Rendkívül szórakoztató krimi. Nagyon nehezen, de beadtam a derekam: csatlakoztam a Richard Osman fan klubhoz. Természetesen sokat hallottam már az íróról, jó ideje terveztem is elolvasni a csütörtöki nyomozóklub legalább egy kalandját, de mire elhatároztam magam, véget ért a sorozat (vagyis pihenőre ment), de szerencsére most kezdődött az új, amibe nagy merészen bele is vágtam. Őszintén mondom, nem voltak elvárásaim, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy mire ez a nagy felhajtás a szerző művei körül, de nagyon hamar beszippantott a történet, azon kaptam magam, hogy jókat vidulok, miközben próbálok rájönni, hogy ki volt a gyilkos. A szórakoztató faktor mögött a krimiszál néha elhalványodik, de cserébe nagyon szerethető karaktereket kapunk, az én abszolút kedvencem Rosie volt, az életvidám írónő, akinek nem semmi stílusa van, öröm volt olvasni a tetteiről és a mondatairól. A cselekmény pergő, nagyon oda kell figyelni, nehogy lemaradjunk valamiről, hiába rövidek a fejezetek, nagyon velősek, pislogni sincs idő, a legjobb, ha hagyjuk sodortatni magunkat a szavak áradatával, nem fogjuk megbánni. A szerző talán nem a világ legjobb krimiírója, de azt nagyon tudja, mi kell az olvasónak, tökéletesen szórakoztat és kikapcsol, magával ragad és stílusos, nem csodálom, hogy ekkora sikereket arat, mert minőségi szórakoztatást nyújt. Nem akar többnek látszani, mint ami, ez nem magasirodalom, hanem egy jól összerakott szórakoztató regény, amiben némi krimiszál is előfordul. Ha nem várunk vérfagyasztó gyilkossági szálat, akkor kiválóan fogunk szórakozni, van itt minden, akció, jó szövegek és világ körüli utazás, de leginkább utánozhatatlan stílus és vigalom a köbön. Engem megvett kilóra a trió, epedve várom a folytatást, nagyon kíváncsi vagyok ennek a három embernek a kalandjaira, remélem, minél előbb érkezik a következő rész.

Amy Wheeler személyi testőrként dolgozik, egy idős írónőre, Rosie-ra kell vigyáznia, akit egy orosz maffiózó meg akar ölni, azonban a kedélyesen telő napoknak hamar vége szakad, mert egy gyilkosság történik. Aztán az is kiderül, hogy több ember is meghal, akiket az köt össze, hogy Amy mindig a közelben volt, amikor elhaláloztak. A lány nyomozni kezd, és segítségül hívja apósát, Steve-et, és elindul egy világ körüli hajsza...

Mivel nem olvastam a csütörtöki nyomozóklub kalandjairól, ezért nem tudom megmondani, hogy jobb vagy rosszabb-e a végeredmény, de az biztos, hogy egy rendkívül szórakoztató könyvet kaptam, ami teljesen magával tudott ragadni. Nem vagyok nagy krimifogyasztó, de míg így is feltűnt, hogy ez a műfaji szál nem túl acélos ebben a történetben, a gyilkosságok csak a sztori kiindulópontját adják, aztán elszabadul a pokol, hőseink egyre kacifántosabb helyzetekbe kerülnek, a tét egyre fokozódik, és miközben körberepüljük a világot - szó szerint, tényleg - , nagyon megkedveljük az Amy-Steve-Rosie triót. Remekül ki lettek találva a karakterek, habár először picit zavaró, hogy Amy talán közelebb áll az apósához, mint a férjéhez, de aztán kiderül, hogy ők egyszerűen így élik az életüket, és minden a helyére kerül. Steve remek zsaru, hiába nyugdíjas, vág az esze, mint a borotva, és remekül bírja az utazások megpróbáltatásait - a magánrepülőt pedig kifejezetten megkedveli, köszönhetően a felszolgált italoknak és a magánséfnek -, remekül kiegészíti Amy-t, aki akcióban verhetetlen, de nem fél használni az eszét sem. Rosie azonban minden visz, ez idős írónő annyira eredeti figura, hogy ha nem lenne, ki kellene találni. Nem tudjuk meg a pontos korát, de örökifjú a gondolkodásában, hihetetlen életmódot folytat, lehengerlő stílusa van, és közben még remek író is, hát csoda, hogy ő viszi a prímet hőseink közül?

A borító nagyon hangulatos, a fegyveren ücsörgő cica nagyon is kifejezi az egész könyv hangulatát: könnyed és szórakoztató, de ugyanakkor mégis van benne egy kevés sötét szál is. Mert itt nagystílű rosszfiúkról és lányokról van szó, nem véletlen, hogy hőseinknek fel kell velük venni a tempót, melynek eredményeként világ körüli repkedéssel töltjük a drága időt, miközben még nyomozni is kell, mert hát ugye mégiscsak ezért állt össze a nagy trió, nem azért, hogy szórakozzon. Minket azonban remekül szórakoztatnak, nagyon vicces az egész könyv, mégsem komolytalan, de azért a krimiszál eléggé halvány, inkább a stíluson van a hangsúly, meg a karaktereken, amelyek rendkívül jól meg vannak írva. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy nem tudom, milyenek voltak a csütörtöki nyomozóklub főszereplői, de ennek a kötetnek a hősei nagyon jól el lettek találva, fokozatosan ismerjük meg őket, egyre mélyül a karakterük, és nagyon jól passzolnak egymáshoz. Nem mondom, hogy cukik, mert ennyire azért nem felületes a történet, nagyon is jól ki van ez találva, ott van a csavar, ahol kell, úgy pörögnek az események, ahogyan az meg van írva, nincs itt probléma a ritmussal és a dinamikával. Az egyetlen gyengeség a krimiszál haloványsága, de a szórakoztató faktor mindent felülír, ezt a könyvet egyszerűen nem lehet letenni.

Richard Osman jó író, tudja, mi kell a közönségnek, és meg is adja neki, tokkal-vonóval. Egyáltalán nem veszi magát a komolyan, a szórakoztatást viszont annál inkább, tényleg nem véletlen, hogy ennyien szeretik a műveit világszerte. A csütörtöki nyomozóklubból már forog a film Spielberg vezényletével, nekünk pedig itt van ez az új sorozat, amiért lehet rajongani. Minden adott ebben a könyvben a tökéletes szórakozáshoz, ne álljunk ellent, hagyjuk, hogy magukkal sodorjanak a jól megírt események. A jussunk egy jó kis írásmű, ami talán nem a világ legjobb krimije, de annyira szerethetőek a főhősei, hogy biztosan nem feledjük el őket egyhamar, nem is szólva az izgalmas cselekményről. Akcióban sincs hiány, a szereplők azonban elsősorban az eszüket használják, és nagyon jól működik együtt a trió, több könyv is van bennük, valószínűleg lesznek még folytatások, vélhetően nagy sikerrel, ha a szerző tartani tudja a színvonalat. Összességében nagyon jól fogunk szórakozni ezen a könyvön, ha nem egy tőről metszett krimit várunk, hanem egyszerűen hagyjuk, hogy megtörténjen velünk ez az egész történet, ennél jobbat nem is tehetünk magunkért a téli hidegben. Igazi bekuckózós nagyágyú, mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon szerethető történet.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.