Ismered a Föld legnagyobb varázslóját? Hát, most majd megismered. A Marvel-nél nem cicóztak, mindjárt megdobták egy saját filmmel az univerzumuk legújabb tagját, aki nem más, mint Doctor Strange, akiben egy varázslót tisztelhetünk, és az a dolga, hogy távol tartsa tőlünk a mi dimenziónkon kívüli rosszfiúkat. Nőiesen bevallom, ha nem kedvenc színészem, Benedict Cumberbatch kapja meg a főszerepet, valósznűleg az életben nem néztem volna meg ezt az alkotást, ugyanis eléggé hidegen szoktak hagyni a képregényfilmek, de ezúttal már hónapok óta tűkön ülve vártam, hogy láthassam a doktor kalandjait. Az előzetesek alapján nem volt kétséges, hogy látványban bedobtak apait-anyait a stúdiónál, ám a filmből az is kiderül, hogy kellemes meglepetésként nem hanyagolták el a forgatókönyvet és a karaktereket sem, ráadásul nagyon erős lett a casting is, a végeredmény pedig egy lenyűgöző alkotás, amelyben meglepően tág teret kap a humor is. Új dimenziót nyitottak a Marvel-nél és nagyon jól sikerült a kivitelezés, az idei csalódásokkal teli évben üde kivétel ez az alkotás mert hozta azt a szintet, amelyet az előzetesek alapján várni lehetett tőle, nincs ok a hezitálásra, irány a mozi!

Doctor Strange (Benedict Cumberbatch) kiváló neurológus, és ezt tudja is magáról, melynek eredményeként nem kicsit túlfejlett az egója. Azonban egy autóbaleset miatt csaknem teljesen lebénul a keze, ezért nem folytathatja a hivatását. Nem nyugszik bele ebbe a fejleménybe, és egészen Tibetig megy, hogy megoldást keressen a problémájára. Azonban amit ott talál, az sokkal fantasztikusabb, mint amit valaha elképzelni tudott volna...

Racionális közgazdászként egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Ben ellenére is komolyan tudok venni egy történetet, amely párhuzamos dimenziókról és varázslókról szól, azonban a forgatókönyvben ezt okosan úgy oldották meg, hogy a doktor velünk együtt eleinte rendkívül szkeptikus a mágusvilággal és mindenféle fantasy elemmel, hogy aztán az ősmágus felnyissa a szemét, és kinyissa a lelkét, miközben mi is azon kapjuk magunkat, hogy meg lettünk győzve. Fantasztikus a látvány, de az még önmagában nem tudta volna eladni a filmet, kellett hozzá egy jól fefűzött történet, egy igazi egócsökkentő jellemfejlődés, amelyet már sokszor láttunk, de ennyire különlegeset még soha, jól felépített karakterek (talán csak Mordo alakja szorult egy árnyalatnyival hátrébb, mint kellett volna), és a kiváló szereposztás nélkül nem működött volna ilyen jól ez az alkotás.

Benedict Cumberbatch majdnem lemaradt a főszerepről, ugyanis már elvállalt egy színpadi munkát, így nem tudotta stúdió rendelkezésére állni az eredetileg tervezett forgatási időben. Több más színésszel is készítettek próbafelvételt, de rájöttek, hogy Ben az igazi, így miatta eltolták a forgatást. Jó döntés volt, a rendkívül tehetséges angol színész szokásához híven kihozott mindent a karakterből. Kiváló játszótársakat kapott maga mellé, Tilda Swinton ősmágusként is lenyűgöző alakítást nyújtott, Mads Mikkelsen megbízhatóan szállította a rosszfiút, Chiwetel Ejiofor sajnos nem nagyon tudott labdába rúgni kollégái mellett, Rachel McAdams életet tudott lehelni kissé sablonos szerepébe.

A Marvel látványban abszolút újat tudott mutatni (nem kis dolog ez a képregényfilmek tengerében, de olyan szinten hajlították meg a CGI-mágusok a teret és az időt vásznon, amire eddig még nem volt példa), amúgy viszont abszolút biztosra ment, hozta a tőle elvárható magas szintet, de az a bizonyos plusz hiányzott belőle. Mindezzel együtt tökéletesen szórakoztató és tartalmas alkotásról van szó, amelynek isteni a humora, sokszor érezzük úgy, hogy valóban varázslatot látunk, kár lenne kihagyni az életünkből, a doktor emlékezetes belépőt kapott, adtunk a mágiának rendesen, de minden valószínűség szerint nem ezt a Marvel-filmet fogjuk könnyes szemmel emlegetni az unokáinknak.

A látványon, a forgatókönyvön és a színészeken kívül a zenét kell mindenképpen kiemelni, Michael Giacchino ütős muzsikát komponált ehhez a fantasztikus kalandhoz, amely mégis emberi tudott maradni, ezért nem éreztük úgy, hogy semmi közünk sincs a történethez. A játékidőre tényleg elhisszük, hogy a Föld legnagyobb varázslójának igaz történetét látjuk, együtt lélegzünk a történettel, szurkolunk a főhősnek, és persze magunknak, nehogy már beszippantson bennünket a sötét dimenzió, ámulunk és bámulunk az elénk táruló látványon, elkezdünk hinni a mágiában, vagyis igazi filmélményt kapunk, amely ebben az ínséges esztendőben valódi ajándék a mozi szerelmeseinek.

8/10

A Doctor Strange teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.