Nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Túl nagy az univerzum, mi pedig túl kicsik vagyunk hozzá képest, a nagy számok törvénye alapján biztosan van még intelligens élet a Földön kívül is. Jó ideje kutatjuk a földönkívüliek nyomát, pedig nem biztos, hogy igazából találkozni akarunk velük, hiszen ki tudja, hogy E.T. vagy Alien habitusúak-e a jövevények. Minden idők legnagyobb hisztériáját a Föld megszállásával kapcsolatban meglepő módon nem egy film, hanem egy rádiójáték váltotta ki. 1938-ban Orson Welles olyan kiválóan dolgozta  fel Wells Világok harca című könyvét, hogy az emberek rettegve rohantak az utcára, azt hitték, tényleg megtámadták a Földet az idegenek. Sok filmrendezőt megihletett a történet, Spielberg is elkészítette a saját változatát, amelyet természetesen láttam annak idején (mivel nagy gyermekkori kedvencem a rendező), de nem hagyott bennem mély nyomokat. Az Urániában látott színpadi feldolgozás miatt újra eszembe jutott a film, és sajnos úgy döntöttem, hogy újrázok. Nem kellett volna, csak végigdühöngtem, a mondanivaló teljes mértékben hiányzik ebből az alkotásból, egy üres blockbuster, semmi több.

Ray Ferrier (Tom Cruise) szokás szerint elkésik, amikor a gyermekei érkeznek hozzá láthatásra. A fia, Robbie (Justin Chatwin) nem nagyon rejti véka alá, hogy mennyire nem örül annak, hogy vele kell töltenie pár napot, nem becsüli túl sokra a kedves papát, némi joggal, hiszen eddig nem igazán vette komolyan a gyereknevelést. A lánya, Rachel (Dakota Fanning) próbálja kibékíteni őket, azonban nemsokára sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozniuk: az idegenek megtámadják a Földet, és Ray-nek biztonságba kell helyeznie a családját...

Amióta Spielberg csak az Oscar-ra hajt, mintha elfeledkezett volna arról, hogy a jó film alapja a jó forgatókönyv. Ebben az esetben az irodalmi alap adott volt, és a világhírű rendezőnek nyilván rengeteg pénze volt arra, hogy akármilyen elképzelést meg tudjon valósítani. De éppen az a probléma, hogy nem volt koncepció, Spielberg elsősorban a látványra helyezte a hangsúlyt, mindent alárendelt annak, hogy elkápráztassa a nézőket, pedig kevesebb sokkal több lett volna. A filozófiai háttér teljesen hiányzik, kit érdekel a Föld és az emberiség sora (persze a film elején és végén ott a kötelező idézet a könyvből, de azon túl nem mondható egyetemesnek a mondanivaló), itt egy család történetét láthatjuk, az apa bármi áron meg akarja menteni a gyermekeit a világégés kellős közepén, ennyi és nem több. Százszor láttuk már, és még pont ennyiszer fogjuk még végignézni majd a jövőben egy rakás filmben, nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem egy kiváló regény címe díszelegne a főcímnél.

Miből gondolta Spielberg, hogy néhány hanghatás, és egy rakás hozzá méltatlan színvonalú Alien elég ahhoz, hogy méltó módon feldolgozza Wells remekművét? Tom Cruise akkoriban még hatalmas sztár volt, de ahhoz kevés volt, hogy elvigye a hátán a filmet (Dakota Fanning simán lejátszotta a vászonról), így maradt nekünk a rohanás a csúnya rossz űrlények elől, a látványos rombolás, és a szirup a köbön. Ne legyünk igazságtalanok, vannak szép pillanatok a filmben (jellemző módon ezek nagy része Dakota Fanning - hez fűződik), de a karakterek nem lettek jól megírva, kliséhalmaz lett a forgatókönyv, és ezt a tartalmi űrt a látvány nem tudta kitölteni. A legmegdöbbentőbb, hogy a filozófiai háttér szinte teljesen hiányzik a történetből, pedig éppen ez a történet lényege, ez pontosan figyelemmel következő a Harlan Ogilvy-vel közös jeleneteknél, erről az őrült figuráról nem hisszük el, hogy valóban komolyan gondolja, van esély legyőzni a parazita idegeneket. Természetesen azzal megy az idő, hogy próbálnak elrejtőzni a gépek elől, szépen fényképezett, jól beállított jeleneteken keresztül, de érdemi mondanivalóval nem bírnak a képsorok. Szomorú, és egy idő után nagyon idegesítő.

Véleményem szerint a középszer nem elfogadható Spielberg-től, a minőségi szórakoztató filmek mestere ezúttal nem találta el a megfelelő arányokat, túltolta a CGI-t, ráadásul nem ismerte fel, hogy valóban egyedülállót kellett volna alkotnia ahhoz a látványban, hogy a híres mű hangulatát hitelesen meg tudja idézni. Ez sajnos nem sikerült, robbantásokkal, agyondizájnolt gépcsodákkal nem lehet ellensúlyozni, hogy nincs mondanivalója a filmnek. Jelen esetben nem az lett volna a lényeg, hogy egy család életét kísérjük figyelemmel a világégés közepette, hanem az emberiség pusztulásának a mély filozófiai kérdéseit lehetett volna több száz millió dollárból vászonra vetni, látványos, szórakoztató formában, de ezt a lehetőséget a mester sajnos nagyon elpuskázta.

Tom Cruise nem vall szégyent a főszerepben, de nem is mutat semmi különlegeset, simán felejthető az alakítása. Dakonta Fanning kislány volt még a forgatás idején, de mégis ő volt a legjobb, különlegesen erős a jelenléte. Tim Robbins menti, amit menthető, de csodát ő sem tud művelni nem túl jól megírt szerepével. Miranda Otto sajnos túl kevés jelenetet kapott, a többiek nem alkotnak maradandót.

Steven Spielberg túl nagy fába vágta a fejszéjét, hiába kiváló rendező, nem sikerült jól filmre adaptálni a híres regényt. Kevesebb látvány és sokkal jobban kidolgozott forgatókönyv és karakter kellett volna a minőségi alkotáshoz, így azonban csendben elfelejtődött a feldolgozás. Mindenki jobban járt így , csak fáj az elpazarolt tehetség, pénz és lehetőség.

Fájóan gyenge Spielberg-film, nem méltó sem a rendezőhöz, sem a könyvhöz.

5/10