Hamarosan esedékes a 88. Oscar-gála, ebből kifolyólag pedig az eddigiekhez hasonlóan összeszedtük nektek mindent, ami az esélyesekről megjelent ezen az oldalon. Akár azt keresi valaki, mit érdemes még pótolni a díjak átadásáig hátralévő pár napban, akár egy emlékeztetőt szeretne, hogy mely filmek a legnagyobb díjvárományosok, alább mindkettőről tájékozódhat, továbbá azt is megtudhatja, mi a mi véleményünk ezekről a darabokról.

A visszatérő

(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi főszereplő, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb kosztüm, legjobb smink, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb vizuális effektek, legjobb látvány)

Tagadhatatlan, hogy A visszatérőnek megvannak az óriási momentumai, de összességében nézve nem tartom többnek egy lélegzetelállítóan fényképezett blöffnél. (Power kritikája)

Ezt a bosszútörténetet százszor elmesélték már, de ilyen pontos és hatásos tálalásban még soha, túlélőfilmet is láttunk már jó néhányat, de ennyire érzékleteset még egyet sem. (danialves kritikája)

Mad Max: A harag útja

(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb kosztüm, legjobb smink, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb vizuális effektek, legjobb látvány)

A Mad Max valószínűleg nem fog új időszámítást nyitni, talán megismételhetetlen klasszikussá sem válik (erről akár saját folytatásai is tehetnek már), viszont a blockbusternek egy olyan mitikus eszményét valósítja meg, amelytől az utóbbi időben mintha egyre messzebb kerültünk volna. Amelyben a egyediség, az esszenciális akciófilmes vonások és a néző komolyan vétele egyáltalán nem mennek egymás rovására, és a blockbuster szót nem pejoratív értelemben kell rá használnunk, mint "valami, ami szükségszerűen egy kevésbé értékes, kevésbé teljes film." (danialves kritikája)

Mentőexpedíció

(Legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb vizuális effektek, legjobb látvány)

A Mentőexpedíció stílusa ugyanis a legkevésbé sem hivalkodó, nem akar rátelepedni a nézőjére, pusztán történetet mesélni. És ha ezt lehet (főleg Scott karrierjének fényében) kissé jellegtelen, bátortalan húzások összességeként jellemezni, maga az élmény annyira összeszedett, hogy elégedetlen biztos senki nem lesz vele. (danialves kritikája)

Kémek hídja

(Legjobb film, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb filmzene, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb látvány)

A Kémek hídjával nem is kifejezetten az a bajom, hogy éppen egy olyan élettelen krónika lett, mint amire a Lincoln után számítottam, hanem az, hogy végső verziójában is látni még azt az ambíciót, amely ennél egy sokkal többre hivatott darabbá tehette volna. (danialves kritikája)

Carol

(Legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb női főszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb fényképezés, legjobb filmzene, legjobb kosztüm)

Alapvetően hatásos darab is lehetett volna ebből a moziból, Todd Haynes eszközeinek érzékenysége ugyanis minden további nélkül lehetőséget adott volna egy visszafogott dráma létrehozására, azonban az ehhez szükséges tartalom borzasztóan hiányzik. (danialves kritikája)

Egyszer mindenképpen ajánlott a megtekintése, de csodát semmiképpen se várjunk tőle, pont egy árnyalattal lett halványabb annál, hogy emlékezetes alkotásként írja meg magát a filmtörténelembe. (FilmBaráth kritikája)

Spotlight - Egy nyomozás részletei

(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb vágás)

A Spotlight nem is annyira a katolikus egyház működése ellen intézett kiáltvány, mint egy pszichológiai tanulmány arról, hogyan válnak ügyvédek, újságírók és átlagemberek hallgatólag bűnrészesekké, ráadásul legtöbbször jó szándékok által vezérelve. A végeredmény így pedig egy árnyalt erkölcsi dráma lesz, amely nem démonizál senkit, ugyanakkor nem is finomkodik, akár a felelősök megnevezéséről, akár a konkrét esetek részleteiről van szó. (danialves kritikája)

A nagy dobás

(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb vágás)

Adam McKay végül eléri azt, ami a célja lehetett ezzel a filmmel: úgy közvetíteni üzenetét a pénzügyi válságról, hogy közben nézője nem fullad bele a szakzsargonba, és még egy kellemes filmélménnyel is gazdagodik. (danialves kritikája)

Star Wars: Az ébredő Erő

(Legjobb vágás, legjobb filmzene, legjobb hangkeverés, legjobb hangvágás, legjobb vizuális effektek)

Profi iparosmunka lett a Star Wars hetedik része, ami egymaga kenterbe veri az előzménytrilógia komplett állományát, visszaadva ezzel két nagyon fontos dolgot a rajongóknak: reményt és nosztalgiát. (Power kritikája)

J.J. Star Wars-a is éppen ugyanolyan gyorsétel-jellegű, könnyen emészthető, de könnyen is felejthető, felszínes blockbuster, mint a Star Trekjei, és ahogy a box office eredmények is mutatják, ez az etalon jelenleg Hollywood számára: egy annyira jellegtelenné degradált, ugyanakkor vérprofi módon megvalósított mozgóképes mix, amelyben (néhány menthetetlen rasszistát leszámítva) minden néző képes lesz találni valami kedvére valót. (danialves kritikája)

A dán lány

(Legjobb férfi főszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb kosztüm, legjobb látvány)

Összességében abszolút az érződik a végeredményen, hogy a stáb elegendőnek tartotta, ha összedobja azokat az elemeket, amelyek az elmúlt évek sikeres Oscar-produkcióban feltűntek. (danialves kritikája)

A szoba

(Legjobb film, legjobb rendező, legjobb női főszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv)

Erős és színvonalas mozi, amelyen valószínűleg rengetegen a könnyekig meg fognak hatódni, de a jelentősége ennyiben ki is merül. (danialves kritikája)

Brooklyn

(Legjobb film, legjobb női főszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv)

Ugyan az 1950-es évek New Yorkjában játszódik, de annyira általános érvényű gondolatokat és érzelmeket képes megragadni a bevándorlás és honvágy tekintetében, hogy valószínűleg jó pár honfitársunkat szíven üti majd. (danialves kritikája)

Aljas nyolcas

(Legjobb filmzene, legjobb női mellékszereplő, legjobb fényképezés)

Igazi régi vágású, mégis friss darabot hozott össze Tarantino, épp csak az igazi újdonság varázsa és a zsenialitás apró szikrája hiányzik belőle. (AldoWinnfield kritikája)

Az Aljas nyolcas egy olyan alkotó képét mutatja, aki kezd belefáradni a saját manírjaiba, ugyanakkor a helyzet iróniája az, hogy egyben a direktor legérettebb és legprofibb munkája is. (danialves kritikája)

Sicario - A bérgyilkos

(Legjobb filmzene, legjobb fényképezés, legjobb hangvágás)

Ritka az olyan mozi, amely ennyire bátran fel meri rúgni a konvenciókat, és képes egy olyan szintű intelligenciát demonstrálni, amelyet az utóbbi időben a mozivászon helyett egyre inkább csak a tévék képernyőjén találni meg. (danialves kritikája)

Ex Machina

(Legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vizuális effektek)

Alex Garland úgy teszi fel a "Mit jelent embernek lenni?" kérdést és osztja meg velünk elképzeléseit, hogy egyszer sem éreztem azt, hogy már valami ismerős területre tévedt volna. (danialves kritikája)

Agymanók

(Legjobb animációs film, legjobb eredeti forgatókönyv)

A Pixar ismét méltó lett régi nagy híréhez sőt, a Toy Story-trilógia után egyértelműen az Agymanókat mondanám az animációs fellegvár legerősebb darabjának. (Power kritikája)

Steve Jobs

(Legjobb férfi főszereplő, legjobb női mellékszereplő)

Nem állítom, hogy a Steve Jobs meg fogja reformálni azt, ahogyan az életrajzi alkotásokról gondolkodunk, ahhoz ugyanis túlságosan megbízható konfliktusokat gyárt főhősének, de abban kiváló, hogy ne sikerekről, zseniről, ellentmondásosságról szóljon, hanem az emberről, a maga erényeivel és gyengeségeivel. (danialves kritikája)

Mustang

(Legjobb idegennyelvű film)

Viszont itt többről van szó, mint pusztán egy jó film - a téma rendkívül érzékeny, a világunk megismerése talán mindennél fontosabb, ennek az alkotásnak köszönhetően ismét egy rendkívüli darabbal találtuk szembe magunkat. Törökország - ahol a családi ház börtönné változik, a fiatal lányokat feleséggé nevelik, ahol idejekorán házasodni adják őket - Mustang, egy film az életről, egy másféléről, arról, hogy mi történik a világban, nem is olyan messze tőlünk. (kettoharminc kritikája)

Anomalisa

(Legjobb animációs film)

Az Anomalisa akár lehetne egy jelentéktelen furcsaság is, azonban senkit ne tántorítson el az elsőre bizarr tálalás: ez bizony Kaufman pályafutásának egyik legjobb műve. (danialves kritikája)

Amy - Az Amy Winehouse-sztori

(Legjobb dokumentumfilm)

Felsorolja az összes közhelyet főhőse elképesztő tehetsége és borzasztó tragédiája kapcsán is, tökéletesen felmondja a leckét, de annyira az ikont és a legendát szeretné megmutatni Amy Winehouse-ban, hogy közben az embert semennyire sem tudja. (danialves kritikája)

Saul fia

(Legjobb idegennyelvű film)

A zsigeri erejű, emberközeli, érzéketlen ábrázolásmód pontosan erről a szembenállásról szól: ahogy a minden emberségét és törődését elvesztett, kiüresedett környezetben főszereplőnk rendíthetetlenül próbál egy magasztos célt találni, ami értelmet adhat létezésének, még akkor is, ha ehhez egyre több mindent kell feláldoznia. (danialves kritikája)

Shaun, a bárány

(Legjobb animációs film)

Starzakék alkotásában az a szenzációs, hogy nem ragad le egy egyszerű kalandfilm szintjén, de telis-tele van apró utalásokkal, társadalomkritikai kiszólásokkal, amik persze a fiatalabb nézőknek nem igazán jöhet át, de engem teljesen lenyűgözött, hogy szavak nélkül is mennyi tartalmat és gondolatot át lehet adni a mozilátogatóknak. (Power kritikája)

A csend képe

(Legjobb dokumentumfilm)

Nem véletlenül látszik, hogy Oppenheimer szándékosan idézi meg a játékidő egy részében nagy sikert arató dokumentumfilmjét, ugyanis A csend képe mögül pont az a zseniális koncepció hiányzik, ami igazán naggyá tenné és keretet adna neki. (danialves kritikája)

A kígyó ölelése

(Legjobb idegennyelvű film)

Főhőseihez hasonlóan kissé ez a produkció is megragadt két világ között, és bár rengeteg olyan gondolata és pillanata van, amely még sokáig velünk fog maradni, Ciro Guerra ezt nem tudta egy tökéletesen megfogalmazott történetben elmesélni. (danialves kritikája)

Cartel Land

(Legjobb dokumentumfilm)

Elgondolkodtató feldolgozása a témának ez a dokumentumfilm, de végeredményben a rendező inkább mondható hadműveletei krónikásnak, mint egy minden részletre kiterjedő, lényeglátó tabló megalkotójának. (danialves kritikája)

És végül az 1 Oscarra jelölt darabok maradéka, a teljesség igénye nélkül:

Hamupipőke (Legjobb kosztüm), A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Legjobb smink), Ifjúság (Legjobb betétdal), Spectre (Legjobb betétdal), A szürke ötven árnyalata (Legjobb betétdal), Straight Outta Compton (Legjobb eredeti forgatókönyv), Creed - Apolló fia (Legjobb férfi mellékszereplő), 45 év (Legjobb női főszereplő), Trumbo (Legjobb férfi főszereplő), Joy (Legjobb női főszereplő)

(A legfontosabb Oscar-mozikról készített podcastünket pedig itt hallgathatod meg.)