A film megtekintésére a Jameson Cinefesten volt lehetőségünk.

A szexfüggőség korunk egyik legelterjedtebb betegségének számít, nem csoda hát, hogy filmes berkekben is lecsaptak a témára. Ezt a betegséget dolgozza fel többek között a –szerintem- 2011-es év legjobb filmje , a Shame, valamint mai alanyom, a Don Jon.

Jon (J. Gordon-Levitt) tárgyilagosan szemléli az életét, melyben számára csak a pornó, a barátai és a lakása tisztántartása szenved igazi prioritást. Egy nap azonban összefut a szexi Barbarával (Scarlett Johansson), aki fenekestül felforgatja a fiú életét, és arra kéri, örökre mondjon le a pornófilmekről.

Mint ahogy a felvezetőben is írtam, a Don Jon a szexfüggőségről szól, azonban a Shame-hez viszonyítva ennek a filmnek van egy óriási előnye: a témát szórakoztatóan közelíti meg. Ebből adódóan a Don Jon a mélysége mellett felettébb szórakoztató darab is lett, ergo egy átlagnézőnek is igencsak jó filmélményt szolgáltat.

Ennek ellenére a már említett mélységből kellő mértéket kapunk, és a képernyőn szinte mindig jelen lévő humorforrások ellenére a könnyed élmény és a mondanivaló sem sorvad el a másik erényhez viszonyítva. Ez pedig kétségkívül Levitt érdeme, aki rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként is a maximumot hozza ki a produkcióból.

A Don Jon egy maradéktalanul kielégítő film volt, amely 90 percen át szórakoztat, megnevettet, és a hasonló produkciókkal ellentétben a legmélyebbre lenyúló pszichológiai tartalmakat sem mellőzi önmagából. Maradandó alkotás, amelyre garantáltan még évekig emlékezni fogunk.

9/10