Vigyázat! A poszt nyomokban rosszindulatot, irigységet és modorosságokat tartalmaz! Létező személyekkel, oldalakkal (különösen a miénkkel) és a valósággal való bármilyen hasonlatosság kizárólag a véletlen műve! (Kivéve, ha nagyon találó vagyok, mert akkor nem).
Ha valaki egy kicsit is nyitott szemmel jár az internet filmekkel foglalkozó szegletében, akkor bizonyos törvényszerűségek és ismétlődések nem kerülhetik el a figyelmét. A trendek azonban nemcsak a filmvilágra vonatkoznak, hanem az ezekkel foglalkozó felkent és önjelölt szakértőkre is, így aztán idővel az is előfordulhat, hogy e jellegzetességek alapján kiderül, a különböző filmes bloggerek nem is annyira különböznek egymástól. Olyannyira nem, hogy 5 kategóriába a nagy részük tökéletesen besorolható, ezt pedig azzal bizonyítom, hogy (modorosan) leírtam nektek ezeket a bloggertípusokat, egy-egy rövid példakritikával illusztrálva a jellegzetességeiket, ezt követhetitek majd hétről hétre. Persze sokan vannak, akik azt mondják, hogy filmekről blogolni, sőt, önmagában blogolni is már modorosság, de akkor minek olvasod, köcsög? ők akkor kezelhetik úgy ezeket a posztokat, mint egy nagy meta-modorosságot.
Következzen tehát az első a modoros bloggerek közül, a Modoros Bölcsész:
A Modoros Bölcsész jellemzően éppen valamelyik büfészakot látogatja vagy nemrégiben végzett ott, és úgy gondolja, az ott megszerzett haszontalan irodalmi tudást kiválóan tudja használni filmek elemzésénél. Mivel filmes ízlést nem tanítottak neki, ezért ezt a rendszert többnyire az általa látott romantikus filmek vagy blockbusterek kivesézéséhez alkalmazza. Értékelésében teljesen kiszámíthatatlan, mivel nála nem a kritikán van a hangsúly, hanem hogy megcsillogtassa az egyetemen szerzett tudását és nyelvi leleményeit. Így aztán a "Transformers elemzése a mesterséges intelligencia emberi jogi helyzetének szempontjából" írás címe alapján nem feltétlenül tudjuk megmondani, hogy pozitív vagy negatív értékelésre számítsunk.
Stílusában tehát próbál minél költőibb lenni, saját szófordulatokat és hasonlatokat alkotva, így végül elképzelhető, hogy lényegi tartalma nincs is az írásának, csak rengeteg túlbonyolított és értelmetlen „költői képből” áll, a végeredmény pedig olyan, mint amikor Joey felfedezi a Thesaurust. A latin szavak előfordulásának mennyiségét a bölcsész-szakirány jellege határozza meg.
Példa:
A Twilight, mint a vámpír-vérfarkas egyenjogúsági helyzet problematikájának metaforája
Modern társadalmunk virtuális csimborasszója egy olyan eklektikus entitást képez, amely a társadalmi, úgymond összeférhetetlenségnek atipikus melegágyát képezi. Indulataink, mint megvadult ártányok rohannak keresztül-kasul az éteren, és menthetetlenül célt érnek gyűlöletünk nyilai. A Twilight ezt a szociológiai disszonanciát kísérli meg bemutatni kérlelhetetlen ideológiai disszertációja tűpontos alkalmazásával. Ahogy Jacob meztelen felsőtestén a tökéletesen formált izzadtságcseppek, olyan erőlködésmentesen gördült Stephanie Meyer korszakalkotó értelmezése a képernyőre az északkelet-amerikai kisvárosokban manifesztálódó rasszizmusról. Az üzenet komplexitása és ereje olyan elemi erővel éri igazságérzetünk legszűkebb keresztmetszetét, mintha szárnyaló képzeletünk a Valhallából egészen földi pörhüvelyünkig zuhanna egy szempillantás alatt. És ez jó.
(És persze ez megy tovább még két oldalon keresztül.)
A továbbiakban is szeretném fenntartani az "Akasztják a hóhért" jelleget, úgyhogy a kommentek között kiegészítésként a modoros filmblog-kommentelők kategóriáit várnám, már csak azért is, mert a reményeim szerint az utolsó posztban majd ebből lenne egy gyűjtés. (Tehát még akár 5 perc hírnév is várhat rád, ha jót írsz.) Természetesen ha valamelyik kolléga magára ismert a fentiekben és meg akar sértődni, azt is szívesen fogadjuk, úgyhogy hajrá mindenkinek!
