Bűbájos történet a családról. Van itt minden, ami egy jó kis őszi bekuckózáshoz kell: szerelem, szeretet, hangulatos történet és egy szép adag boszorkányság. Nem fekszi meg a gyomrot ez a könyv, ellenben kiválóan szórakoztat, olyan fontos dologról beszél, hogy mennyire értékes dolog a család, és mennyire meg kell becsülni a szeretteinket, hiszen ők teszik boldoggá az életünket. A főszereplő boszorkány rendkívül magányos, és már éppen beletörődött abba, hogy ez már így is marad, amikor hirtelen minden megváltozik, elvállal egy munkát - ami amúgy egyáltalán nem hétköznapi, három kis boszorkány nevelőnője lesz - , és fogalma sincs arról, hogy végső soron egy családot kap ajándékba. A helyzet persze nem ennyire egyszerű, sok minden történik, mire kitör a happy end  -  mert nyilván egy ilyen szép kis romantikus sztorinak nem lehet tragikus vége - , az olvasó azon kapja magát, hogy boldogan melegszik a kis lelke a történet fényénél, mert ez a sztori bizony nagyon szívhez szóló, hiszen ki ne tudná, milyen fontos a család, és persze időnként milyen kibírhatatlan az együttélés a szeretteinkkel. Nincsenek nagy szavak, nem a boszorkányságtól bűbájos a történet - bár az adja hozzá az igazi fűszert -, hanem attól, hogy nyomon követhetjük, hogyan születik meg egy família. Pedig nem habos-babos a történet, akad itt is tragikus esemény elegendő, annyira azonban mégsem megy el drámába, hogy valóban elkezdjünk aggódni a főszereplőért, pont jól vannak eltalálva az arányok ahhoz, hogy a szórakozáson legyen a hangsúly. Habkönnyű, mégis tartalmas mese a családról, amely éppen annyira természetfölötti, hogy még elhiggyük, boszorkányok márpedig vannak, és csodás dolgokat tudnak művelni, abba azonban már nem kell belegondolnunk, hogy lehetnek gonosz boszorkányok is, hiszen itt erről szó sincs, csak jóra és szépre használják a képességeiket. A szerző az utószóban leírja, hogy nem akart mást, csak egy szívmelengető történetet írni, amiben vannak boszorkányok is, nos, ez kiválóan sikerült, tökéletes választás egy hideg őszi hétvégére ez a könyv.

Mika Moon egy boszorkány, aki nem találja a helyét a világban. Az egyetlen biztos pont a három hetente tartott titkos találkozó a többi hasonszőrű társával, akik úgy vélik, a legfontosabb az, hogy ne hívják fel magukra az emberek figyelmét. Mika alapvetően betartja ezt az elvet, ez azonban nem tartja vissza attól, hogy boszis videókat osszon meg magáról, amit meglát egy furcsa öregember, aki egy különleges munkát kínál neki. Némi hezitálás után elfogadja a felkínált állást, és a kalandok elkezdődnek...

Mika egy nagyon szerethető főszereplő, akivel könnyű azonosulni, hiszen ki ne érezte volna már magát egyedül. Szinte fáj, hogy mennyire magányos ez a különleges lány, de hát ez a boszorkányok sorsa, mit lehet tenni. Azonban egy idő után kiderül, hogy Seholsincs-lak nem azért bűbájos hely, mert varázslatok védik, hanem a lakóik teszik azzá. Merthogy itt él Ian és Ken, akiknél cukibb házaspárt nem nagyon lehet találni, Lucie, a barátságos házvezetőnő, a három kis boszorkány, és persze Jamie, a könyvtáros, akiről kiderül, hogy a marcona viselkedés nagyon is érző szívet takar. Nem kérdés, hogy a két fiatal egymásba fog szeretni, azonban az út hosszú, és nem fukarkodik csavarokban, mire kinyílnak a szívek, mi már mindent megtudunk Mikáról és Jamie-ről, és nagyon szurkolunk nekik, hogy összejöjjenek végre. Azonban semmi sem egyszerű, nagyon sok fordulat vár még az ifjú szerelmesekre, néhány kiszámítható, néhány nem, összességében pedig nagyon érdekes, amíg eljutnak odáig, hogy valóban megbízzanak a másikban.

Bevallom őszintén, nekem a borító tetszett meg, egy nem mindennapi történetet ígért, és ezt meg is kaptam, néhány napra elvarázsolódhattam, ami egy racionális közgazdásztól nem mindennapi teljesítmény. Ez a könyv jól meg van írva, habár vannak benne üresjáratok, kiszámítható fordulatok, és néhány túlírás, összességében mégis olyan mágikus hangulata van, hogy képtelenség letenni. A boszorkányság különlegessé teszi a történetet, azonban a hangsúly a családon van, ami szépen lassan alakul ki, Mika fokozatosan vonódik bele ebbe az egyedi társaságba, míg végül azon kapja magát, hogy végre otthonra talál. Amit természetesen el is veszít átmenetileg, de ettől csak még értékesebb lesz, most már van miért harcolnia, végre van igazi értelme az életének. Mert ez az igazi mondanivaló: hiába végzünk akármilyen különleges munkát, az igazán fontos dolog nem lehet más, csak a család, mert a családtagjainktól kapunk igazi szeretetet, összetartozást és boldogságot. Egyszerű, de nagyszerű tanulság, amivel mindenki tud azonosulni, ezt a könyvet nem értelmezni kell, hanem egyszerűen csak szeretni, és akkor megnyílik előttünk a lelki Kánaán. 

Szerintem igenis szükség van ilyen könyvekre is, nem kell mindig a dráma, néha fel kell töltekeznünk elbűvölő történetekkel, amelyek megmelengetik a szívünket. Ez a kötet nem váltja meg a világot, jó, de nem kiváló, mégis emlékezetes tud maradni, annyira lélekmelegítő hatása van. Ha akarnám, kivesézhetném részletesen a hibáit, de nem akarom, mert nagyon szerettem olvasni, ez egy jó kis könyv, amely a hangulatával hódít, és amelyet receptre írnék fel lelki nyavalyákra. Pont erre a hideg, őszi időre való, amikor fényre vágyunk, amit meg is kapunk teljes mértékben, ez a kötet egy édes bűn, nem több, és nem is kevesebb. Mindenkinek ajánlom, aki egy hamisítatlan bűbájos történetre vágyik, de azért szeretne valami mondanivalót is hozzá, kiválóan fog szórakozni rajta. Biztosan rá fogunk csodálkozni újra a családtagjainkra, akikről nem is gondoljunk a rohanó hétköznapokon, hogy mennyire fontosak a számunkra, rádöbbenünk arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy családban élhetünk. Ennél nagyobb tanulság nem is kell, nincs más hátra, mint fogni a könyvet, bekuckózni egy jó meleg teával, és indulhat az olvasásmaraton.

8/10

A könyvet a Kossuth kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.