Vérforraló történelmi regény. Pető Zoltánra a Végtelen sztyepp című könyve miatt figyeltem fel, ami nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy az Atilláról szóló alkotását is el fogom olvasni. A hunok nagykirályáról már sokan írtak regényt, azonban ezúttal olyas valaki tett rá kísérletet, aki különösen jól ismeri a korszakot, és kiválóan tud róla írni, ezért nagy várakozásokkal vágtam bele az olvasásba. Nem csalódtam, egy remek történelmi regény lett a jussom, amely nem gyártott legendát Atillából, hanem az emberi oldalát mutatta be, természetesen nagy csatajelenetekkel és nagypolitikai összefüggések bemutatásával, vagyis a szerző hozta a tőle elvárható szintet. Mert Pető Zoltán remekül ír, a legnagyobb erőssége az, hogy úgy tudja bemutatni a hunok világát, mintha mi is ott élnénk velük együtt, abszolút filmszerű az élmény, miközben egy kiváló könyvet kapunk, amelyben jól megírt karakterek sorjáznak, amelyek azonban nem homályosítják el a főszereplőt, de nem is maradnak a háttérben, tökéletesen a saját helyükön vannak. Atilla ifjúkorába visz el bennünket a szerző, megismerhetjük a szüleit, a testvérét, Budát, Ajbarsz vezért és Rua nagykirályt, valamint mindent megtudunk a hunokról, az őket körülvevő világról, és az ő mindennapjaikról. A szöveget átszövi a hitvilág, mégsem egy fantasyt kapunk, ez egy igazi történelmi regény, amely képes arra, hogy felforralja az olvasó vérét, ott vágtat a csatában Atillával, szurkol neki, hogy végre feleségül vehesse szerelmét és megszülessen az első fia, és természetesen azért is, hogy emelkedjen a ranglétrán. Egyikben sincs hiba, a történet Atilla gyerekkorával indul és fiatal férfikorában ér véget, mivel ez csak az első része volt egy regénysorozatnak, tökéletes első felvonás, megismerjük a szereplőket, megkedveljük őket, és bepillantást nyerünk a hunok életébe, szomorúan tesszük le a könyvet, és alig várjuk, hogy visszatérjünk hozzájuk. Nagyon tetszett a könyv, remélem, minél előbb érkezik a folytatás, mert már tűkön ülve várom, hogyan folytatódik a sztori (nem mintha nem ismerném Atilla életét, és ne tudnám, hogy mi következik, de kíváncsiságom végtelen azügyben, hogy a szerző hogyan fogalmazza meg).

Kr. u. 400-ban járunk, Atilla születésénél olyan jelek látszódtak, ami alapján biztos volt, hogy különleges lesz. Aztán telnek az évek, az édesapja, Mundzuk meghal, ő pedig édesanyjával és testvérével, Budával Ajbarsz nagybátyjához kerül. Miközben az ifjú Atilla cseperedik, Rua nagykirály komoly terveket szövöget...

Egy ilyen nagy formátumú szereplőhöz méltó ellenfél dukál, meg is érkezik Aetius személyében, aki akkoriban a hunoknál élt - 15 évig! - túszként, és mindent megtudott róluk, megtanulta a nyelvet és még fia is született. Azonban sohasem felejtette el, hogy ő római, ezért amikor végre lehetősége van hazatérni, természetesen nagyon örül, hogy újra otthon lehet az édesapjával, azonban kétségei vannak, hogy milyen jövő vár rá a birodalomban, azok után, hogy ennyi időt töltött el a hunoknál. Szerencséje van, felkarolják, és ő is elindul a végzete felé, akárcsak Atilla, a két későbbi ellenfél sorsát párhuzamosan ismerjük meg, és egy hatásos jelenetben még találkoznak is Rua nagykirály udvarában. Aetius is nagyon érdekes személyiség, hiszen igazi római, aki él-hal a birodalomért, miközben nem hagyták hidegen a hunok világában tapasztalt dolgok sem, ha nem is kérdőjeleződik meg keresztény mivolta, mégis megragadja a hun hitvilág, és természetesen komoly érzelmek kötik fia édesanyjához, aki egyébként nem más, mint Rua nagykirály egyik lánya. Aetius és Atilla karaktere egyaránt érdekesen lett bemutatva, a hangsúly természetesen a főszereplőn van, de azért sok mindent megtudhatunk a rómairól is, érződik, hogy kettejük között a jövőben komoly csaták lesznek.

A borító nagyon kifejező, abszolút hozza a regény hangulatát, Atilla ádáz harcosként kerül bemutatásra, ami abszolút fedi a regénybeli valóságot, rengeteg csatajelenetben találkozunk vele, ahol természetesen tökéletesen megállja a helyét, még nem a későbbi hadvezér, de már látszik a vitézsége, a stratégiai és taktikai érzéke, de ez még a tanulás időszaka, ő pedig szívja is magába a tudást. Mindeközben megérinti a szerelem az ifjú herceget, nem kapja meg könnyen menyasszonyát, a körülmények miatt csak nehezen találnak egymáshoz a fiatalok, de azért nem kell aggódni, csak összejön az a házasság, amelyet olyan hőn áhít Atilla. Azonban nem sok romantika szorult ebbe a történetbe, ez egy vad kor, amelyben az élet nem könnyű, még egy hercegnek sem, hiszen a hunok világa szövevényes, ráadásul a nagypolitika boszorkánykonyhája is körülötte forr, nem könnyű átlátni, hogy a hatalmasok milyen stratégia révén hozzák meg komoly döntéseiket. A könyv legnagyobb erénye, hogy mindent megtudunk a hunokról, a nagykirályok ambícióitól kezdve a köznép életéig, miközben peregnek az események, rengeteg információra tehetünk szert a korszakról, mégsem egy unalmas történelmi tablót kapunk, nagyon is élnek a karakterek, abszolút magával tudja ragadni az olvasót a történet.

400 oldalon nem könnyű fenn tartani az olvasó érdeklődését, a szerzőnek azonban sikerül, az egyetlen hibának csak azt tudom felróni, hogy a vége egy kicsit elnagyolt lett, nekem hiányzott egy hatalmas csavar, de ne legyünk elégedetlenek, ez a könyv a saját műfajában kiemelkedő minőséget képvisel. Hangulatos, sokféle szempontból mutatja be a hunok életét, miközben Róma fondorlataiból sincs hiány, már érződik a nagy összecsapás előszele a két birodalom között. Azonban ez a történet alapvetően mégis Atilláról szól, a történelem csak háttér, megismerhetjük az ifjú herceget, hogy mely események alakították a világlátását, hogyan fejlődött testileg és lelkileg, és miként kezd azzá a nagy királlyá válni, akit később megismer a történelem. A nagyhatalmak forrongó csatájában még nem ő a főszereplő, de már érződik, hogy a jövő az övé, habár még sokat kell majd küzdenie, hogy ő legyen a nagykirály. Epedve várom, hogy megismerjem a történet folytatását, remélem, minél előbb érkezik, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja Atilla az uralma alá hajtani a hunokat, majd indul el Róma ellen. De ez már csak a következő részben fog kiderülni, kár, hogy ilyen gyorsan vége lett ennek a könyvnek, olvastam volna még. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel Atilla és szereti a történelmet, különleges olvasmányélményben lesz része.

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.