A Pixar stúdió még úgyis az animációs filmek zászlóshajójának számít, hogy néhány botlást láthattunk tőlük az elmúlt években. A lecke tehát fel volt adva a nem túl kecsegtető magyar címmel rendelkező Inside Out előtt. Viszont a Pixar ismét méltó lett régi nagy híréhez sőt, a Toy Story-trilógia után egyértelműen az Agymanókat mondanám az animációs fellegvár legerősebb darabjának.

A történet egy átlagos kislányról, illetve az ő fejében működő manókról szól, akik mind egy-egy érzelmet testesítenek meg, és a nevüket is innen kapták. Derű, Bánat, Majré, Undor és Harag egy irányítóközpontban élve, egy monitoron keresztül figyelik a kislány életének alakulását, az irányítókonzol segítségével pedig ki-ki a megfelelő pillanatban lép közbe. A gond azonban a túlzottan mohó és kíváncsi Bánat miatt adódik, akivel együtt Derű is kikerül a fejhadiszállásról. A teljes érzelemvilághoz azonban mindenképpen vissza kell térniük, azonban ez cseppet sem egyszerű dolog.

A Pixar-nál nem újdonság a kreativitás, de itt olyan szintű ötletáradat fogad minket, aminél fantáziadúsabbat el sem lehetne képzelni. Remekül be van mutatva, ahogy az érzelmek sokszor veszekednek, harcba szállnak egymással, hiszen velünk is sokszor megesik, hogy kavarognak bennünk az érzelmek, és most, az Agymanók révén láthatjuk azt, hogy ilyenkor mi is zajlik az ember fejében. Ami igazán bravúros, hogy a készítők egy pillanatra sem ütköztek logikátlanságba. Tökéletesen kijönnek az egydimenziós karakterek jellemrajzai, és a fejen belüli jelenetek egytől egyig úgy vannak ábrázolva, hogy az ember ne érjen tetten semmiféle bakit, ami egy ilyen történet esetében igazán dicséretes. En bloc elmondható a filmről, hogy nincsenek kilógó pontok, elvarratlan szálak vagy felesleges jelenetek. Egyszerűen itt minden a helyén van, tökéletesen passzol minden egy univerzális olvasztótégelybe.

 A film humorvilága rendkívül friss, nincsenek unalomig ismételt, elcsépelt poénok, viszont összességében nézve sem elsősorban a nevetésről szól az Agymanók, hanem a mögöttes tartalomról. Nem kevés olyan jelenet van, amikor pattanásig feszül a hangulat, van miért bőven izgulni. Emellett a látványvilág is kiváló, bár a Pixar esetében ezt már csak formalitás gyanánt említem meg. A színek rendkívül élénkek, a képkockák minden egyes apró szegmenséből árad valami hihetetlen alkotói készség, közben mégsem éreztem azt, hogy a készítők a vizualitással akartak volna lekenyerezni. Tökéletes harmóniában működik minden elem ahhoz, hogy egy remek családi filmet kapjunk.

Ha akarnék sem tudnék belekötni az idei év eddigi legjobb filmjébe. Változatos, izgalmas, helyenként nagyon vicces, és általánosságban elmondható, hogy semmi máshoz sem fogható. Kötelező néznivaló, nemtől és kortól függetlenül. Alighanem meg is van a jövő évi Oscar-díjas animációs film.

10/10

Az Agymanók teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán