A hazánkba érkező olasz filmek előzeteseit nézegetve rendre szentségelni szoktam, ugyanis ennek a népnek valahogy elképesztő tehetsége van ahhoz, hogy teljesen semmitmondó trailereket pakoljanak össze minden egyes produkciójukhoz. Így volt ez az Esélylesők esetében is (ember legyen…
Sophia Loren-t szexszimbólumként tartják számon, pedig nagyon jó színésznő is volt. Leglátványosabb sikereit természetesen dekoratív külsejének - na és filmproducer férjének - köszönhette, azonban nem álltak tőle távol a drámai szerepek sem. Történelemmániám miatt az én…
A belga filmgyártásra is érdemes odafigyelni időről időre, ugyanis ez a kis ország is sok igényes (vagy legalábbis érdekes) darabbal örvendeztethet meg minket. Már amikor ezzel egyáltalán tisztában vagyunk, ugyanis velem is nem egyszer előfordul, hogy egyszerűen egy francia…
A dán filmiparra mindig is mint az európai országok filmgyártásának etalonjára tekintettem, de úgy gondolom nem vagyok egyedül ezzel. Éppen ezért lepett meg, hogy még ők is tudnak csalódást okozni, és itt most nem feltétlenül a tavalyi tucatkrimi Nyomtalanulra gondolok, hanem a…
A filmet a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
Ha a skandináv filmgyártásra gondolunk, valószínűleg elsőre egy brutális krimi vagy egy fekete komédia jutna az eszünkbe, semmiképpen sem egy ilyen alkotás, mint amit a norvég Ole Giæver szállított le…
A filmet a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
Magam sem tudnám tökéletesen összefoglalni, mik azok a manírok a francia filmgyártás berkein belül, amelyeket utálok, de szerencsére most már nem is kell, ugyanis jött Bruno Dumont és szóban forgó művében…
A skandináv filmgyártás lassan, de biztosan kezd bekúszni a világ elit szűk körébe, hisz az északról érkezett filmek legtöbbje nem csupán profi külcsínnel és hangulattal van felruházva, de a hamisíthatatlan skandináv íz is ott honol mindegyik mozgókép jelenetei mögött. Az…
A filmet a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
A történelem feldolgozása mindig is fontos és kényes eleme volt a közbeszédnek, ezen keresztül pedig a filmvilágnak is. Utóbbiban pedig tapasztalatom szerint két út vehető észre: az Oscar által előnyben…
Mocsariszorny kolléga kritikáját erre találjátok.
A Dirty Wars kapcsán említettem azt az érzést, amikor az ember hihetetlenül fel tudja magát idegesíteni egy filmen, de nem azért, mert annyira borzasztó lenne, hanem éppen ellenkezőleg, mert hatalmas zsenialitással ábrázol egy…
Sokkal jobban szerettem volna ezt a filmet értékelni, mint amennyire sikerült végül. Ugyanis bizonyos szinten képes volt elvarázsolni, magával ragadni, de a stáblista legördülésekor mégis azt kellett mondanom, hogy nem kaptam tőle semmit. Nem mondanám blöffnek, de ettől…
Nagyon kézenfekvő, és éppen ezért bocsánatot is kérek érte, de ennél találóbb címet nem is adhattak volna egy igencsak lassú tempójú, 196 perces alkotásnak. De bármennyire is álmosító ennek az Arany Pálma díjas török filmnek a hangulata, témáját és mondanivalóját…
Ha rá mertem volna venni magam a Délibábra, most valószínűleg megint kezdhetném azzal, hogy bezzeg a Lajtától nyugatra a western is jobb. Így viszont kénytelen vagyok beérni azzal, hogy nyugati szomszédaink egy lenyűgöző alkotást hoztak össze, amely messze felülmúlja a dánok…
A blog horrorkedvelő követőinek felzárkóztatását a múltkori Lucio Fulci-film kitárgyalása után egy újabb '80-as évekbeli olasz klasszikus, a Phenomena bemutatásával folytatjuk. A rendezőt, Dario Argento-t illik ismernie mindenkinek, aki csak egy icipici vonzalmat is érez a horror…
Ritkán találkozunk olyan litván filmmel, amelynek Vinnie Jones alakítja az egyik főszerepét, éppen ezért a Redirectedre elég hamar felkaptam a fejem. Már csak azért is, mert a rendező, Emilis Velyvis le sem tagadhatná, hogy Guy Ritchie művei inspirálták alkotása elkészítésében,…