Léonor de Récondo regénye kevés újat mond a transzneműség témájában, azt viszont érzékenyen és érzékenyítve, kedvesen, nem szájbarágósan teszi. Igyekszik bemutatni minden oldalát, miközben a szereplői mind máshogy próbálják feldolgozni és az életükbe beépíteni a…
Klasszikus fejlődésregény pörgős cselekménnyel, filmszerű képekkel, igazi balkáni hangulattal. Amennyire rövid, annyira erős könyv a Tó, bemászik az ember bőre alá, beeszi magát a sejtekbe, és nem lehet tőle könnyen szabadulni, ami most nem feltétlenül pozitív élményt…
Ritka szép próza ez. Azt gondolnánk, egy ilyen nehéz téma csak nehéz, súlyos prózával működhet – hát nem. Ez a baromi bonyolult és rétegelt kérdés valami olyan könnyed prózában valósul meg, ami szinte lebeg. Már az első pár oldalon beszippantja az olvasót, testközeli,…
Nagyon jó kis könyv lett ez. Ed McDonald A holló jele-trilógiájának második kötete (az elsőről itt írtunk) nemcsak hogy felnő az első kötet színvonalához, hanem sok szempontból túl is szárnyalja azt. Nekem sokkal jobban tetszett (bár erős a gyanúm, hogy van egyfajta…
Mi lesz abból, ha Christopher Moore a karácsony apropóján szabadjára engedi a fantáziáját? A szokásos abszurd agymenés, amelyben van minden a mókuspornótól kezdve beszélő denevéren át ásóval legyilkolt Télapóig. Nem olyan felejthetetlen darab, mint a Mocskos meló, de a konstans nevetőgörcs így is…
Nagyon vártam ezt a könyvet, Madeline Miller előző regénye, az Akhilleusz dala az egyik kedvencem. A Kirké kicsit hullámzóbb, kicsit szeszélyesebb, de fantasztikus az őszintesége, egészen szívbemarkoló. Nehéz könyv, érzelmileg megterhelő, mert a valódi érzelmek megélése nem…
Vérbeli kalandregény, a legjobb fajtából. Izgalmas, pörgős, feszes, tele van feszültséggel, folyamatosan történik valami, a szereplők szerethetőek, könnyen lehet velük azonosulni. Charlie Higson 7 (és fél) kötetes YA-disztópiájának első része pont olyan, amilyennek egy jó…
Az első rész kritikája
A második rész kritikája
Nem gondoltam volna, hogy ebből a könyvből fogom megtudni, honnan kapta a mi gyönyörű Vértesünk a nevét. A trilógiából ez lett a kedvenc részem, némileg részrehajló módon főleg azért, mert szűkebb pátriámban,…
Ebből a monumentális történelmi családregényből nagyon sok mindent megtudhatunk a nagy orosz lélekről. Amihez hozzátartozik a végtelen táj, az ortodox vallás és a cár. Na és persze eszméletlen mennyiségű vodka, hogy el lehessen viselni az elmaradottságot, a kilátástalanságot…
Az Ink-trilógia első kötete kívül-belül varázslatos, kicsit meghökkentő, elgondolkodtató és bizarr, de nagyon jót tesz az ember lelkének. Ifjúsági regényhez képest kicsit erős a kezdés és az alapsztori (a Saintstone-i szokások és az emberek halálhoz való viszonya), de ha a…
Kazuo Ishiguróval továbbra sem vagyunk barátok. Régebben olvastam már tőle a Ne engedj el…-t, de nem tetszett különösebben, viszont a 2017-es Nobel-díj után úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt. Hát, nekem ez annyira unalmas volt, hogy két másik könyvet elolvastam, amíg ezt…
Ez egy mese. Igazi mese, ahol a rosszak nagyon rosszak, a jók nagyon jók, nincsenek kérdések, dilemmák, szürkezóna, van viszont csoda és varázslat. Néhol naiv és közhelyes, annyira, hogy a szemünket forgatjuk, máshol viszont szívet melengető. Mese, és ha így olvassuk, kedves, és…
Eszes Rita regénye a japán mondavilágon alapuló kedves, bájos történet kevés mondanivalóval, viszont annál több cukiskodással. Az év végi hajrában, az ünnepre készülődve az ember pont ilyet szeretne olvasni: naiv, egyszerű szereplők és cselekményvezetés, ami kikapcsolja…
Családregényt írni valószínűleg marha nehéz. Kézben kell tartani egy-két kiemelt alak összes családi és baráti kapcsolatát, teljes szociális hálóját, miközben a család kevésbé fontos tagjait is meg kell tölteni élettel, és lehetőleg minél szürkébbre rajzolni, hogy ne…