Kiváló művészinterjúk. Manapság nagyon ritkán lehet igazi mélyinterjúkat olvasni művészekkel, mindent elönt a bulvár, a magánélet nagyobb teret kap, mint a munka. Egy jó interjúhoz eredendően szükséges egy jó riporter, jelen esetben Alföldi Róbert abszolút mértékben az, hiszen egy hiteles művész, aki tud egyet és más a színészi és színházi szakmáról, tudja, hogyan kell úgy beszélgetni a kollégákkal, hogy az érdekes legyen a közönség számára, mégis értéket közvetítsen. Az sem hátrány, hogy nem sztárocskák az interjúalanyok, hanem művészetüket hosszú évtizedek alatt bizonyított emberek, akik nem folynak a csapból, és egyáltalán nem a magánéletükre vagyunk kíváncsiak, hanem magvas gondolataikra a szakmájukról. Ebben az esetben mindkét feltétel adott volt, így nem volt kérdés, hogy egy különleges kiadványhoz lesz szerencsénk, amelyet nem érdemes egy ültő helyünkben elolvasni, hanem szépen, lassan, ízlelgetve a szavakat és mondatokat, hiszen minden beszélgetés egy aranybánya, olyan szempontból nézve, hogy a szakmáról szólnak, csak annyi magánélet keveredik elibénk, ami még nem fekszi meg a gyomrot, nem megy át bulvárba a mondanivaló, ezek bizony komoly emberek komoly gondolatai az általuk imádott munkájukról, amit öröm olvasni. Igazi jutalomkönyv ez ínyenceknek, akik belefáradtak már a magazinok sekélyes interjúiba, és valami valóban értékesre vágynak. Ezt meg is kapják tokkal-vonóval, a művészek őszintén beszélnek önmagukról és a szakmájukról, érződik, hogy boldogan nyílnak meg egy közülük való, hozzájuk hasonlóan nagy művésznek. Ezeknek a beszélgetéseknek köszönhetően úgy érezzük, végre visszakapta presztizsét a színészi szakma, hiszen lássuk be, manapság egyáltalán nem úgy beszélünk az éppen aktuális sztárokról, mint régen, amikor pl. Bessenyei vagy Sinkovits voltak az ünnepelt művészek (én még láttam őket színpadon, és azt kell mondanom, hogy a maiak a nyomukba sem érnek, tisztelet a ritka kivételnek). Óriási szerelmese vagyok a színháznak, de már régen nem jártam ilyen műintézményben, mert úgy éreztem, hogy már nincsenek sem igazán nagy egyéniségek, sem igazán jelentős előadások, ez a könyv most visszaadta a hitemet, hogy lehet, hogy mégis tévedtem. Elsősorban a színházkedvelőknek ajánlom ezt a kiváló kötetet, de mindenkinek, aki nagy művészek fontos gondolataira kíváncsi, és nem zavarja, hogy a bulvárszint itt nem játszik.

Szinetár, Kern, Huszti, Cserhalmi, Eperjes, Gálvölgyi, Koltai, Szacsvay, Voith Ági, Molnár Piroska, Hámori Ildikó - csak néhány név, akikkel Alföldi beszélget, nem hétköznapi dolgokról és nem átlagos színvonalon. Hamar bele lehet feledkezni ezekbe az önfeledt eszmecserékbe, amelyeket tényleg öröm olvasni, annyira mentesek mindattól, ami nem színház és film...

A régi nagy bölények már sajnos meghaltak, de van itt egy másik, idősebb generáció, akik évtizedek óta bizonyították tehetségüket, nem használta el őket a bulvármédia, és főként hitelesek a szakmájukban. Pont azért tud annyira exkluzív lenni ez a könyv, mert valóban olyan egyéniségeket sikerült találni interjúalanynak, akik ritkán hallatják a szavukat, ezért súlya van a mondanivalójuknak. Abszolút a szakmáról beszélnek, mégis sok mindent megtudunk róluk, na nem azt, hogy kivel és hogyan élik a magánéletüket, hanem arról, hogy miként váltak olyan formátumú személyiségekké, hogy valóban kíváncsiak legyünk rájuk. A sok percembernyi sztárocska között igazi felüdülés valódi művészekkel készült valódi beszélgetéseket olvasni, ezt nem szabad elsietni, szépen lassan, komótosan kell belemélyedni az interjúkba, meglepődünk, hogy mennyi érdekességet tudunk meg a színházról, ami egy külön szakma, tele rejtélyekkel és misztikummal, de mégiscsak ugyanolyan munka, mint bármi más, a színészek pedig nem istenek, hanem ugyanolyan esendő emberek, mint mi magunk, miközben mindvégig megőrzik szakmai és emberi méltóságukat az interjúalanyok. Örömbeszélgetések ezek, kollégák között, akik ismerik egymás rezdüléseit, mégis tudnak úgy társalogni egymással, hogy az érdekes legyen a kívülállók számára is, bele tudják vinni az egyéniségüket, kitárulkoznak, de elsősorban szakmailag, itt tényleg nincs helye a bulvárnak, aki pletykákra éhes, az nem ebben a könyvben találja meg az érdeklődésének megfelelő gondolatokat.

Mindegyik beszélgetés érdekes, de számomra a legnagyobb katarzissal Szinetár tanár úr bírt, aki valami abszolút esszenciálisan foglalta össze a gondolatait, hihetetlen szellemi frissességgel - pedig már 90 felé jár, hihetetlen, tényleg - , szakmai tudásának és bölcsességének teljében és még ma is dolgozik, habár már természetesen korának megfelelően sajnos csak keveset, mégis minden mondatával tanít. Molnár Piroska is fogalom természetesen, de számomra például meglepő volt, hogy Kiss Mari mennyire bátor színésznő, a kicsit kakukktojás Márton András pedig rendkívüli diplomáciai pálya után tért vissza eredeti szakmájához, és még mindig talál benne örömet és kihívást. Külön öröm volt a ritkán nyilatkozó Hámori Ildikó vallomása, aki büszkén vállalja, hogy ő bizony a családot előbbre tartotta mindig is, mint a színészetet, és lehet, hogy nem futott be olyan bámulatos pályát, mint a férje és a lánya, mégis megtalálta a boldogságot az életében. Jó volt Eperjes Károlyt szakmáról beszélni olvasni, ahogyan Lukács Sándor magvas gondolatai is magukért beszélnek. Gálvölgyi és Kern is tudott újat mondani Alföldinek, akárcsak Sándor Pál, kár, hogy nem tudok mindenkit felsorolni, mert mindenkitől kaptam valami értékeset önmagáról és a színházról.

Tényleg ritka öröm jó interjúkat olvasni, amelyekben az alanyok megkapják a kellő tiszteletet és valóban fontos dolgokról fejthetik ki a véleményüket, nem pedig a magánéletüket kell kiteregetniük annak érdekében, hogy 15 perc hírnévre tegyenek szert. Az ebben a könyvben szereplő emberek nem sztárok, hanem művészek, akiket a munkájuk hitelesít, sok évtizede örvendeztetnek meg bennünket művészetükkel - bár döbbentem olvastam, hogy pl. Sándor Pálnak volt olyan 10 éve, amikor nem rendezett, "csak" producerkedett - , és bár nem tagadják, hogy küzdenek az öregséggel, mégis máig dolgoznak és a színház/film a mindenük. A színészet a pillanatról szól, hiszen egy-egy előadásra csak azok emlékeznek, akik részt vettek rajta nézőként, mégis annyi évi után bennem újra felcsillant a remény, hogy talán mégis érdemes lenne körülnézni a színházak kínálatában, hiszen nagyon komoly művészek vannak még közöttük, akiket nagy öröm lenne színpadon látni. Jó volt elfelejteni egy rövid időre a mindent elárasztó bulvárt, és valóban tartalmas beszélgetéseket olvasni, öröm volt belefeledkezni ezekbe az interjúkba, amelyek ünnepivé tudtak válni pusztán azzal, hogy értékes emberek beszélgettek egymással érdekes témákról. Így is lehet és így is kell interjúkat csinálni. Felemelő élmény volt olvasni ezt a könyvet.

10/10

A könyvet a 21. század kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.