Halloween eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Mostanában itt Magyarországon az amerikaiaktól átvett "trick or treat"-et mondós, illetve beöltözős verziója igencsak kezd meghonosodni, s akármennyire is nem tetszik ez sokaknak, tulajdonképpen ártalmatlan kis ünnep ez, amelyben igazán szórakoztató lehetőségek rejlenek. Én nem vagyok ellene, amíg nem veszik túl komolyan, már csak azért sem, mert októberben így mindig jön egy kisebb csokornyi horrorfilm, amely igyekszik meglovagolni a jeles nap okozta fokozott igényt némi borzongásra. A Tales of Halloween pontosan ilyen darab. Tíz rövid szkeccsből áll össze, amelyek mindegyikét más rendező követte el. Egy városban, egy napon játszódnak az egymással laza kapcsolatban lévő történetek, és hála ennek a formulának, unatkozni éppenséggel nem sokat lehet a filmen. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy különösebben magas lenne a színvonal.
Jelen kritika tárgya kis költségvetésű, független darab. A készítők láthatóan bíztak a közösségi média erejében, a jó szájhagyományban és az ünnepi hangulatban. Előbbit már csak az is bizonyítja, hogy a filmről írt twitteres kommenteket kedvencnek jelölte az egyik producer (köztük az enyémet is), valamint a mű hivatalos fiókja is aktívan válaszolgatott a megjelent 140 karakteres írásokra. Igazán szimpatikus ez a hozzáállás, de a lelkesedés sokszor kevés egy emlékezetes mozi elkészítéséhez. Ennek láthatja a néző ékes bizonyítékát akkor, ha megtekinti a Tales of Halloweent. A film minden képkockájából süt az, hogy a készítőknek valahol szívügye volt a szkeccsek elkészítése, de nem sikerült elegendő ötletet és kreativitást belesűríteni az egyes rövid epizódokba ahhoz, hogy kellemes, de könnyen feledhető élménynél többet nyújtson ez a horrorantológia. Pedig egészen változatos a felhozatal: van slasher mozikat megidéző történet, egy-egy humorosabb felvonás, ügyes csattanóval megtoldott mese, de még olyan tíz perc is, amely előszeretettel használja fel a ma már (sajnos) ósdinak számító effekteket.
Az összeválogatott rendezők többségét csak a kiemelkedően fanatikus rajongók ismerhetik fel, az egyszerű halandóknak valószínűleg Darren Lynn Bousman és Neil Marshall neve fog ismerősen csengeni: előbbi a nagy sikerű Fűrész sorozatból három filmet vezényelt le, utóbbinak pedig olyan címek köszönhetőek, mint A barlang vagy a Démoni harcosok. Kettejük közül Bousman dob nagyobbat, a The Night Billy Raised Hell című munkája kellően elborult, sokszor kacagtatóan gonosz és éppen csak annyira túljátszott, hogy a fordulat is hatásos maradjon a végén. Ezzel szemben Marshall része már sokkal unalmasabb: a film végén van, s a korábbiakhoz képest nem tud semmi újat vagy váratlant mutatni. A Bad Seednek kellene a nagy finálé szerepét betölteni, de csúnyán elvérzik e küldetésében. Mindez azonban abból a szempontból nem meglepő, hogy az erősebb szkeccsek a Tales of Halloween elején vannak bemutatva, s szinte fokozatosan csökken a színvonal. Kisebb-nagyobb kilengések persze akadnak pozitív és negatív irányba, de végig azt éreztem, hogy a játékidő előrehaladtával egyre megfáradtabb a film. Hiányoltam az olyan biztos kézzel levezetett meséket, mint a kezdő Sweet Tooth, amely ugyan közhelyesnek mondható történettel rendelkezett, de Dave Parker rendező végig jól adagolta a feszültséget és a 'gore" pillanatai is tökéletesen funkcionáltak.
Az egyre inkább ötlettelennek bizonyuló szkeccsek érzete egyébként valószínűleg annak is köszönhető, hogy néhány ötletesebb beállítástól eltekintve mindegyik meglehetősen szürke képileg, s az egyes direktorok szerzői jegyei sem igazán találhatóak meg bennük. Nem ártott volna, ha nem ennyire egységes a megvalósítása a tíz történetnek, változatosabb lehetett volna a végeredmény. Az összkép azonban így sem rossz: Halloween környékén kifejezetten ajánlott a film megtekintése, hiszen rendelkezik azzal a furcsán hátborzongató, mégis morbid módon vicces hangulattal, amely miatt egyre népszerűbb amerikai export cikk ez az ünnep.
6/10
