Zseniális ötlet, átlagos befejezés. Az alapötlet valóban kiváló, hiszen az időutazás mindig izgalmas, na de lehet ezt még fokozni azzal, hogy a múltból érkező és a jelenben élő ember egymásba szeret, vajon van - e közös jövőjük? Egészen a végkifejletig fenn tudja tartani az érdeklődést a szerző, azonban sajnos pont a végére fogy el a szufla a történetből, pedig ez tényleg nem egy átlagos könyv, az időutazás csak ürügy arra, hogy találkozzon két ember, akik közül az egyik a múltban él, és meg kell tanulnia a jelenben létezni, ami lássuk be, nem egyszerű, hiszen sok minden történt Angliában 1847 óta. Jóval több ez az alkotás egy időutazós szimpla románcnál, nagyon fontos kérdéseket vet fel, például azt, hogy lehet-e változtatni a jövőn, léteznek-e párhuzamos univerzumok és a legfontosabb: át tudja -e hidalni az évszázadokat a szerelem? A hibát ott követte el a szerző, hogy túl sokat akart elmondani, több műfaj is keveredik ebben a történetben, van itt romantika, sci-fi, és történelmi regény, ami nagyon érdekes, azonban a végére sajnos minden összegabalyodik, és a katarzis elmarad. Kár érte, mert tényleg ritka jó könyvről van szó, ami nagyon izgalmas, egészen a végéig, ami sajnos túlságosan röviden vágja el a szálakat, így ahelyett, hogy a felcsigázott érdeklődés óriási magasságokba emelkedne, csak egy átlagos befejezésre futja. Mindezzel együtt nagyon is érdemes elolvasni ezt a kötetet, mert tényleg rendkívül érdekes a témája, a stílusa is egyedi, olvastatja magát a történet, ráadásul valamennyire valós alapokon nyugszik, hiszen Graham Gore valóban élt, egy sarkkutató expedíció tisztje volt, a róla készült fotó indította el a szerző nem mindennapi fantáziáját a könyv megírására. Jó, hogy megszületett ez a regény, mert tényleg zseniálisan keveredik benne a múlt, jelen és a jövő,  az az ötlet pedig, hogy a szerelmesek közül az egyik valójában már régen nem él, és mégis, mindennek ellenére egymásba gabalyodnak a fiatalok, tényleg remek, jól is bontja ki a szerző a nem mindennapi történetet, sajnos pont a végén hiányzik egy utolsó nagy fordulat vagy mondanivaló, így nem tud akkorát szólni, mint lehetett volna. Kiváló választás ez a könyv egy bekuckózós hétvégére, mert egyrészt elandalít, másrészt pedig el is gondolkodtat az időutazásról.

A fiatal tisztviselőnő különös feladatot kap a minisztériumban, ahol dolgozik: ő lesz a hídja, vagyis az összekötője egy múltból érkező férfinak, aki 1847-ben hunyt el egy sarkvidéki expedíció során. A kezdeti nehézségek után összecsiszolódnak a fiatalok, egymásba is szeretnek, azonban az idill gyorsan véget ér, hiszen az időutazás nagyon komoly következményekkel jár...

A női főszereplő egy ízig-vérig modern lány, aki a munkájának köszönhetően egy lakásba kerül egy viktoriánus gentleman-nel, ami nem kevés konfliktust okoz, nem mindennapi élmény végigolvasni, hogyan tanul meg a jelenben élni az egykori tiszt, akinek az erkölcsi felfogása finoman szólva sincs egyensúlyban modern korunkkal. Nagyon érdekes végigkövetni, hogyan próbálják meg integrálni a múltból "megmentett" embereket a jelenbe, milyen módszereket követnek és milyen eredménnyel járnak. A kezdeti idillikus kép gyorsan összetörik, hamar kiderül, hogy itt bizony nemcsak jóindulatból mentették ki a halál karmai közül a programban résztvevőket, emögött van valami sokkal nagyobb és átfogóbb. És amikor jönnek a nagy fordulatok és ámulatok, és már minden érzékszervünkkel figyeljük, hogy ebből vajon mi lesz, akkor jön egy teljesen átlagos befejezés, amely pont az időutazás legfontosabb erkölcsi kérdéseit hagyja nyitva, ezzel megfosztva bennünket a katarzistól. A két főszereplő között kialakuló románc nagyon szép és érdekes, rendkívül jól fel van építve a kapcsolatuk alakulása, időnként meglepően vicces helyzetekbe kerülnek főhőseink, a kérdés az, hogy van-e közös jövőjük? Ezt nem árulom el, tessék elolvasni a könyvet, mert érdemes, nem a könnyen felejthető típusba tartozik, ez a történet bizony ott motoszkál a fejünkben napokkal az olvasás után is. 

Először a gyönyörű borító keltette fel az érdeklődésemet - hiába, vizuális típus vagyok -, majd az a rövid leírás, hogy "a férfi 1847-ben él, a nő napjainkban, mi baj történhet?". Tényleg, mi történhet, ha egy múltból érkező férfi és egy modern nő összeköltözik egy lakásba? Az időutazás csak háttér, valójában egy remek leírást kapunk a párkapcsolati dinamikáról, amelyben nagyon másként haladnak a felek, mint napjainkban szokásos, itt bizony komoly szerepe van a viktoriánus erkölcsöknek, ami gyakran kerül ellentmondásba a jelenben megszokotthoz képest. A két fiatal nagyon más világban él, mégis utat találnak egymáshoz, kettejük között remekül működik a kémia, pedig nagyon messziről indulnak el egymás felé. A két főszereplő karaktere fokozatosan bomlik ki előttünk, a kezdeti ellentétek után nagyon jó párost alkotnak, azonban nyilvánvalóan a körülmények miatt a kapcsolatuk, ha nincs is halálra ítélve, nagyon komoly problémákba ütközik. Az időutazás ugyanis sokkal összetettebb dolog annál, mint ahogy elsőre látszik, természetesen a hadsereg ki akarja használni a benne rejlő lehetőségeket, ráadásul a összegabalyodnak az idősíkok, amelyek végzetes következményekkel járnak. A sokféle műfaj keveredése nagyon izgalmas, szinte mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést ez a nem mindennapi történet, amelyből azonban többet is ki lehetett volna hozni.

A főszereplők közül természetesen Graham Gore-t kedveltem meg jobban, mert ő valóban egy olyan úriember, akiről mindannyian álmodunk, azonban közel sem Mr. Darcy, ő ennél sokkal összetettebb jellem, és nagyon érdekes megfigyelni, hogyan reagál a napjainkban fennálló viszonyokra. A fiatal tisztviselőnő sem átlagos, és őt is egyre jobban meg lehet kedvelni, azonban a történet előrehaladásával párhuzamosan egyre inkább látszik, hogy ebből bizony bajosan lesz happy end, hiszen a jövő rendesen bekavar az események sodrába, feltárulnak a párhuzamos univerzumok, egyre emelkednek a tétek. Tényleg kár, hogy pont a végére nem tud elég erős maradni a történet, mert egészen az utolsó oldalakig nagyon lehet szorítani a szerelmeseknek, és sokat lehet gondolkodni az időutazáson. Mindezzel együtt tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a jó kis könyvet, mert valóban zseniális ötleten alapul, és egészen a végkifejletig érdekes tud maradni a történet, a karakterek jól meg vannak írva, a történet vezetése remek, a múlt és a jelen együtt éléséből pedig mindent kihoz a szerző. Ha egy jó kis hétvégi, nem mindennapi olvasmányélményre vágyunk, megtaláltuk a tökéletes könyvet.

8/10

A könyvet a General Press kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.