Hiába kaptuk meg idén is a tipikus Oscar-mozit A dán lány képében, a felhozatalból számomra "hiányzott" egy igazán túlértékelt mozi. Ezt kaptam meg az utolsóként érkező Caroltól, amely talán nincs annyira klasszikus módon az Akadémia ízlésére kalibrálva, mint Tom Hooper mozija, viszont azt a színvonalat nagyon kevés aspektusában nyújtja, ami díjakat érdemelne. Most előjöhetnék azzal a kissé övön aluli megközelítéssel, hogy a Carol nem tartana itt, ha nem egy leszbikus románcot állítana a középpontba, de már csak azért sem tudom ezzel megvádolni, mert romantikus film létére a Carol egyáltalán nem két ember szerelméről szól.

Aki egy kicsit is ismeri a film sztoriját, az minden bizonnyal most hülyének néz: hiszen Todd Haynes alkotásának látszólag éppen ez a kiindulópontja: az eladóként dolgozó Therese Belivet (Rooney Mara) munkája során találkozik a jómódú családanya Carollal (Cate Blanchett), majd a véletlenek összjátéka folytán ezt további találkozók követik. Míg a fiatal lány maga sem tudja, hogy hogyan dolgozza fel, hogy egy nő iránt táplál érzéseket, Carolnak már több ilyen viszonya is volt, és részbe ezért is van éppen válófélben férjétől (Kyle Chandler). Az ő küzdelmét éppen ez az ügy jelenti, és hogy a homoszexualitás vádja miatt elveszítheti lánya láthatási jogát.

Csakhogy hiába ez a keret, a Carol egyáltalán képes arra, hogy megfelelően kirajzolja a lényegét képező románcot. Todd Haynes ugyan nagyon módszeresen, csupa közelivel állandóan közvetíti szereplői legkisebb rezdülését is, de hiába az odafigyelés, ha pont a legfontosabb mozzanatok vesznek el ebből a kapcsolatból. Nem látni, hogy mitől szeretnek egymásba - egyáltalán egymásba szeretnek-e, hiszen az alkotás nagy részében ez a két figura olyan ridegen viselkedik egymással, hogy még egy óra elteltével sem lehetünk biztosak érzelmeik jellegében.

Elképzelhetőnek tartom, hogy az adaptáció során nem sikerült átemelni a megfelelő gondolatokat, azonban végeredményben a két főszereplőnek gyakorlatilag nincs két olyan mondata egymáshoz, amelyben az érzéseikről beszélnének, a legtöbb interakció vagy rutinszerű udvariasság, vagy a saját életükkel kapcsolatos benyomásaik közvetítése - ha éppen nem némán merednek a távolba. Ezzel pedig Haynes aprólékossága összességében erősen bágyasztó, és folyamatosan kétségek között hagy afelől, hogy mit is akar közvetíteni. Egy ponton már azon gondolkodtam, hogy a Carol valójában nem is szerelmi történet, hanem tulajdonképpen címszereplőjének lázadása az őt körülvevő férfiuralom és megbéklyózó normák ellen - már csak azért is, mert ez az olvasata sokkal erősebb lenne a történetnek.

És alapvetően hatásos darab is lehetett volna ebből a moziból, Todd Haynes eszközeinek érzékenysége ugyanis minden további nélkül lehetőséget adott volna egy, a 45 évhez hasonló, visszafogott dráma létrehozására, azonban az ehhez szükséges tartalom borzasztóan hiányzik. Vagy ha meg is volt, minden bizonnyal a papíron maradt, és csak nagyon nyögvenyelősen kerültek át belőle darabok a vászonra.

6,5/10

A Carol teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán