Az elátkozott sorsú játékadaptációk közül leginkább a Resident Evil-szériát szokás pozitív példaként kiemelni, és mindent elmond a műfajról, hogy ezt a franchise-t is maximum egyfajta B-filmes kultuszon keresztül szabad csak értelmezni. Én magam is egyedül a közvélemény által legjobbnak tartott 3. rész előtt tudtam csak ottmaradni, és noha tényleg egyáltalán nem rossz darab, de éppen emiatt válik látványossá, milyen alapvető hiányosságai vannak egy ilyen filmsorozatnak.

Már eleve ott gyanakodni lehet, ha egy 3. rész fonalát az előzmények ismeretének hiányában is minden további nélkül fel lehet venni: van egy egyre inkább szuperképességekre szert tevő Alice-unk (Milla Jovovich), aki a zombiapokalipszist kirobbantó Umbrella Corporations elől bujkálva, kissé céltalanul rója a vidéket. Mint ahogy egy népes konvoj is, akik természetesen összeakadnak főhősünkkel. Csak hogy az Umbrella egyik részlege Dr. Isaacs (Iain Glen) vezetésével nem adja fel Alice üldözését...

Azt semmiképpen nem lehet felróni a filmnek, hogy ez a két mondatban is bőven összefoglalható cselekmény tölt ki másfél órát, hiszen jó akciófilmként ez a darab sem a narratíva bonyolítására helyezi a hangsúlyt, ellenben Russell Mulcahy tolmácsolásában pazar látványelemeket szállít nekünk. Ezek ráadásul nemcsak külsőre tetszetősek, de hordoznak magukban annyi kreativitást, hogy a mű B-film létére sem csak a szokásos zombikliséket rángatja elő.

De mindez már annyira öncélú, hogy még egy egységes történetet sem lehet felfedezni mögötte: az Alice-Umbrella konfliktusba teljes kívülállóként érkezik meg és távozik onnan egy nagy csapat ember, nagyjából annyi funkcióval, hogy rájuk is lehet egy-két akciót építeni, és főszereplőnk addig sem egyedül aprítja a zombikat. A karakterek csak a külső jegyeikben léteznek, történetüknek pedig se eleje, se vége. Pont, mint egy sorozatepizódnál - vagy akár egy videojátéksorozat epizódjánál. Mert ugyan ez a film már nem szó szoros értelemben vett játékadaptáció, mégis tökéletesen ugyanúgy épül fel: minél változatosabb akadályok, amelyekhez bőven elég egy-egy rövid átvezetés, és néhány olyan társ, akiknek inkább az oldalán, mintsem értük harcolunk. Pontot tenni pedig semminek a végére nem kell tenni, elvégre nyitva kell hagyni az ajtót az egy-két év múlva érkező folytatásnak.

Éppen ezért nehezemre esik filmként gondolni erre a valamire, habár azt el kell ismernem, az adott másfél óra erejéig kiválóan elszórakoztatott. Igaz, teljesen esetlegesen, mindenfajta ambíció nélkül, de egy olyan produkciónak, amely Paul W.S. Anderson nevét viseli magán, ezt már talán sok lenne felróni. Éppen ezért haragudni nem fogok rá, de túlságosan emlékezni sem...

7/10

A kaptár 3. - Teljes pusztulás teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán