A vízilabda-döntő okozta szomorúságot (azért szépen csillog az az ezüst is fiúk, köszönjük!) gyorsan feledtette az új Mad Max film első trailer-e, ami lehengerlően jól sikerült. Kellemes csalódás ez, hiszen az utóbbi időben nem túl sok jó hír keringett a produkció körül, most aztán számolhatjuk a napokat a jövő évi bemutatóig. Azért szerencsére lesz még idén Tom Hardy film, nem kell sokáig nélkülöznünk a kiváló színészt a filmvászonról. 

Habár az angol színészek a kedvenceim, mégis sokáig hidegen hagyott a fiatal színészt övező hype. Nem volt sima menet, amíg a kedvenceim közé került, nem hatott meg az Eredet- ben, a  A sötét lovag: Felemelkedés - ben de még Suszter, szabó, baka, kém-ben nyújtott alakítása sem. Aztán jött a Warrior, és egy csapásra megváltozott a véleményem, sikerült meggyőznie arról, hogy kiváló színész, aki ugyan inkább jól kigyúrt testének köszönhetően kapja a jobbnál jobb szerepeket, de azért a jól fizető, nagy népszerűséget hozó szerepek mellett keresi a kihívást jelentő feladatokat is. 

Edward Thomas Hardy Hammersmith-ben született, édesanyja művész, édesapja pedig író volt. Londonban nőtt fel, drámaiskolába járt. 21 éves korában megnyert egy modellversenyt, amelynek köszönhetően egy modellügynökség szerződést kötött vele. A gyorsan jött siker gyorsan elrontotta, komoly alkohol és drogproblémákkal küzdött. Ennek ellenére lassan elindult színészi karrierje is, azonban szenvedélybetegsége komolyan veszélyeztette esélyeit a hosszú távú sikerre. Pedig korán megmutatkozott a tehetsége, annak idején nem más, mint Sir Anthony Hopkins volt a mentora az iskolában.

2001-ben debütált Az elit alakulatban (üssenek agyon, verjenek meg, de nem emlékszem rá, pedig imádtam anno a sorozatot), majd első filmszerepét is eljátszhatta A sólyom végveszélyben című kiváló filmben (majdnem lefordultam a székről, amikor belefutottam az egyik tévéadón nemrégiben, alig ismertem rá). Hardcore Star Trek fanként természetesen a Star Trek: Nemezisben láttam először egykoron, amelyben nem igazán sikerül lenyűgöznie. Nem szakmai értelemben, de mérföldkő volt az életében ez a film: ennek a forgatásnak a végén döntött úgy, hogy szembenéz a démonjaival, leküzdötte a drogot és az alkoholt, 2003 óta tiszta, és reméljük, ez így is marad.

Miután megszüntette a zavaró körülményeket, teljes energiával belevetette magát a munkába. Nem jött gyorsan a siker, ami nem is baj, mert legalább volt ideje a színészi eszköztárának tökéletesítésére. Olyan filmek jöttek, mint például az  Ördögi Színjáték, vagy a Torta,  Színpadon, tévében is játszott ezekben az években. 2006-ban megfordult a Sofia Coppola által rendezett Marie Antoinette -ben is.

A 2007-ben készült Stuart: A visszapörgetett élet című tévéfilmben lenyűgöző alakítást nyújtott, aki még nem látta, sürgősen pótolja! A film igaz történetet dolgoz fel, egy Stuart nevű hajléktalan fiú sorsát ismerhetjük meg belőle. Egy kicsit lassú a történet folyása, néhol a tipikus angol tévéfilmekre jellemzően dögunalmas párbeszédeket kell végigszenvednünk, de összességében egy meglepően erős drámához van szerencsénk, ami ha katarzist nem is okoz, de letaglóz rendesen. Hardy kiválóan játssza el Stuartot, őrült dühkitörései már előrevetítik a Bronsonban tőle látható alakítást, ugyanakkor képes megmutatni a karakter minden mélységét, nem is szólva a teljesen hiteles beszédmódról és a testtartásról. 

Aztán 2008-ban már Guy Rithcie-vel forgathatott a Spílerben, amely sajnos eléggé felejthetőre sikeredett. Elég nehezen indul be a film, sőt igazán csak az utolsó harmadában érezhető a rendezőre jellemző feeling, ráadásul a vége sem az igazi. Meglepően kevés benne az akciójelenet, ami nem lenne baj (illetve, dehogynem!), de sajnos a karakterek és a történet nem sikeredtek túl izgalmasra, ezért időnként fellép a méla unalom állapota, ami azért egy Guy Ritchie filmnél nem kicsit lelombozó érzés. 

A Bronson volt a fordulópont a karrierjében, nem utolsósorban azért, mert irgalmatlanul kigyúrta magát, 20 kiló izmot szedett fel, hogy hitelesen el tudja játszani Michael Petersont, a világ legerőszakosabb bűnözőjét. Kicsit nehéz követni a filmet, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy régen láttam ilyen erős drámát. Messze van a tökéletestől, akad néhány felesleges jelenet, ami nem vezet sehová, a forgatókönyv kicsit csapongó és szétszórt, de pokolian jó a szöveg, a jelenetek lenyűgözően szuggesztívek, képtelenség szabadulni a film hatása alól. Hardy simán zseniális a szerepben, nem véletlenül kapott annyi díjat, és Nolan sem véletlenül figyelt fel rá. A fizikai átalakulás sem mindennapi, azonban a tökéletesen finomhangolt karakterábrázolás teszi egyedülállóvá a színészi alakítást.

A tévében eljátszotta Heatchcliff-et az Üvöltő szelekben, melynek forgatásán ismerkedett meg színésznő barátnőjével, aki 2010-ben eljegyzett. Volt már nős, de 5 év után elvált szintén színésznő feleségétől, és egy futó kapcsolatából született egy fia 2008-ban. 2010-ben robbant az Eredet, amely az A-listás sztárok közé röpítette Hardyt, sorra kapta a jobbnál jobb szerepajánlatokat. 

A Suszter, szabó, baka, kémben kiváló színészekkel (Gary Oldman, Colin Firth, Toby Jones, Benedict Cumberbatch, Toby Jones stb.) játszhatott együtt, majd jött a Warrior. Elég vontatottan indul a film, de utána úgy beszippantja az ember amúgy szolid lányát, hogy egyszer csak azon kapja magát, hogy teli torokból szurkol a meccseken (mindezt természetesen az éjszaka kellős közepén, ahogyan azt kell), és a végén bizony elő kellett keríteni a zsepit is. Tökéletesen felépített dráma és sportközvetítés, nem hiányzik persze a brutalitás, de az emberi csatákon, az érzelmeken van a hangsúly, amelyet a képi világon túl a nagyon jól eltalált zene is fokoz. Hardy lenyűgözően alakítja a volt tengerészgyalogost, aki régen kiiktatta az életéből az érzelmeket, azonban szépen lassan újra rátalál a családjára, kimozdul zárt belső világából, amelybe senkit sem enged be. Végtelen akaraterő és állati brutalitás árad belőle, ugyanakkor egy sértődött kisfiú dühe hajtja előre.

A Kémes hármas a felejthető kategória, nem úgy a Fékezhetetlen, ami nagy személyes kedvencem (az 5 legjobb Hardy - film listája itt olvasható). Végre egy dögös gengszterfilm! Ez igen, imádtam! Bár én inkább kamara-gengszterfilmnek nevezném, hiszen egy faluban játszódik, nem túl sok szereplővel. Nem nagymenők a főszereplők, hanem egyszerű vidéki szeszcsempészek, akiknek meggyűlik a bajuk a korrupt bűnüldöző szervekkel. A film egyszerűen úgy jó, ahogy van (mínusz Shia LeBoeuf): tökéletesen bemutatja a szeszcsempészet korának kevésbé romantikus oldalát: korrupt rendőrök, brutális leszámolások, a maffia hétköznapi valósága. Ugyanakkor a film alapvetően a testvéri szeretetről szól: a fiúk keveset beszélnek, de ha kell, szó szerint ölnek egymásért. Teljes mértékben leköti a figyelmet a történet, az utolsó percig lehet szurkolni a fiúknak. A film végén a végső leszámolás nagyon emlékezetesre sikerült, pedig nem dollármilliókból készült...

Majd jött Bane, valami brutálisan felpumpált izomzattal, és kiváló színészi játékkal, méltó játszótársa volt Chrisitan Bale-nek a remek Batman  - filmben. Azóta egy kis csönd van körülötte, tavaly megjárt néhány fesztivált a Locke-val, idén a The Drop-ban láthatjuk és remélhetőleg a Child 44-ben (de lehet, hogy az a film átcsúszik jövőre), 2015-ig kell várnunk a Mad Max: Fury Roadra, és még akad néhány projekt a közeljövőben, vagyis nem fogunk Hardy hiányban szenvedni mostanában.

Fiatal kora ellenére már sok filmben szerepelt, kiváló rendezőkkel forgatott, különböző karaktereket játszhatott el, blockbusterek-ben és kevésbé csillogó, ám annál nagyobb színészi kihívást jelentő szerepekben is megállja a helyét. Habár jól kigyúrt külseje az akcióhős szerepére kárhoztatná, mégis tehetségének köszönhetően sikerült elkerülnie a skatulyát, remélhetőleg még sok-sok filmben találkozunk vele a következő években!