The Void (2016)
Ha röviden akarom megfogalmazni, a The Void az a fajta retro horrorfilm, mint ami 2015-ben a Harbinger Down is volt, csak kicsit a tavalyi Baskint is megidéző hangulattal és minőséggel. Adva van egy bélkiforgatós-testhorroros praktikus effektekkel bőven megtámogatott, John Carpentertől, David Cronenbergtől, Clive Barkertől, Lucio Fulcitól és persze H.P. Lovecrafttől ismerős megoldásokból összeollózott történet, ami bár nagyszerűen megidézi a '80-as évek említett horror alapvetéseit (tudom-tudom, Lovecraft nem akkor alkotott, de értitek...), kiválóan mutat a vásznon, és még a feszültséget és kegyetlenséget is jól használja, valójában sok újdonsággal nem szolgál a veterán horrorrajongók részére, és új minőséget nem alkot. És hogy hogyan jön a képbe a Baskin? Az említett török horror is hasonlóan pokoli hangulattal, és rémálmokat idéző töredezettséggel rendelkezett, valamint kb. ugyanolyan jellegtelen főszereplőkkel dolgozott (illetve hasonló hiányosságokkal küszködött), mint jelen villámkritikám tárgya. Ha szeretted a fentebb felsorolt alkotók betegebb pillanatait, jó választás lehet ez a film, de azért világmegváltást nem érdemes várni tőle, csak minőségi múltidézést.
7/10
Here Alone (2016)
A Here Alone inkább egy horrorisztikus (zombiapokalipszis) környezetbe helyezett, a gyászról és az újrakezdésről szóló, kevés szereplőt mozgató dráma, mint igazi horrorfilm. A szinte teljesen vértelen történet főhősnője egyedül próbál túlélni a vadonban, és túltenni magát a férje és gyermeke elvesztésén. Mindennapi küzdelmekből álló életét egy lány és annak a mostohaapjának a felbukkanása kavarja fel. A lassan csordogáló események kapcsán párhuzamosan ismerhetjük meg a múlt és a jelen történéseit. Az alapvetően szimpatikus kiállású, hatásvadász megoldásoktól mentes, de szép képekkel és profi színészi játékkal operáló produkció sajnos a forgatókönyvön és a dramaturgián csúszik meg: hiába az elegáns kivitelezés, ha a történet túl kevés és unalmas ahhoz, hogy megtöltsön egy egész estés filmet. Ez a sztori sajnos csak egy átkötő The Walking Dead-epizódra elegendő beltartalommal rendelkezik, és minden elgondolkodtató, illetve helyenként megrázó drámai pillanata ellenére hiányérzetet hagy a nézőben. Pedig nem volt rossz az alapkoncepció (egy zombiapokalipszis viszonyai közé helyezett kamaradráma), csak kicsit még csiszolni kellett volna a végeredményen.
6/10
