Az igazán jó állatos horror ritka kincs. Annyira ritka, hogy szökő évente egy ilyen, ha akad... pedig cápás/óriáspókos/medvés/óriáskígyós/stb. horrorfilmekből van dögivel, elég ha csak a "mozifilmes" kábelcsatornák vasárnap esti kínálatára gondolunk. Az olyan klasszikusok azonban, mint a Steven Spielberg-féle Cápa, vagy az Alfred Hitchcock nevével fémjelzett Madarak nem teremnek minden bokorban.
A 2014-es keltezésű, simán Grizzly névre hallgató medvés alkotás első pillantásra egész jó mókának tűnt. Viszonylag ismert, bár abszolút nem a pályájuk csúcsán járó színészek szerepelnek benne, meg persze Bart, a medve, amely (aki?) többek között a Trónok harca egyik epizódját is emlékezetessé tette. Az előzetes izgalmas forgatókönyvet, korrekt látványt, és látványos fényképezést ígért. Az első kritikai visszhangok viszonylag kedvezőek voltak. Mégis: ez a film soha nem fog bevonulni az igazán jó állatos horrorok rendkívül szűk képzeletbeli pantheonjába.
A színészek hiába relatíve ismert figurák, nem játszanak kiemelkedően. Bart, a medve persze jól hozza a szerepét, de a számítógépes utómunka sok esetben nem kedvezett a "játékának" - főleg a fináléra gondolok itt. Az izgalmas összetevőkkel dolgozó forgatókönyv hiába hordoz magában nagy adag feszültséget, sajnos rengeteg idegesítő logikai bukfenc van benne. Ha már a forgatókönyvnél tartunk:
A történet alapvetően egy alaszkai testvérpár körül forog. Rowan (James Marsden, az X-men filmek Küklopsza) a család börtönviselt, "fekete báránya", aki azért tér haza Alaszkába, hogy segítsen felkutatni egy régi ismerősét, akinek nyoma veszett a Grizzly-útvesztőnek nevezett vadonban. Rowan testvére, Beckett (Thomas Jane - A köd, A megtorló) nem nézi túl jó szemmel a zűrös öccse felbukkanását. Beckett egyébként rendőr, aki egy véletlen folytán éppen a süketnéma természetfotós feleségét (Piper Perabo - Sakálanya, Looper) keresi ugyanabban az erdőben, ahol a testvére kutakodik. A keresésben segítséget nyújt számára a fiatal igazságügyi orvosszakértő lány, Kaley - őt a vicces nevű Michaela McManus alakítja. A helyi favágók és orrvadászok vészesen fogynak egy hatalmas medve brutális ténykedésének köszönhetően, és hőseink is hamar összefutnak az erdőben a jókora állattal. Rövid idő után egy macska-egér szituáció kerekedik a dologból, amelyben az embereknek jut az üldözött egér szerepe, és az óriás grizzlynek a macskáé. Hogy a képlet ne legyen ilyen egyszerű, Beckett főnöke, a helyi seriff a medve után küldi a kegyetlen és rossz hírű vadászt, Douglasst (Billy Bob Thornton - Armageddon, Szörnyek keringője, stb.) is.
Ezekből a panelekből egy igazán pörgős és sokrétű filmet is össze lehetett volna hozni, de sajnos az alkotók megragadtak a masszív B-kategóriánál. Itt azonban nem a Wyrmwood-féle "bűnös élvezet" B-kategóriáról van szó, hanem a Prometheus-típusú komolykodó-erőltetett-fárasztó féléről. Humor nem sok van a filmben, emiatt kénytelen vagyok (lennék) komolyan venni azt, amit látok. Viszont amikor olyasmiket tapasztalok, hogy egy süketnéma hölgy egymaga nekivág a medvéktől hemzsegő erdőnek fotózgatni (!), és harcos természetvédő létére hurokcsapdákat (!!!) állít, erősen megkérdőjelezem az alkotók realitásérzékét. Szintén hitetlenkedtem a főszereplők állóképességén és az óriás grizzly eltalálhatatlanságán is. Ha engem beletaposna egy négymázsás mackó a patakba, én nem tapogatóznék már semerre. Az meg már mindennek a teteje, hogy egy hegynyi méretű grizzlyt az istennek sem lehet eltalálni. Hát fiúk, másszatok már fel egy fára, és ha utánatok kapaszkodik a mackó, durrantsatok egy méterről a szeme közé néhányat...
A színészek játékát már említettem, de nem mehetek el szó nélkül a rettenetesen sótlan párbeszédek mellett. Még Billy Bob Thornton sem képes életet lehelni az olyan mondatokba, amelyek pl. így szólnak: "Ez a medve nem csak a területét védi vagy egyszerűen éhes. Rohadt pipa. Az anyatermészet így próbál visszavágni". Rég hallottam már ennyire könyvízű Greenpeace-propagandát.
Szóval a műnek számtalan hiányossága van, a karakterek közötti kapcsolatok művi jellegét, a történet kihagyott ziccereit, és a zene totális semmilyenségét nem is kívánom kifejteni. Nézzük helyette a pozitív oldalt!
A trailerben is megjelenő vizualitás tényleg minőségi lett, az erdei tájképek akár egy természetfilmben is megállnák a helyüket. A karakterek a másodvonalbeli jellegük ellenére viszonylag szerethetőek, a nyomukban loholó medve valóban félelmetes jelenség, emiatt a film thriller vonala minden hülyeség ellenére jól működik, és az izgalmi faktor is a helyén van. Az igazi medvével leforgatott jelenetek kellemesen oldschool horrorhangulatot teremtenek. A fentebb vázolt baromságok nagy része inkább csak utólag, a mű megtekintése után realizálódik a nézőben, így zsigerileg alapvetően jól muzsikál az alkotás. Az ízlésesen kivitelezett vérengzések kellően brutálisan és fájdalmasak ahhoz, hogy a vérszomjas horrorfanatikusok is találjanak benne kedvelni valót.
Végeredményben az ajánlható alkotások közé tartozik a 2014-es Grizzly. Kellemesen régi vágású, kicsit butuska alkotás, amely még véletlenül sem említhető egy lapon a legnagyobb állatos horrorfilmekkel, de egyszeri szórakozásnak príma.
6,5/10
