danialves kritikáját itt olvashatjátok.
A szerelemnek nincs neme, csak érzelmi hőfoka. Ez ennek a filmnek a legnagyobb tanulsága, és az, hogy nem mindig az a mozi a legjobb, amely körül a legnagyobb a felhajtás. Több Oscar-díjra is jelölték ezt az alkotást, amely arról vált nevezetessé, hogy Cate Blanchett és Rooney Mara bevállalt benne egy leszbikus ágyjelenetet. Aki csak ezért nézi meg a filmet, az többszörösen is csalódik, egyrészt nem mentek el a végsőkig az alkotók, másrészt pedig ez a gyönyörűen fényképezett alkotás nem a szexről szól, hanem a szerelemről. Abszolút női film, nem azért, mert két lány szereti egymást benne, hanem azért, mert megmutatja, hogyan élik meg a hölgyek, ha rájuk talál a lelkük legmélyéig hatoló érzelem. Szép film, de nekem női szemmel nézve is csalódást okozott, mert az igazi mélység fájóan hiányzik belőle.
Therese (Rooney Mara) eladó egy boltban, egy karácsonyi vásár során találkozik a jó anyagi körülmények között élő Carol-lal (Cate Blanchett). Első pillantásra szimpatikusak lesznek egymásnak,azonban nem lett volna folytatás, ha nem marad ott a hölgy kesztyűje, amelyet Therese visszajuttat a számára, ő pedig köszönetképpen meghívja az otthonába. És elkezdődik egy szép szerelem, amely az 50-es években nem kevés nehézséggel járt mindkét fél számára..
A leszbikus szerelem már nem akkora újdonság, hogy eladjon egy filmet, az alkotók nagyon helyesen felismerték, az érzelmekre kell helyezni a hangsúlyt, hogy fenn tudják tartani a nézők érdeklődését. Ez azonban nem sikerült teljes mértékben, ugyanis nem tudja kitölteni a játékidőt a két nő közötti kapcsolat kibontakozásának folyamata, erősen hiányzik egy komolyabb konfliktus, ami megmagyarázza, hogy miért is kell rettegni a válás során egy erkölcstelenségi záradék miatt. A férj alakja nem sikerült igazán fenyegetőre, inkább elkeseredett, mint kegyetlen, aki nem akar szembenézni azzal, hogy a felesége és közötte teljesen kihűlt minden érzelem, csak a gyerek tartja össze őket. Nem derül ki a filmből, hol rontották el a kettejük történetét, de mindegy is, a lényeg az, hogy a nő továbblépett (az most tényleg lényegtelen, hogy egy lányban találta meg a lelki társát), a férfi pedig benne ragadt a kicsinyes bosszú állapotában.
A szerelem stációinak bemutatásán túl (találkozás, az első tétova pillantások, a lassú, de biztos közeledés egymáshoz, a beteljesülés, majd az elválás, és a zseniális zárókép) mindkét nő esetében teljes jellemfejődést is figyelemmel kísérhetünk. Therese a saját korában szokatlanul független életet élő teremtés, akinek nem elég, hogy eladó, ő fotózni akar, és tesz is az álmai megvalósulásáért. Kezdetben ő az,. aki jobban kötődik Carol-hoz, aki egy érett asszony, azonban neki is megvannak a maga problémái, a lány iránti érzelmei adnak neki erőt ahhoz, hogy ki tudjon lépni a házasságából. Van ereje ahhoz, hogy mindkettejük érdekében elengedje Therese-t, és amikor rendbe tette az életét (a lány pedig elkezdte élni a sajátját), immár a testi beteljesülésen túl a lelkit is fel tudja ajánlani neki. Nagyon szép ívű szerelmi történet, amely annak köszönhetően, hogy két nő közötti érzelmekre koncentrál, egyedivé tudott válni a romantikus filmek tengerében, azonban annyira elvesztek az alkotók a részletekben, hogy nem tudott összeállni egységes egésszé, megmarad a nézőben a hiányérzet.
Talán ott csúszott el a film, hogy patikamérlegen számítottak ki minden részletet, a biztos díjakra mentek, és ennek érdekében beáldozták azt a bizonyos pluszt, amelytől valóban különleges lehetett volna az alkotás. Így is működik a történet, de végső soron a semmibe vész minden szépsége, mert nem nyújt maradandó filmélményt, ezért sorsa hosszú távon a feledés lesz. Kár érte, ha nem is kihagyott ziccer, de elszomorítóan katarzishiányos alkotás.
A film első felében Rooney Mara viszi a prímet, de aztán Cate Blanchett átveszi az uralmat, az ő királynői karakterét tökéletesen ellensúlyozza Mara visszafogottsága, abszolút méltó partnerei egymásnak. Mindketten hozzák a tőlük elvárható szintet, de egyiküknek sem ez élete alakítása.
Todd Haynes személye volt a garancia a főszereplőkön kívül arra, hogy minőségi alkotás szülessen, nem mondható közepesnek a végeredmény, de sajnos kiemelkedőnek sem. Ha a jelölések számát nézzük, hozta az elvárásokat a film, azonban talán a túl nagy hype miatt nem tudja teljesíteni a tőle várt különlegességet. Egyszer mindenképpen ajánlott a megtekintése, de csodát semmiképpen se várjunk tőle, pont egy árnyalattal lett halványabb annál, hogy emlékezetes alkotásként írja meg magát a filmtörténelembe.
8/10
A Carol teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
