényleg van egy-két olyan pillanat, amikor felszisszen a néző, félrenéz, egy pillanatra behunyja a szemét, de ennek sincs olyan ereje hálistennek. Mindenesetre meg tudom érteni, miért mentek ki a filmről az érzékenyebb gyomrúak. Másrészt nem értem, hogy mit vártak Triertől? Hogy nem akar úgy kínozni minket az idegeinken keresztül, mint Jack egy metszőollóval?

Ha nem is facsar ki, de még csak nem is sokkol, akkor csak van valami polgárpukkasztó a filmben, nem igaz? És igen, van, de ez is annyira visszafogott ahogy egy picit kicsit Hitlerről és Speerről filozofálgat, hogy Verge (Bruno Ganz) fáradtan legyint: ugyan már, Jack, ez olyan gyönge próbálkozás egy provokatív gondolatnak, hogy a közönség sem veszi be. Legalább őket tiszteld meg valami erősebbel. Főleg akkor, ha filmed szereplőihez hasonlóan te is kihívod magad ellen a sorsot ezzel.

jack03.jpg

De akkor mitől Trier-film? Erre a legkönnyebb válaszolni: mert mindennek ellenére, vagy pont ezekért, de rendkívül szórakoztató. Megérzed a film hosszát (152 perces), de fenntartja az érdeklődésedet – habár biztos lesz egy-két ember, akik 5-10 perc után kimennek a moziból vagy kinyomják otthon a filmet.

S ezen a ponton azt kell hogy mondjam – miközben a rendező egyik fele elrévedő tekintettel, mosolyogva mesél a gyilkosságairól mintha műalkotások lennének, s a másik fele kiábrándult értelmiségiként hurrogja le próbálkozásait – hogy Triernek abba kell hagynia. Ha már szószerinti Bowie-referenciákkal, a saját filmjeiből vett képkockák montázsával, és könnyen azonosítható szimbolikus figurákkal, meg az – ó te jó ég – mennyire elnyújtott és túlmagyarázott epilógussal támad, akkor tényleg hagyja abba. (Egyébként ezzel meglepett. Ezzel tényleg tud még provokálni.)

jack04.jpg

Nem azért, mert a Jack rossz film volna, hanem azért, mert szép búcsúja lenne. Összefoglalja a hosszú és termékeny karrierjét, az új nézőket arra ösztökéli, hogy merjék megnézni a régebbi filmjeit (van mit). És ő is azt mondta, hogy talán ez lesz az utolsó.

Amennyiben tényleg ez az utolsó: kösz Lars, hogy velünk voltál. Egy igazi seggfej vagy. Ha mégsem, akkor is.

 

8/10

 

A ház, amit Jack épített teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1714402352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása