Az év egyik legnagyobb indie sikere volt ez a cím, és már csak azért is beharangozták sokan, mert a mostanában a drámákra átnyergelő Matthew McConaughey számára egy újabb lehetőséget nyújtott tehetsége megcsillogtatására. Azonban számomra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, még csak kihagyott ziccernek sem mondanám, mert ebben a filmben tényleg nem volt ennél több.

Ellis és Neckbone (Tye Sherdian és Jacob Lofland) a Mississippi meglehetősen lepusztul partvidékén élnek, a világtól nagyrészt elzártan, napjaikat pedig azzal töltik, hogy a folyón motorcsónakozva fedezik fel a környéket. Így akadnak rá egyik alkalommal Mud-ra (McConaughey), aki az egyik szigeten él, és hamar kiderült, hogy azért, mert gyilkosságért körözik. A két fiú kötelességének tekinti, hogy segítsen a férfinek a szökésben, valamint újra összehozni őt gyerekkori szerelmével, Juniper-rel (Reese Witherspoon).

Rengeteg családi film indul ki egy hasonló, "a gyerek segít a titokzatos idegennek, akit mindenki üldöz" alapfelállásból. (Bár általában McConaughey helyett ET vagy valamilyen egzotikus állat az idegen, és a gyerekek is fiatalabbak 14 évnél, természetesen ebből kiindulva ez a film egy komolyabb hangvételt üt meg.) A forgatókönyv ennek megfelelően tartalmaz minden olyan klisét, ami egy ilyen sztorihoz kell: válófélben lévő szülők, akik mellett kellő kontrasztot nyújt a szökött fegyenc ideálisnak tűnő szerelme, mint amiben hinni lehet, visszahúzódó és mogorva öreg mentor a szomszédban, akit egészen idáig senki nem mert megszólítani és így tovább. Jeff Nichols filmje kiszámíthatóan és magabiztosan halad ezen panelek mentén, így aztán amikor előkerül egy kígyókkal teli gödör az első 10 percben, biztosan lehet tudni, hogy az egyik szereplő bele fog esni. (És ez még csak spoilernek sem mondható, mert ez tényleg ENNYIRE kiszámítható.) A színészek is nagyrészt csak annyit tesznek, hogy egy borzalmasan erős déli akcentussal próbálnak nagyon suttyónak mutatkozni (hiába brillírozik McConaughey újabban a drámai szerepekben).

Nem szépítem a dolgokat, éppen ezért ez az alkotás a nagy fináléig iszonyúan unalmas, egyedül a redneck-Tüskevár hangulat és a remek fényképezés ad neki valami eredetiséget, de elég csak arra gondolnom ilyenkor, hogy a hasonló környezetben játszódó A messzi dél vadjai mennyivel érdekesebb volt. Azonban a rendező magabiztossága valamennyire kárpótol ezért, Nicholsnál még a legelcsépeltebb húzás sem érződik erőltetettnek, és végül egy egészen korrekt végkifejletbe torkollik az események sora, átérezhető és hiteles karakterdrámákkal.

Hiába kielégítő tehát a végeredmény valamilyen szinten, alapvetően nem beszélhetünk egy olyan filmről, amely maradandó élményt nyújtana. Jó, de kevéssé szórakoztató, és még kevésbé emlékezetes darabról van szó, mint sok más független alkotás esetében, abban az esetben viszont mindenképpen tudom ajánlani, ha valaki el akar szakadni egy kicsit a nyári blockbusterektől.

7/10