Lassan túl vagyunk a 2017-es éven, ideje hát összedobnom a már megszokott évösszegző horrorfilmes toplistámat... ami, mint minden alkalommal, most is komoly kihívást jelent nekem. Na nem azért, mert nem néztem horrorfilmeket az idén, vagy mert nem találtam közülük kedvemre valót. A probléma ennél valamivel komplexebb. Ahogy visszatekintek, a 2017-es évben általam recenzionált filmekre, azt látom, hogy egyre gyakrabban tudom le a friss horrorfilmeket velős villámkritikákkal. Megcsömörlöttem tán a horrortól, ezért futom le így a "kötelező köröket"? Semmiképpen, hiszen a "betevő horroradagom" nélkül nem is tudok jól aludni, plusz a régebbi alkotások kapcsán szívesen ragadtatom magam hosszabb terjedelmű írásokra is (pl. Dario Argento Három Anya-trilógiája kapcsán). Akkor mi a baj? Némi agyalás után arra jutottam, hogy valószínűleg az újabb keletű, mondjuk azt, hogy "fiatalokat megcélzó" horrorfilmek esetében - számomra, mint öreg motoros számára - rendszerint kevés az igazán egyéni hang és a mélység ahhoz, hogy valóban őszinte fejtegetésekbe tudjak bonyolódni róluk.

Vagy az is lehet, hogy csak szimplán lustább voltam idén...

Na mindegy, elég a mellébeszélésből, vágjunk bele a listába! Váljon el az ocsú a búzától, és lássuk, hogy ha csak tíz (pontosabban eszmeileg tíz, valójában tizenkét) horrorfilmet nézünk meg az idei (értsd: a nagyközönség számára idén hozzáférhetővé vált) termésből, melyek legyenek azok!

10.The Evil Within (Kritika)

Csak magamat tudom idézni a top 10-es lista belépőszintű helyezettje kapcsán: "Bár produkciós szempontból komoly negatívumokkal is rendelkezik a film, azért a pozitívumok még mindig hangsúlyosabbak az én szememben. Andrew Getty 15 évig készült szerelemprojektje, ha nem is lett az év horrorfilmje, de jóval többet ad egy drogos rémlátomásnál, és mindenképpen egy üde színfoltot jelent a tucatjával megjelenő, egy kaptafára készült, lélektelen démonos-sorozatgyilkosos horrordarabok között."

9. Az / It (Másodvéleményem a filmről)

A nyilvánvaló anyagi siker mellett az én szimpátiámat is elnyerte ez a Stephen King-adaptáció. Persze nem hibátlan alkotás (lsd. a negatívumokról hannigabi kritikáját), de álláspontom szerint igencsak szórakoztató és jól továbbviszi az alapjául szolgáló regény gondolatait és szimbólumait. Nálam ez a kilencedik helyre volt elég a 2017-es év toplistás horrorfilmjei vonatkozásában.

8. Boldog halálnapot! / Happy Death Day (Kritika)

Az Idétlen időkig főiskolás slasherhorrorba oltott verziója forgatókönyvírói szempontból kicsit trehány produkció lett, ám én mégis megszavaztam neki a nyolcadik helyet a listámon. Miért? Mert hatalmasakat nevettem rajta a moziban, tudtam szorítani a (kezdetben) vérgeci főhősnőért, plusz még alaposan el is gondolkoztatott a film (az időhurok koncepcióban még mindig vannak lehetőségek!). Mi kell még?

7.  Gerald's Game (Kritika)

Danialves kolléga pusztán "korrekt iparosmunkának" nevezte ezt a Mike Flanagan nevével fémjelzett Netflixes King-adaptációt, engem azonban a könyv kedvelőjeként elégedett csettintésre késztetett a mozi. Nagyszerű színészek játszanak benne, ügyesen megvalósított fordulatok vannak benne, sikerült hűnek maradni a regényhez is (pl. megtartották a sztori kapcsolódását a Dolores Claiborne-történethez), és egyébként is imádom az egy helyszínen játszódó mozikat, szóval ez a film nálam sikerre volt ítélve.

6. The Belko Experiment (Kritika)...

...és vele holtversenyben a Mayhem.

Mindkét film a horror- és az akciófilm elemeit keveri, mindkettő a vériszamos B-ligában versenyez, mindkét történet egy-egy külvilágtól izolált toronyházban játszódik, és mindkét alkotás inkább a stílusával üt, mint az eszével. A The Belko Experiment veszi komolyabban magát, míg a Mayhem jóval viccesebb, ez utóbbi morbid görbe tükröt emel a nagyvállalatok merev függelmi-előmeneteli rendszere elé. Nézzétek meg mindkettőt, és döntsétek el Ti, hogy melyik a jobb!

5. Hounds of Love 

A karácsonyi összeállításunkban már említettem ezt az igaz történeten alapuló, kiváló színészi alakításokkal megvalósított, kifejezetten kemény ausztrál filmet, mégpedig így: "A lebilincselő hangulatú, kegyetlenül egyszerű, és a dedikált gore mellőzése ellenére rendkívül hatásos és sokkoló történet sem a keresztény értékek, sem a család szentségét nem tiszteli, gonosz, lehangoló, és fájdalmas élmény."

4. 47 méter mélyen /47 Meters Down/ (Kritika)...

... és vele holtverseyben a Better Watch Out (Kritika).

A jól működő, feszültséggel teli, bár nem kifejezetten eredeti cápás horror, és az egyedi hangvételű, gonosz humorú, de kissé talán identitásválsággal küszködő Reszkessetek, betörők!-parafrázis nálam csak egy paraszthajszállal csúszott le a dobogóról - ám mindkettő kétségtelenül lecsúszott róla.

3. The Devil's Candy (Kritika)

Danialves kolléga e metálos-sátános-home invasion filmről írt másodvéleményében így értékeli ezen produkciót: "A The Devil's Candy pazar külseje mellől tehát csak a biztos kezű történetmesélés hiányzik, ami így egy közepesen erős stílusgyakorlattá degradálja az alkotást." Jómagam azonban fellelni véltem a film történetében és szimbólumaiban a logikát, és a fémzene rajongójaként hajthatatlanul azt állítom, hogy ez a film az év horrortermésének krémjébe tartozik, ezért látnia kell mindenkinek, aki csak egy kicsit is oda van a horrorért és/vagy a metálért.

2. Széttörve / Split (Kritika és Másodvélemény)

M. Night Shyamalan már az év elején bebetonozta magát a listám elejére az idei filmjével. Még akkor is, ha a Széttörve nem is "igazi", csak Hitchcock-módra lélektani horror. Még akkor is, ha a végére egy fura szuperhősfilm kerekedik a produkcióból. Még akkor is... James McAvoy és Anya Taylor-Joy kettőse lehengerlő volt, a történet és a feszültség pedig Shyamalan legjobb pillanatait idézte meg számomra. Simán ez lett volna az év legjobb borzongató alkotása, ha nem érkezik a...

1. Nyers / Grave (Kritika)

Julia Ducournau főiskolai miliőbe helyezett alkotása egy kiváló szerzői film, ami a kannibál- és testhorror motívumait éjfekete humorral keverve elmélkedik a felnőtté válás furcsaságairól, családi örökségeinkről, és a nemiség kérdéseiről. Gyomorforgató, elgondolkodtató, és veszettül vicces produkció egyben. Az év horrorfilmje, vita nélkül.   

Végezetül álljon itt még néhány filmcím, amelyek kapcsán elgondolkodtam ugyan a top 10-be kerülésről, de végül elvetettem a dolgot:

The Void (Villámkritika) - Hangulatilag, látványilag, és vérbőségileg is patent alkotás, ám az eredetiség bántóan hiányzik belőle, és elég kusza is amiatt, hogy gyakorlatilag hommage-jelenetekből van összefűzve az egész mozi.

Élet / Life (Kritika) - A linkelt kritikával szemben nekem sci-fi horror vonalon ez a film kifejezetten tetszett, álláspontom szerint az Alien: Covenantot simán megette reggelire, viszont a horrormezőny többi tagja most valahogy erősebbnek bizonyult.

Tűnj el! / Get Out (Kritika) - Okos film, de teljességében nézve nem igazán ugrotta meg nálam egy jobb Alkonyzóna-epizód szintjét. Lehet, hogy bennem van a hiba...

I Am a Hero (Kritika) - Jó véres japán alkotás, rendhagyó zombikkal, és még poénok is voltak benne, de ez most itt kevésnek bizonyult.

Killing Ground (Villámkritika) - Csak kicsin múlott, hogy nem ez a kíméletlen ozploitation szerepel a Hounds of Love helyén, sajnos azonban két dudás nem fért meg egy csárdában.

The Babysitter (Kritika) - Az én értékrendem szerint picit lemaradt a párdarabjától, a Better Watch Outtól, és ez lett a végzete. A negatív főhőst alakító Samara Weaving ugyan nagyot domborít a Babysitterben, viszont ő a Mayhemben is hülyül egy jót (sőt, ott még szexjelenete is van), szóval a lista nem lett sokkal szegényebb a mutatós szőkeség bébicsőszös filmjének mellőzése miatt.

It Comes At Night (Villámkritika) - Igen, végül ki mertem hagyni a listáról az év (ál)horrorfilmjét. Most hipszter lettem?

Erősen szubjektív értékrendem szerint én idén ezeket a borzongató alkotásokat tartottam a legjobbaknak a műfajban. Természetesen, ha kihagytam valamilyen általatok fontosnak tartott idei horrort a listámról, mindenképpen jelezzétek a kommentszekcióban!