Sztárzsaru + sztáríró = jó kis krimi. Az ötlet zseniális, a kivitelezés jó, de ebben a párosban több volt. A kilencvenes években voltam gyerek, ezért Doszpot Péter neve fogalom a számomra, nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan nyomozott egykoron. Ez nyilván nem a valóság, de sok minden azon alapul, és az biztos, hogy hűen mutatta be a kilencvenes évek hangulatát. Szlavicsek Juditról sokat hallottam már, de mivel a krimi nem a kedvenc műfajom, ezért még nem olvastam tőle, Doszpot Péter neve kellett ahhoz, hogy a kezembe vegyem ezt az alkotását. Nos, a véleményem az, hogy egy jó kis krimit kaptunk, és Doszpot Péterről is sok mindent megtudhattunk, de az igazi brillírozás elmaradt, fordulatos és jól vezetett a történet, de az egykori sztárzsaru karakteréből közel sem sikerült kihozni mindent. Nem véletlen, hogy ő van a címlapon, hiszen a maga korában egy legenda volt, még a csapból is ő folyt, mindenki ismerte, a neve még ma is hívószó, nem is értem, miért csak most jutott eszébe valakinek, hogy könyvet írjanak róla és vele. A könyvet egy ültő helyemben olvastam végig, a maga műfajában egy jó kis darab, de az a lehengerlő stílus, ami Doszpot sajátja volt, nem mindenhol köszön vissza benne. A főszereplő nagyon macsó, és sok Doszpotot tartalmaz, azonban a krimi szál nem igazán acélos, hamar ki lehet találni, hogy ki volt a gyilkos. Amiben viszont nagyon erős, az a hangulatteremtés, újra a kilencvenes években éreztem magam az olvasás közben, rengeteg emlék tolult fel bennem, jó volt visszatérni azokba az időkbe, még akkor is, ha akkoriban a bűnözés valóban nagyon erős volt. Habár a legendás gyilkosságok - pl. Fenyő János - csak háttérként jelennek meg, mégis sokat segítenek az időutazásban. Azonban a fő gyilkossági szál nincs annyira érdekes, hogy mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, nem igazán érthető, hogy miért pont ez a történet kerül ennyire közel Doszpothoz, ő ennél többet érdemelt volna szerintem. Szóval ez egy jó krimi, de azt a bizonyos pluszt, ami miatt felejtethetetlen lenne, nem tartalmazza. Mindenképpen érdemes elolvasni, mert jó könyv, de nem zseniális.

A kilencvenes években járunk, Doszpot Pétert most nevezték ki új osztálya élére, éjjel-nappal dolgozik, nincs ideje a családjára. Egy újabb gyilkossághoz hívják, melynek áldozata egy fiatal lány, akit fejbe lőttek. Az ügyet nem sikerül megoldani, azonban egy év múlva találkozik Tihanyban a lány nővérével, és nem tud szabadulni a problémától, miközben országosan ismert gyilkosságok történnek...

Egy gyilkossági zsaru mindig érdekes figura, azonban Doszpot Péter neve valóban fogalom annak, aki hozzám hasonlóan a kilencvenes években követte a munkásságát. Akkoriban a bűnözés igencsak magas hőfokon izzott, sokszor szerepelt a rendőrség a hírekben, a média hamar felkapta a fiatal, jó kiállású, übermacsó nyomozót, akit gyorsan megkedveltünk egyedi stílusa miatt. Hiteles volt, jól nézett ki, volt stílusa és meggyőzött bennünket, hogy meg tud védeni minket a bűnözőktől. Aztán elteltek az évek, elveszítettük szem elől, de most újra itt van, és visszahozta a fiatalságunkat.  Szlavicsek Judit 50 órányi mélyinterjút készített vele, látszik, hogy sok munkaórát ölt bele abba, hogy megismerje főszereplőjét, akit hitelesen vissza is tudott adni, ahogyan a kort is, azonban a krimiszál ettől még nem lett lehengerlő, Doszpot Péter ennél sokkal súlyosabb ügyekben volt érdekelt, értem én, hogy az emberi oldalára fókuszált a szerző, de ennél nagyobb kaliberű történetet vártam volna. Persze nem volt könnyű dolga az írónőnek, hiszen az egykori sztárzsarut mindenki ismeri, nem lehetett könnyű olyan sztorit kreálni, ami méltó hozzá, de egy kicsit csalódott vagyok ezügyben. 

Doszpotot nem idealizálja a szerző, úgy beszél, ahogyan egy életvédelmis nyomozónak kell, a bűnözőkkel bizony nem lehet kesztyűs kézzel bánni, ez nem egy habos-babos történet, valahol mégis érződik, hogy egy nő írta, hiába lett a főszereplő olyan macsó, mint amilyennek a sztárzsarut gondoltuk. Mert egy kicsit túl érzelmesre sikeredett a krimiszál, pont ez a gyengéje, hiszen Doszpotról sok minden az eszünkbe jut, de az biztosan nem, hogy egy ennyire szomorú, de mégiscsak hétköznapi gyilkosság ennyi éven át foglalkoztatja. A kőkemény zsaru akkor a legjobb, amikor a legendás Fenyő gyilkosság ügyében nyomoz, ott aztán valóban lehet érezni, hogy belead mindent ő is és a kollégái is, ezt a hőfokot nem képes elérni a fő cselekményszálként megjelenő ügy. Szlavicsek Judit jól ír, de nem tudja mindvégig fenntartani az érdeklődést, ezt a történetet Doszpot Péter személye teszi érdekessé, nem a jól felépített sztori. Nem vagyok krimirajongó, ezt a könyvet valóban a főszereplő miatt olvastam el, de szerintem hagy némi kívánnivalót maga után a történet. 

Hangsúlyozom, hogy ez egy jó könyv, amibe simán bele lehet feledkezni, de Doszpot Péter személye olyan elvárásokat támaszt, aminek a szerző nem tudott teljes mértékben megfelelni. Nem olvastam még az írónőtől, nyilván nem véletlenül sztár a saját műfajában, de ezúttal nem sikerült igazán brillíroznia, persze nem volt könnyű dolga, hiszen Doszpottal kapcsolatban magasan van a közönség elvárása, mivel elsősorban az ő személye miatt kapta fel mindenki a fejét, és lett nagyon kíváncsi erre az alkotásra. A két nagy személyiség találkozása jól sikerült, azonban szerintem ez lehetett volna jobb is, ebben az együttműködésben több volt. Kicsit csalódott vagyok, pedig jó könyvet kaptam, de Doszpot és a szerző miatt zseniálisat vártam és ezt nem kaptam meg. Mindezzel együtt mindenkinek ajánlom elolvasásra ezt az alkotást, hiszen a maga műfajában jó kis darab, hamar magával ragad, és benne van a folytatás potenciálja is, hiszen Doszpot személyisége van olyan erős, hogy egy egész sorozatot építsenek rá, azonban ennél több kell. Jó volt visszatérni a kilencvenes évekbe, jó volt újra találkozni Doszpot Péterrel, visszajöttek a gyerekkori emlékek, egy jó kis krimit kaptam, szóval összességében elégedett vagyok, de mégis egy picit csalódott, mert a sztárzsaru és a sztáríró kettőse többre lett volna képes.

8/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.