A filmvilágban mindig is voltak, sőt lesznek is olyan rendezők, akik fiatalkoruk ellenére teljesen kiforrott és maradandó alkotásokat tudtak letenni az asztalra. Az alább található listánkon korunk olyan fiatal direktorairól olvashattok, akik nem csak a múltban örvendeztettek meg minket nagyszerű eszközeikkel és tehetségükkel, de a jövőben is képesek lehetnek arra, hogy igazi filmremekekkel árasszák el a vásznakat. A listánk kétfelé osztható: az első ötös a 35 év alatti korosztályt célozza meg (danialves tollából), a második rész pedig a 35 és 40 éveseké (az én, azaz FroG tollából).

 Neill Blomkamp

Talán az egyetlen név a listáról, akit biztosan nem kell senkinek bemutatnom. A napokban 35. életévét töltő dél-afrikai rendező rögtön hatalmas sikert aratott a District 9-nal, hogy aztán saját elveit is megtagadva okozzon csalódást az Elysiummal. Ez könnyen fel lehetne úgy fogni, hogy Blomkamp csak azon rendezők sorát fogja gyarapítani, akik egy nagy dobás után gyorsan elszürkültek, ugyanakkor első filmjében olyan nagy történetmesélői magabiztosságról tett tanúbizonyságot, hogy biztos vagyok benne, hazai pályára visszatérve a Chappie-vel újra robbantani fog.

Drake Doremus

Bár rendezőnk még csak 31 éves, képeivel már olyan pazarul mesél, amelyre ezer szó is képtelen. Erre szüksége is volt, ugyanis hiába alkotta meg a Like Crazy-vel az egyik legjobb romantikus filmet, után a Kísértés forgatókönyve már feleennyire sem sikerült jól. De ha pusztán a rendezői érdemeket nézzük, szerintem messze ver bárkit ezen a listán: képkockái annyira remekül ragadják meg egy-egy momentum esszenciáját, amelyre tényleg csak a legnagyobbak képesek. És mivel a következő alkotását a Holdat is jegyző Nathan Parker írja neki, szerintem nem kell tartanunk, hogy legközelebb a szkript gyengesége fogja meggátolni a kibontakozásban.

Joseph Gordon-Levitt

Nem érzem tökéletesen helyénvalónak mindössze egy film alapján beválogatni ide őt, azonban a színészből rendezővé avanzsált fiatalember első alkotásával olyan víziót prezentált, amely megdöbbentő friss és újszerű volt. Ugyan rendezőként még van hova fejlődnie, a lendülete még sokszor a kapkodás felé viszi, de ilyen kezdés után könnyedén a legnagyobb közé nőheti ki magát. Sajnos azonban egyelőre a színészkedés jobban érdekli, illetve mellette a HitRecordTV nevű kísérleti projektje felett bábáskodik.

Zal Batmanglij

Az iráni-francia származású fiatalember idáig két produkcióval hívta fel magára a figyelmet: a Sound of My Voice még egy kissé nehézkes, a tradicionális kis költségvetésű sci-fi módszereket követő alkotás volt, azonban utána A kelettel már hatalmasat lépett előre. Egy sallangmentes produkciót tett le az asztalra, tele érdekes gondolatokkal, amely sokkal nagyobbá is válhatott volna, ha a befejezést nem rontja el. Egyelőre új alkotásáról nem tudni, azonban hamarosan a Wayward Pines című sorozatban fog rendezni két részt, többek között M. Night Shyamalan és Antal Nimród társaságában.

Gareth Evans

A 34 éves brit rendező bravúrjainak sora számolatlan: egyszerre emelte be az ázsiai harcművész filmek rétegműfaját a mainstreambe, egyszerre nyitott új fejezetet az akciófilm műfajában, miközben folyamatosan technikai bravúrokkal nyűgöz le. Hiába mutatja a The Raid második része azt, hogy történetmesélés terén egyelőre ne számítsunk tőle nagy bravúrokra, a Merantau óta mutatott fejlődését látva ez sem várat magára sokáig. Reméljük, ez a "nem sokáig" a 3. rész lesz.

Alexandre Aja

Alexandre Aja kétségkívül a francia horror-újhullám egyik legékesebb alakja, aki bravúrt-bravúrra halmozva, még a legpocsékabb forgatókönyvből is egy igazán erős élményt tud kihozni. Rendezői repertoárjába olyan filmek tartoznak, mint a fullasztó hangulatú Magasfeszültség, az igazi trash-gyöngyszem Piranha 3D, az valódi old school Sziklák szeme, a Marion Cotillard nevével fémjelzett Fúria, vagy a kissé felhígult, de stílusában viszonylag kiemelkedő Tükrök, valamint még idén megnézhetjük a Szarvak című Joe Hill adaptációját. Ha végre kap (vagy inkább ír) egy nagyszerű forgatókönyvet, Aja igazi klasszikust alkothat.

Jonathan Levine

Levine lehet az az ember, aki eléri utóbbi években besavanyodott és felhígult filmvígjáték-kultúra felvirágoztatását, hisz eddigi filmjeiben (pl. Eleven testek, Fifti-fifti) nagyszerűen vegyítette a komikus elemeket a valódi tartalommal, és nem félt komolyabb kérdés-válaszokkal sem kacérkodni, ugyanakkor ezen kérdésfelvetéseit is jó ízű humorral és már-már térdcsapkodós jelenetekkel sikerült megfűszereznie. Ennek fényében azt hiszem mindenképp oda kell figyelnünk a – papíron – jövőre megjelenő karácsonyi produkciójára, amelyben eddig úgy tűnik, olyan színészekkel dolgozik majd együtt, mint Joseph Gordon – Levitt, Seth Rogen vagy Lizzy Caplan. Én mindenképpen várni fogom!

Phil Lord & Christopher Miller

Ha Levine-nél a vígjáték felvirágoztatásáról beszéltem, a Lord & Miller duónál egyenesen reformokról kell szót említeni, mivel a fiatal rendeződuó eddig olyan térdcsapkodós komédiákat tett le az asztalra, mint a 21 és 22 Jump Street, vagy az idei év egyik legnagyobb meglepetése, az egyszerre gyermeki bájjal és őrült karikatúrákkal megspékelt Lego-kaland. Mindhárom filmjükre jellemző az, hogy a látszólagos sablontörténetet minél jobban próbálták kicsavarni, és a vicces beszólásokon túl valódi helyzetkomikumokat tudtak teremteni. Velük kapcsolatban rebesgetik az új Alvin és a mókusok film rendezői székét, azonban reméljük ez csak pletykának minősül. Mindenesetre talán még azt a „franchise-t” is sikerülne nekik feldobni.

Gareth Edwards

Azt hiszem csupán két nagyobb dobás után sem túlzás azt kijelenteni, hogy Gareth Edwards tud valamit. Ugyan a Godzilla a végképet tekintve kétségkívül nem lett egy túl remek eresztés, azonban Edwards rendezői eszközei mindenképpen dicséretet érdemelnek, hisz amennyire tudta, újrakonstruálta a szörnyfilmek sablonjait, mindezt ugye a Monstersnél láthattuk teljes valójában. Szerintem rendkívül jó ötlet volt rábízni a Godzilla második felvonását, valamit a rebesgetett Star Wars filmet is, hisz ha Edwards valamelyest szabad kezet kap, remekművek kerülhetnek ki a futószalagjáról. Most már csak az hiányzik, hogy megbízzanak benne.

Jeff Nichols

Nichols kétségkívül a függetlenfilm egyik kortárs királya, aki alkotásról-alkotásra kápráztatja el a stílusára fogékony nézőket. A Fegyverek és embereket ugyan még nem láttam, de a Mud-dal és – főleg - a Take Shelterrel Nichols olyat alkotott, amely miatt kétségkívül butaság lenne nem oda figyelni a következő műveire. Ha minden igaz, a jövő évben kapjuk készhez a legújabb filmjét, amely olyan színészek főszereplésével készül, mint – a pletykák szerint – Adam Driver, Joel Edgerton és a rendező állandó szinte szakmai társának megfelelő és rendkívül alulértékelt Michael Shannon, a sztori állítólag egy apa-fiú központú dráma-sci-fi lesz. Meglátjuk mi sül ki belőle.