Az írás spoilermentes!
Tök fölösleges lenne elpofázni, hogy a Star Wars univerzum milyen meghatározó szegmensét képezi/képezte a popkultúrának évtizedeken keresztül, hiszen úgyis tudja mindenki. A Star Trek-et is felélesztő, és új köntösbe helyező JJ Abrams-en tehát nagy volt a teher, hiszen a rajongók tulajdonképpen A Jedi visszatér óta vártak egy hasonlóan grandiózus Star Wars epizódra. A 21. századi filmgyártás egyik legmenőbb geek alkotója pedig nem is vallott szégyent. Színvonalban ugyan nem feltétlenül múlja fölül az eredeti trilógia darabjait, de így is egy olyan alkotás lett az Ébredő Erő, amire még a legnagyobb fanatikusok is jó szívvel gondolhatnak vissza évekkel később.
Történetleírással nem áll most módomban szolgálni, ugyanis szeretném a cselekményből a lehető legkevesebb részletet az olvasóközönség elé tárni, mert tényleg egy akkora filmeseményről van szó, ami körülbelül tízévente egyszer ismétlődik meg. Igyekszem az írásom egészét Abrams rendezésének megítélésén, valamint a filmes eszközök elemzésén alapozni.
Abrams egy új történet mellett erőteljesen próbál adni a nosztalgiafaktorra is, de szerencsére ezek az elemek nem a "bazári kirakat" hatást keltik a nézőkben, hanem ugyanúgy részei a cselekménynek, értéket adnak hozzá, úgy, hogy közben a fiatal, feltörekvő színészek sem szorulnak egyáltalán háttérbe. John Boyega verejtékes lihegéseit az előítéletek miatt lehet nem volt túl szerencsés az előzetesekben összevágni, mert teljesen korrektül és magabiztosan visz el a hátán egy olyan főhős karaktert, aminek súlyától lehet, hogy sok fiatal színész 
besokallt volna. A másik kulcsszerepet játszó Daisy Ridley-vel kiváló párost alkotnak, egész végig érezhető köztük a kémia. Emellett a karakterábrázolások is nagyon jól árnyaltak, annak ellenére, hogy egy ízig-vérig blockbuster filmről beszélünk. (A két dolognak egyébként nem kellene kizárnia egymást, csak az utóbbi évek látványorientált gigamozijai már hozzászoktatták a filmrajongókat ahhoz, hogy egy látványfilmnél nem kell különösebben mély szerzői tartalmakat elvárni). A kínos karaktereket és a még kínosabb dumákat szerencsére egytől egyig mellőzte a rendező. Minden jelenet képes a kívánt hatást elérni. Ha nevetni kellett, akkor tényleg nevetett a mozi, a komolyabb hangvételű részeknél pedig lélegzetvisszafojtva izgult az egész közönség. És ma már sajnos egyre kevesebben képesek ilyenre...
Abrams rendezői attitűdjét kétféleképpen tudnám jellemezni: egyrészt nem félt a Star Wars-hoz ALKOTÓKÉNT hozzányúlni, ami szerintem egy igencsak dicséretes húzás, másrészt pedig egyfajta biztonsági játékot is játszott. A legtöbb esetben nem mert túl nagy kockázatot vállalni, viszont ami van, abból képes kihozni a maximumot. A látványvilág ecsetelésébe nem is mennék bele külön, maradjunk annyiban, hogy 2015-ben egy tisztességes szakértői stábbal nem lehetetlen dolog ízlésesen (és nem csicsásan!) látványos mozit készíteni. Apró negatívumként azt tudnám felróni, hogy nagyjából a film kétharmadánál azért már egyre kényelmetlenebbül elkezdtem érezni a játékidő hosszát, érzésem szerint az Ébredő Erő története nem indokolta azt, hogy esetenként ennyire túlnyújtsák.
Profi iparosmunka lett tehát a Star Wars hetedik része, ami egymaga kenterbe veri az előzménytrilógia komplett állományát, visszaadva ezzel két nagyon fontos dolgot a rajongóknak: reményt és nosztalgiát. Nagyon finom humorral operál, a vizuális megoldások szemkápráztatóak és letisztultak, színészvezetés terén pedig tetten lehet érni Abrams rendezői zsenijét. Az Ébredő Erő nem csak egy korrekt film lett, de képes olyan szinten beágyazódni a Star Wars univerzumba, hogy abszolút méltó helyett foglal el az eredeti trilógia mögött.
9/10
A Star Wars - Az ébredő Erő hivatalos adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
