Kiforrott történelmi regény. Bevallom őszintén először a könyv címe fogott meg, olyan régen hallottam ezt a szót: kegyúr. Titokzatos, hatalmas és romlott hangulatot árasztott, amelyhez a borító még hozzáadta a szenvedélyt, és ettől azonnal kíváncsi lettem. Ráadásul a szerző neve garancia volt a minőségre, hiszen A füredi lány és a Zserbó sorozat mind-mind kiváló alkotások a maguk műfajában, ezért egyetlen percet sem tétováztam, azonnal előrendeltem és amint tehettem, már olvastam is. Ezúttal azonban nem a szokásos magas színvonalú lányregényt kaptam, hanem egy vérbeli történelmi regényt, amelyben a romantikának nem sok szerep jutott. A szerző jól vette a műfaji kanyart, ha nem is lett olyan elsőrangú az összhatás, mint a korábbi műveiben, mégis egy kiforrott alkotáshoz van szerencsénk, az írónő szintet lépett magához képest. Bakócz Tamásról eddig csak annyit tudtam, hogy majdnem pápának választották, azonban amikor elkezdtem olvasni a könyvet, jobban utánanéztem, és megdöbbentem azon, hogy milyen jól választott főszereplőt a szerző, hiszen ez az ember valóban a semmiből jött, hogy aztán hatalmas úr legyen, és aztán annak rendje és módja szerint elveszítse önmagát. Izgalmas karakter, akinek az élettörténetébe regényesen feldolgozva boldogan feledkezik bele az olvasó, hiszen egy jól megírt alkotásról van szó, amelyben jól van vezetve a történet, a karakterek és a korrajz kiválóak, nagyon olvastatja magát a könyv. Kár, hogy a végére egy kicsit elnagyolt lesz a sztori, pedig az igazán érdekes fordulatok akkor történnek, amikor királycsinálóvá és majdnem pápává válik az úriember, így egy kicsit aránytalan lett az összhatás, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a figyelemreméltó műnek. Elsősorban a történelem szerelmeseinek ajánlom ezt a könyvet, de mindenkinek, akit érdekel Bakócz Tamás sorsa, és szeretnének egy jó történelmi regényt olvasni.

Erdődön járunk, a 15. században. A kerékgyártó fia, Tamás, katona akar lenni, azonban erre kezdetben nem sok lehetősége van, hiszen vagy apja mesterségét választhatja vagy a papi hivatást. Végül tanulásra adja a fejét, azonban egyáltalán nem él cölibátusban, ráadásul beleszeret gyerekkori pajtásába, Sárába, akit sok kitérő után magához vesz. A semmiből jött fiú hihetetlenül magasra jut a társadalmi ranglétrán, azonban neki semmi sem elég...

Mi az ára a pénznek és a hatalomnak? Megéri-e feladni az álmainkat? Megszédít-e a hatalom? Milyen erős a szerelem? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések járnak az olvasó fejében, miközben Bakócz Tamás életébe nyer minél mélyebb bepillantást. Talán túlságosan sokat időzünk a gyerekkorban, de így legalább teljesen tisztán látjuk ennek a fiatalembernek a motivációit, az, hogy mi hajtotta előre, mi emelte ki a többi törtető pap közül. Az akarat volt mindennél erősebb nála, habár eredetileg katonának készült, azonban végül belenyugodott, hogy a papi pálya adódott a számára, és ebből hozta ki a legtöbbet. Nem lehet igazából megszeretni a főszereplőt, hiszen nem egy nemes lélek, nem vonja be cukormázzal az alakját a szerző, inkább az emberi gyarlóságát mutatja meg, illetve a fékezhetetlen bírvágyát, amelyet semmi, még a tiszta szerelem sem tudott megfékezni. Pedig megadatott számára a tökéletes társ, aki olyannak szerette, amilyen, mégsem tudott feloldódni az érzelmekben, neki több és több kellett, nem látta meg az igazi értékeket, hiába próbálta Sára időről időre felhívni a figyelmét arra, hogy rossz úton jár. Az ő halála után már tényleg semmi sem tartotta vissza attól, hogy minél magasabbra törjön, végül már az ország is kicsi lett a számára, pápa akart lenni és majdnem sikerült is neki. A legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni, ez az egyik legnagyobb tanulsága ennek a történetnek, az egykori nagyúr végül elveszítette minden hatalmát, amiért annyit küzdött, de a számára olyannyira fontos család végül megmaradt a számára, élete végén rádöbbent arra, hogy melyek a valóban fontos dolgok, de akkor már késő volt. Katartikus sors, kárhozatra ítélt üdvösség, egy óriási szerelem és a minden lebíró hatalomvágy. Jó kis regény volt ez.

Romantika tényleg nem sok van a könyvben, dacára annak, hogy lehetősége van megélni a nagy szerelmet a főhősnek - ne akadjunk fent azon, hogy amúgy pap volt, a kor erkölcseibe ez belefért - , eléggé sötét tónusú a történet, dacára annak, hogy a szerző nem tagadja meg önmagát, egy sodró erejű, szenvedélyes sztorit vetett papírra, ez mégsem egy lányregény. A karakterek igazából nem szerethetőek, sem a főszereplő, sem Sára, de még Mátyás királynak sem mindig a jó oldalát mutatja meg a szerző, ennek ellenére mégis magával ragadja az olvasót a történet, annyira különleges és érdekes, hiszen lássuk be, nem sokan jutnak el odáig egy kis faluból, hogy majdnem pápává válasszák őket. Ehhez óriási akaraterő és szenvedélyes hatalomvágy kellett, ez az ember nem volt jó, rengeteg hibája és bűne volt, mégis tisztelni lehet a kitartásáért és a végtelen akaratáért, és azért, hogy mindent megtett azért, hogy elérje a céljait. Igen, szerette a pénzt és a hatalmat, Sárát még ennél is jobban, kevély volt és akarnok, nem lehet igazából megkedvelni, de nagyon lehet neki szurkolni, hogy végre boldog legyen. Ami nem is olyan egyszerű egy ilyen hatalmas úrrá váló embernél, hiszen mi tesz boldoggá valakit, akinek mindene megvan, nem igaz? Azonban amíg idáig eljut, addig bemocskolódik a lelke, megrontja a hatalom, szomorú látni, mivé vált ez az egykor tiszta lelkű kisfiú.

A cím telitalálat és a borító is az, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát. Nagyon keveset tudtam Bakócz Tamásról, dacára annak, hogy a história szerelmese vagyok, sok tudásra tettem szert nem csak róla, hanem a korszakról is. Miközben végigkísérjük  a főszereplő életét gyerekkorától egészen a halála napjáig, bepillantást nyerhetünk a korba, amelyben élt, és ami minden volt, csak nem békés és nyugodt. Ez egy kegyetlen korszak volt, amelyben mindenkinek meg kellett erősítenie a lelkét, aki túl akarta élni a megpróbáltatásokat, ahhoz pedig főleg, hogy társadalmilag fel tudjon emelkedni. Az én kedvenc szereplőm Bakócz Tamás édesapja volt, aki erkölcsileg magasan a fia fölött állt, és akiről kiderült, hogy feladta katonai pályáját és családot választotta, és megtalálta a boldogságát. Ez nem adatott meg Tamásnak, aki pedig látszólag mindent elért, valójában azonban a semmibe tartott az élete. A szerző túllépett saját magán, már tudjuk róla, hogy nem "csak" kiváltó romantikus könyveket tud írni, hanem megállja a helyét a történelmi regény műfajában is. Nekem összességében nagyon tetszett ez az alkotás, kíváncsian várom az írónő következő könyvét!

9/10