Itt van az év vége, és ezzel együtt itt van újra a horrorfelelős Werewolfrulez teljességgel szubjektív, ámde legalább lelkesen dilettáns éves horrorfilmes toplistája.

Kedves Hölgyeim és Uraim, ne sokat teketóriázzunk, vágunk is bele! Szerintem a 2015. évben elérhetővé vált horrorfilmek legjobbjai a következő alkotások voltak:

10. Last Shift (kritika)

A Last Shift egyáltalán nem tartozik a legmívesebb és a legkülönlegesebb alkotások közé, mondhatjuk azt is, hogy ez egy egyszerű, kis költségvetésű, hatásvadász stílusgyakorlat, ami a klasszikus 13-as rendőrőrs ostroma alaphelyzetét viszi el egy "kísértetiesebb" irányba. Minden filléressége és ambícióhiánya ellenére a film borzongató hangulata szinte kézzel fogható, és nem mellékesen ebben az évben ezen a produkción sikerült a legjobban berezelnem,  úgyhogy mindenképpen helyet szorítottam neki a listán - még ha csak az utolsó helyen is.

9. The Visit (kritika)

Úgy tűnik, idén sincs év végi horror toplista kézikamerás film nélkül, Ezúttal az én szememben M. Night Shyamalan visszatérő alkotása, a The Visit bizonyult arra méltónak, hogy bekerüljön a top 10-es horrorok elitjébe. Mielőtt mindenki elrohanna The Visitet nézni, azért csendben megjegyzem, hogy ez a film bizony nem egy szokványos found footage horror. Shyamalan játékosan kiforgatta a szubzsáner bevett kliséit, és egy félelmetes, de azért nem túl sokkoló, és nem is teljesen komoly filmet rakott le az asztalra, ami kiválóan rávilágít az öregekkel és öregedéssel szembeni félelmeinkre.

8. Let Us Prey (kritika)

Amikor a filmről alkotott véleményemet az index2 leközölte, az ottani szerkesztő sommásan azt írta a film kapcsán, hogy "A Let Us Prey lenyűgöző". Én elzárkózom ettől a jelzőtől. Ha nagyon ragaszkodunk az egyszavas minősítésekhez, mondjuk inkább azt, hogy a Let Us Prey sokoldalú. A film egyrészt brutális horror, másrészt kvázi-gótikus történet az emberi természet sötét oldaláról, harmadrészt az ördög mibenlétéről való elmélkedés, végül pedig játék a néző elvárásaival. És nem mellesleg: az év nyolcadik legjobb horrorfilmje.

7. Bone Tomahawk (kritika)

Erről az érdekes western/horror hibridről addig tervezgettünk duplakritikát írni Filmbaráth kollégával (ő a western, én a horror miatt voltam érdekelt), hogy végül danialves beelőzött minket, és írt egy velős és lényeglátó recenziót a produkcióról, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve a munkánkat... nem is készült el soha a duplakritika. Bár a Kurt Russel főszereplésével készült film hagy az emberben némi hiányérzetet, de mindenképpen az év egyik különleges (és kegyetlen) horror élményének számít - na nem olyan különleges, mint a hipnotikus erejű Csadoros vérszívó, de nem is fullad unalomba a végére, mint az iráni vámpír-művészfilm. Az 2015-ös kannibálhorrorok versenyében a Bone Tomahawkot erősebbnek éreztem, mint Eli Roth Green Infernoját, és ez az összesített listán a hetedik helyre volt elég.

6. Welp (kritika)

Belga horror, ami visszaadta a reményt az ínséges időket élő slasher-rajongóknak. Belga horror, amiben csodák csodájára nem idegesítettek a történet középpontjába helyezett gyerekszereplők. Belga horror, ami nálam az idény hatodik legjobb filmje. Jó lesz figyelni ezekre a belgákra!

5. Backcountry (kritika)

Két medvés horrort is kaptunk az idén, a Grizzlyt, és a Backcountryt, melyek közül nálam egyértelműen az utóbbi vitte el a pálmát. A Backcountry hitelesebb, feszültebb és átgondoltabb alkotás, mint az erősen B-filmes Grizzy, nem mellesleg ebben a produkcióban élhetjük át az év talán legsokkolóbb és legnaturalisztikusabb medvetámadását. Ez a jelenet kötelező 2015-ös anyaggá teszi a filmet a horrorrajongók, és az "ember vs. természet" alaphelyzetet izgalmasnak találó nézők számára.   

4. Hidden (kritika)

A mostanság dívó poszt-apokaliptikus hullámot meglovagoló Hidden egy kis költségvetésű, kevés szereplőt kis helyre összezáró, minimális cselekménnyel bíró, de jól átgondolt, kifejezetten szimpatikus és hangulatos horror lett, aminek minőségét és szórakoztató faktorát a horrorfilmekkel szemben elég finnyás danialves kolléga is elismerte a kritikájában. Ajánlása hatására én is próbát tettem a fimmel, és nem bántam meg - végül majdnem dobogós helyezést ért el a mozi az év végi listámon.

3. Holtversenyben a Goodnight Mommy /Ich seh, ich seh/ (kritika) és a Musarañas (kritika)

 Az oszták Goodnight Mommyt és a spanyol Musarañast két egymást követő estén sikerült megtekintenem, így érthető módon összekapcsolódott bennem az ezen filmek által nyújtott élmény. Az biztos, hogy mindkettő nagyszerű horrorcsemege. Az osztrák film az anyaság témakörét körbejáró, sokkoló, kifejezetten kényelmetlen érzéseket keltő művészhorror, míg a spanyolok alkotása egy hangulatos, fokozatosan sötétedő hangvételű, gonosz családi dráma, amely nem rest bevetni a horror-thriller elemeit sem. Nem tudtam eldönteni, melyik film az erősebb, de mindkettő megérdemelten veheti át tőlem a legjobb 2015-ös horrorfilmek képzeletbeli versenyén elért bronzérmet.

2. Valami követ / It Follows (kritika)

 Az év körülrajongott, legnagyobb hírverésnek örvendő (még a magyar mozikban is vetítették), és leginkább éltetett horrorfilmje egyértelműen a 2014-es gyártású, It Follows című alkotás volt, amelyet az igen jó körökben mozgó mocsariszorny kollégánknak még a világhírnév előtt, 2014 júniusában (!) volt szerencséje recenzionálni. Én magam a nagy többséghez hasonlóan idén tekintettem meg a filmet, és bevallhatom, tetszett. Tényleg nagyon jó filmről beszélhetünk, ami parádés alapötlettel rendelkezik, félelmetes és nyugtalanító, hatalmasat tiszteleg a '80-as évek klasszikusai előtt, és még komoly mögöttes tartalommal is bír. Mindez azonban kevés volt, mert már a film megtekintésekor éreztem, hogy az It Follows nem tud elég közel kerülni hozzám, és nem tud számomra az év horrorfilmje lenni. Ezt a címet ugyanis nem nyerhette el más, mint a...  

1. Wyrmwood: Road of the Dead (kritika tőlem, és másodvélemény danialvestől)

Éjjel, álmosan kezdtem bele ennek a humoros elemekkel megfűszerezett, akciódús ausztrál zombihorrornak a megtekintésébe. Alig tíz perc kellett hozzá, hogy az álom elillanjon a szememből, és bárgyú mosoly üljön ki az arcomra, valamint jóleső izgatottság legyen úrrá rajtam. Éreztem, hogy igen, EZ az a film, amit pont nekem találtak ki. Végtelenül cool, észvesztő tempóban pörgő, a zombizsánert egy laza csuklómozdulattal megreformáló produkcióról beszélünk, amin szinte egyáltalán nem látszik meg a minimális költségvetés, és extraként még némi Mad Max hangulat is tetten érhető benne. Maximális fun a horrorrajongóknak lehető legszélesebb táborának. A produkció megtekintése után, éjjel elkezdtem írni a kritikát a filmről, és hajnalra be is fejeztem. Bár danialves utána a másodkritikájában rámutatott a Wyrmwood bizonyos hiányosságaira, nem tudott eltántorítani arról, hogy örökre szívembe zárjam ezt a produkciót, és vele az eddig csak rövidfilmeket jegyző író-rendezőt, Kiah Roache-Turnert (vessetek egy pillantást a fickó imdb-s profilképére, hát mekkora király már?). Azóta már újráztam is a filmet, és két gondolat fogalmazódott meg bennem: 1. Még mindig iszonyatosan jó. 2. Mikor jön a második rész?!

Ez lenne az én 2015-ös horror toplistám. Tavaly a Babadook eső helyével nem tudtam szembemenni a közmegegyezéssel, idén viszont a tenyeremet dörzsölve gyűjthetem be a felháborodott hozzászólásokat és anyázásokat amiatt, hogy nem az It Followst hoztam ki győztesnek. Én bizony így látom az ez évi felhozatalt...

A szememben a 2015-ös év horror szempontjából megint csak egy jó közepes évnek minősíthető. A 2014-es évhez hasonlítva azt állapíthatom meg, hogy talán egy egészen vékony hajszálnyival erősebb lett az idei felhozatal, mint a tavalyi, de igazi klasszikusból megint csak kevés született. A papírforma a korábbihoz hasonlóan alakult, tehát a lista első három (ami most négy) filmje lett igazán kimagasló alkotás, a többi csak "igen jó".

Szembetűnő érdekesség, hogy míg az előző évben olyan bitang erős horrorparódiákkal gazdagodhattunk, mint a Náci zombik második része, vagy a Hétköznapi vámpírok, idén a nevettető kategórában induló alkotások rendre csak közepesre vagy annál gyengébbre sikerültek (The Final Girls, Scouts Guide to the Zombie Apocalypse, Cooties). Hiába, a horrorvígjáték nehéz műfaj, nem egyszerű eltalálni az egyensúlyt a poénok és a borzongás között.

Tavaly fanyalogtam amiatt, hogy a slasher szekere nem nagyon akar akar haladni mostanság, erre a belgák kihozták a nagyszerű Welpet, és volt egy közepesen erős paródiánk is a The Final Girls személyében, szóval van remény arra, hogy a kaszabolós filmek műfaja megint meg tud újulni.

Idén magyar horrorral nem találkoztam (vagyis de, ám az általam 2015-ben megtekintett  Gingerclown 2013-as bemutatású, és jobb nem is beszélni róla, szégyen az a film), viszont jövőre jön a Moth c. kézikamerás darab a Bodom alkotóitól, szóval lehet reménykedni a legjobbakban.

Egyéb messzemenő következtetéseket nem vonnék le a lista tartalmából, inkább azt kérdezném meg, hogy Nektek mik voltak a kedvenc horrorfilmjeitek idén? Írjátok bátran a kommentek közé a saját olvasói toplistátokat!

Ui.: a fenébe, A hangok /The Voices/ című rendhagyó 2014-es horrorvígjáték (kritika itt, másodvélemény meg itt) valahogy kimaradt a listáról, pedig mindenképpen meg akartam említeni. Képzeletben helyezzétek el a 11. helyen, és ha még nem láttátok, sürgősen pótoljátok!