Az Eleven testek volt az a film, amely az első promo-hullám után talán a legtöbb sárdobálást kapta a Világon. Ez a hozzáállás nem is volt csoda ; az Alkonyat nyálban tocsogó szerelmes vámpírjai után a nagyérdemű a szerelmes zombitól is valami hasonló hozzáállást várt, azonban szerencsére az előzetesek és a történet megismerése után teljesen más fényben tetszelgett ez az egész.
Főszereplőnk R (Nicholas Hoult) , aki a zombi társai többségével ellentétben kifejezetten intelligensnek mondható. Az egyik nap, mikor "barátaival" vadászni indulnak a városi felhőkarcolók közé, R megpillantja Julie-t (Teresa Palmer) akibe első látásra beleszeret, és megmenti társai karmai közül. Kapcsolatuk azonban finoman szólva sem kétoldalú és az előjelek sem a legmegfelelőbbek: Julie apja a még életben maradt emberek által alapított város feje, aki minden szándékával azon van, hogy elsöpörje a zombikat a Föld felszínéről.
A zombi-vígjátékok stílusrétege igen csekély filmtermést mondhat magáénak, szóval igazán jó húzás volt a készítők részéről, hogy a film nagy része inkább a humorra épít, és csak később térnek át a romantikára. Ez a koncepció részben jól is hangzik, sőt, a film nagyjából háromnegyedében működőképes is, azonban a cselekmény végére kicsit elszaladt Jonathan Levine rendezővel a ló, és picit nagyobb lett a nyálfaktor a kelleténél, valamint komoly logikai bakik (pl. Időrendszer betartása) is felütötték a fejüket.
Ennek ellenére a fennmaradó humor és romantika elemek nagyon jól működnek a forgatókönyvben: főszereplő zombink belső monológjai, és a "majdnem legjobb barátjával" folytatott párbeszéde hatalmas humorforrásként robbannak a filmben, a két fő karakter szerethetősége miatt pedig nem csak a kémia működik közöttük, de az érzelmek átadása is nagyszerűen megformált. Ez utóbbi pedig azért dicsérendő, mert a zombi-klisékből kapott eszközökkel nagyon nehéz felvázolni egyes érzelmeket, szerencsére Levine-éknek ez maradéktalanul sikerült, a lezárás giccsén kívül.
A színészek is rendkívülit alakítanak; Nicholas Houltnál keresve sem találtak volna jobbat a szimpatikus, ám csetlő-boltó, szerencsétlen zombira, Teresa Palmer szokásához híven bájos és tehetséges egyszerre, John Malkovich mellékszerepe pedig egyszerre hálás, és nagyon badass.
A lezárás hibájával ellentétben az Eleven testek egy nagyon jól összerakott alkotás, amelyben -még ha picit mértéktelenül is, de- megfér egymás mellett a romantika, a humor, illetve zombi-klisék önreflexív feldolgozásának tömkelege.A végéért azért még így is kár.
8/10