Eljött a pillanat, hogy jómagam is csatlakozzak a blogunkat sújtó önreflexív (ha jobban tetszik: "meta") vonulathoz. Danialves kolléga a modoros bloggerek válfajait kutatja, Filmbaráth kollegina a James Bonddal kapcsolatos megnyilvánulásait kristályosítja tovább, én pedig természetesen a horrorról elmélkedek... pontosabban a horrorfilm imádókról, akiket meglátásom szerint a rajongásuk jellege és erőssége alapján különféle kategóriákba lehet rendezni. Mielőtt még bárki is védeni kezdené a horrorista szubkultúra tagjait: ebben a cikkben nem őket akarom bántani, hanem a saját horrorrajongó személyiségem egyes szeleteit igyekszem megvizsgálni és - remélhetőleg - szórakoztató, illetve tanulságos módon tálalni.
A horrorfilmek rajongója egy különös állatfaj. Bár általános társadalmi megvetettségnek "örvend", azért ebből a szempontból még mindig jobb helyzetben van, mint mondjuk a BKV ellenőrök vagy a politikusok. A horrorrajongó sokkal markánsabb kategória, mint a western- vagy az akció fanatikus. Ő egy külön fogalom, a rajongásnak egy, talán a gruppiekhoz hasonlítható szintje. A sci-fi, és a fantasy őrültjeivel együtt a geekek csapatába tartozik, de ennek a ligának egyértelműen a legemblematikusabb, legmegkerülhetetlenebb szereplője. A horrorrajongó személyiségtípus számtalan (horror)filmben visszaköszön, és szinte mindenki tud legalább egy ilyen személyt mondani az ismeretségi köréből. A lényeg: a horrorrajongó épp olyan ellentmondásos, mint az általa imádott műfaj.
E helyütt nem kívánom megfejteni a rajongás tárgyát, és mélylélektanát, inkább csak az alapvető horrorrajongó-típusokat igyekszem megragadni. A leggyakoribb és legkevésbé elkötelezett típusoktól próbálok haladni a legritkábbak és leginkább elvakultabbak irányába, de ez természetesen csak egy vezérszál, nem törvényszerűség. Vágjunk is bele!
1. A felszínes horrorfogyasztó:
Ő az, aki szereti a horrorfilmeket, de nem akarja megfejteni vagy megmagyarázni a műfajt. Megnézi azokat a filmeket, amik felkeltik az érdeklődését (jobbára az akciódúsabb darabokat kedveli), kiírja a kedvenceit a Facebookra, de igazából soha nem gondolkodik el azon, miért is tetszenek neki ezek az alkotások. Nem szereti, ha túlbonyolítják a horrort, az egyszerű, gorebő és/vagy jump scare jelenetekkel alaposan megszórt produkciókat kedveli (az se baj, ha csöcsök is vannak a filmben). A metadarabokat ki nem állhatja, a filmek másodlagos jelentésrétege és szimbolikája hidegen hagyja. A művészhorror-rajongók körében lenézni és cikizni szokás a felszínes horrorfogyasztókat.
Kedvenc filmjei: Resident Evil, Freddy vs. Jason, Végső állomás
Facebook cover fotója: Milla Jovovich pózol a Resident Evil film borítóján
Mobiltelefon csengőhangja: a Péntek 13 ikonikus hangmintája
A legjobb film számára idén: Wyrmwood
2. A darkos fickó / Gótika Mónika:
Számára a lázadásként felvett dark/gothic stílus velejárója a horrorfilmnézés. Sokkal inkább vonzzák a horror (főleg a gótikus darabok) külsőségei, mint a műfaj belső értékei. Szívesebben néz Tim Burton-féle sötét meséket, mint kegyetlen, vérgőzös darabokat. Általában nem csupán filmben, de más művészeti ágakban, így könyvben, zenében, festészetben, stb. is szereti a horrorisztikus megoldásokat, neki a horrorfilm csak egy szelet a sötét világképből, ami körülveszi. A Halloween/Mindenszentek a kedvenc időszaka az évből, mert ilyenkor jó oka van rá, hogy temetőbe menjen, nem lesz feltűnő a fekete ruházata, és még töklámpást is lehet faragni.
Kedvenc filmjei: Karácsonyi lidércnyomás, Az Álmosvölgy legendája, A Francis Ford Coppola-féle Drakula
Facebook cover fotója: Jack Skellington
Mobiltelefon csengőhangja: The Cure - Burn
A legjobb film számára idén: Bíborhegy (meg persze a Tales of Halloween)
3. A gyűjtő:
A gyűjtő a mennyiséget a minőség elé helyezi. Megnézett minden horrorfilmet az utóbbi harminc évből, és a termés nagy része meg is van neki otthon. Eredeti DVD-n. A gyűjtő igyekszik tárgyiasítani a filmek iránt érzett rajongását, ezzel kívánja magát magasabb szintre helyezni a többi horrorfanatikushoz képest. Nem igazán értékeli az egyes horrorfilmek mélységeit, de mivel nem hagy ki egy darabot sem, nagyon képben van az aktualitásokkal, és a netes fórumokon minden horrorfilmhez hozzá tud szólni. Sajnos hozzá is szól... Ha anyagi helyzete megengedi, nem csak filmeket, de horror relikviákat is gyűjt, jobb esetben van neki Jason maszkja, machetéje, Rémálom az Elm utcában posztere, meg Bruce Campbell által dedikált láncfűrésze is.
Kedvenc filmjei: a Fűrész, Péntek 13, és Rémálom-sorozatok (ezek Blu-ray lemezeken vannak meg neki. Díszdobozban. Mindegyik kétszer, biztos-ami-biztos)
Facebook cover fotója: egy kép a horror DVD-ktől roskadozó polcáról
Mobiltelefon csengőhangja: Queen - I Want It All
A legjobb film számára idén: mindet megnézi, akkor meg nem mindegy?
4. A művészhorror rajongó:
A horrorvilág egyik sznobja, ő az, aki már "felülemelkedett" a felszínes horrorfilmeken, és a különlegesebb, rétegzett mondanivalóval rendelkező, többféleképpen értelmezhető, agyasabb darabokat keresi. Nála a jó horrorfilm nem ér véget a stáblista legördülésével, még órákig el tud töprengeni egy-egy metadarabon. A nehezebben dekódolható filmek megtekintése után nem rest fellépni az internetre, hogy utánanyomozzon, mit is látott pontosan. Szívesen olvas az interneten fejtegetéseket és kritikákat a kedvenceiről, vagy éppen az általa kedvelt rendezőkkel készült interjúkat. Hisz benne, hogy a horror nem csupán vér és trancsír meg ijesztgetés, hanem mögöttes tartalma van, és görbe tükröt tart a világ felé. A felszínes horrorrajongók körében ütni szokás a művészhorror-kedvelőket, mivel ezek a sznobok egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy lenézik az 1-3. csoportokba tartozó "tudatlan barmokat".
Kedvenc filmjei: Ragyogás, Radírfej, The Cabin the Woods
Facebook cover fotója: Stanley Kubrick pofákat vág egy kamera mögött, fekete-fehérben
Mobiltelefon csengőhangja: Angelo Badalamenti Mulholland Drive-filmzenéje
A legjobb film számára idén: It Follows
5. Az okkultista:
Az okkultista komolyan hisz a túlvilágban, a kísértetekben, a Nekronomikonban, a Cthulhu-mítoszban, a Sátánban és/vagy az ufókban. Számára a horrorfilm nem csupán szórakozás, hanem valódi hitvallás. Hisz benne, hogy az első Paranormal Activity-film valós eseményeket rögzített, akárki is állítja az ellenkezőjét. Az ő házában tényleg vannak szellemek, és ha valami megmozdul az éjszakai égbolton, az biztos, hogy földönkívüli eredetű. A horrorfilmekben a jeleket keresi, amikkel az egyébként köztudottan titkos társaságokban részt vevő rendező üzen neki. Az okkultistát nem vonzza az erőszak és a vérengzés, ő a hideglelős pillanatokat keresi, amikor a valós világ és a mögöttes dimenzió találkozik. Természetesen nem csak a témába vágó filmeket nézi meg, de komoly irodalmi és zenei műveltséggel is bír az általa választott területeken,
Kedvenc filmjei: Az ördögűző, Paranormal Activity, Fehér zaj
Facebook cover fotója: egy eredeti szellemfotó, amin egy 100 %-osan valódi kísértet látható
Mobiltelefon csengőhangja: Cradle of Filth - Cthulhu Dawn
A legjobb film számára idén: Cybernatural
6. A nosztalgiasznob horrorfan:
A művészhorroristák mellett a horrorrajongók másik nagy sznobja. A nosztalgiasznob csak 25 évnél régebbi, nyúzott szalagú VHS horrorfilmeket néz, lehetőleg még a szocializmusban készült magyar hangalámondással. Ha esetleg netalántán egy újabb filmre vetemedne, azt is mozis verzióban szedi le az internetről, mert az legalább hangulatában olyan, mint a "jó öreg" VHS kazettás zombifilmek. A nosztalgiasznob szerint a horrorfilmek készítése valahol a rendszerváltás környékén világszerte lezárult, azóta már csak "ezek a szarok" vannak. Hatalmas lexikális tudással rendelkezik az olasz giallók terén, fejből idéz a fekete-fehér klasszikusokból, és úgy általában olyan filmeket néz, amikkel mindenki mást ki lehetne kergetni a világegyetemből.
Kedvenc filmjei: Az élőhalottak éjszakája (1968), Profondo Rosso (1975), Nosferatu (1922)
Facebook cover fotója: nincs fenn a Facebookon, mivel csak a "jó öreg" kapcsolattartási módszerekben hisz
Mobiltelefon csengőhangja: Goblin - Profondo Rosso
A legjobb film számára idén: egyik film sem ajánlható számára az utóbbi két és fél évtizedből
7. A gorezabáló:
Ő úgy ráfüggött a vérre és belezésre, hogy már létezni sem tud nélküle. Évtizedek óta horrorfilmeket néz, a legkeményebb fajtából: kannibálhorror, tortúrapornó, stb. Csak akkor tud jó étvággyal enni, ha közben valakit éppen brutálisan lemészárolnak a tévéképernyőn/monitoron. A történet és az ijesztgetés nem érdekli, ő vért, erőszakot, szíveket kitépő szörnyetegeket akar látni. Az ingerküszöbe olyan magas, hogy ha egy film első tíz percében nincs egy naturalisztikus fejlevágás vagy kizsigerelés, azonnal elalszik rajta. A mindennapi életben teljesen nyugis srác/lány ő, de érthető módon filmezni egyedül szokott, egy zacskó torillával és egy egy kis üveg vérvörös szósszal az ölében...
Kedvenc filmjei: Blood Feast, Hullajó, Cannibal Holocaust
Facebook cover fotója: egy szétdarabolt hölgy fotója, ízlésesen megphotoshopolva
Mobiltelefon csengőhangja: Cannibal Corpse - Hammer Smashed Face
A legjobb film számára idén: The Green Inferno
8. A határokat feszegető:
Közel áll a 7. kategóriához, de mégsem ugyanaz. Szintén hihetetlenül magas az ingerküszöbe, ezért ő olyan filmeket keres, amelyek még képesek hatni rá valamilyen formában, és képesek kibillenteni az általános hangulatát jellemző nihilizmusból. Ő nem pusztán a gore-ban gondolkodik (bár azt sem veti meg): a lélektani horrorokkal, a kísértettörténetekkel, a szexuális felhangokkal rendelkező darabokkal, és a nehezen befogadható művészhorrorokkal is szívesen próbát tesz, hogy tesztelje a határait. Azonnal lecsap a botrányos hírű filmekre, de általában csalódottan konstatálja a tényt, hogy őt már nemigen kavarja fel semmi. Ha valamin mégis megütközik, azonnal felírja a kedvencei listájára, és hasonló alkotások után kezd el nyomozni. A határokat feszegető rajongó előbb-utóbb eljut a snuff filmekhez, és ahhoz, hogy valódi boncolásról készült videókat töltsön le az internetről... aztán pedig, ha megteheti, bekéredzkedik egy igazi boncolásra.
Kedvenc filmjei: Szerb film, Antikrisztus, A szomszéd lány
Facebook cover fotója: változó, ami éppen megüti az ingerküszöbét, azt kirakja háttérként
Mobiltelefon csengőhangja: Atrax Morgue - Frustration
A legjobb film számára idén: jobb híján a Tales of Halloween antológia Ding Dong című elvont kisfilmje - a vörösen tekergő fúriaasszony képe valahogy átütötte a legendás közönyét
9 . Az önjelölt horrorkritikus:
A legrosszabb mind közül. Ő eljutott arra szintre, hogy meg akarja osztani a világgal a horrorfilmekről alkotott véleményét - akár kíváncsi erre a világ, akár nem. Már a film megtekintése közben az alkotás pontszámán gondolkodik, magában elemzi a látottakat, igyekszik másodlagos jelentésrétegeket találni a filmben, és párhuzamokat vonni más produkciókkal. Hatalmas tudással rendelkezik a horrorfilmek terén - legalábbis ő ezt hiszi magáról. Sajnálatos módon azonban komoly hiányosságok vannak az ismereteiben (pl. nincs képben Alfred Hitchcock munkásságával, mert sosem szerette igazán), amit csak komoly wikipedia-böngészés árán tud tessék-lássék befoltozni. Az önjelölt horrorkritikus az összes korábban felsorolt horrorrajongó típus szintézise: volt ő már minden, végigjárt minden egyes lépcsőfokot a rajongás kategóriáiban. Minél több filmet néz meg, annál kevésbé tudja, hogy mit is keres, melyik személyiség-szeletét is kellene alapul vennie az értékelésnél - a felszínes horrorfogyasztóét, művészhorror-rajongóét, vagy éppen a határait keresőét?
Kedvenc filmjei: The Babadook, The Woman, Pontypool
Facebook cover fotója: egy kollázs a (szerinte) legjobb horrorfilmek borítóiból
Mobiltelefon csengőhangja: Sadist - Bouki
A legjobb film számára idén: Musarañas
Hát ennyi lett volna. Remélem, hogy mindenki számára érzékletesen sikerült bemutatnom a horrorrajongók szélsőséges típusait, és egyúttal rá tudtam valamelyest világítani a bennem (bennünk) rejlő skizofrén választóvonalakra is.
Végezetül egy kérdés a kedves olvasókhoz: a fentiek közül melyik horrorrajongó stílusában írjam meg decemberben a Let us Prey című filmről szóló kritikámat? Szavazzatok, ha kíváncsiak vagytok egy szélsőséges nézőpontra!
