A filmről már született egy villámkritika a blogon, de szerintem Guy Ritchie megérdemel egy teljes kritikát.

A karácsonyi nagy bevásárlás teljesen kiborított, olyan szinten, hogy mire eljutottam a pénztárig, már nagyon vad forgatókönyvötletek rajzottak a fejemben, amelyek nagyon hasonlítottak egy Guy Rithcie film csúcspontjához. Miután lehiggadtam, nem volt kérdés, hogy a rendező egyik filmjével kell orvosolnom kissé megviselt lelkem sérüléseit. Gyorsan végiggondoltam, hogy melyik Guy Ritchie opusz maradt ki eddig, és legmélyebb döbbenetemre kiderült, hogy ez a film bizony még hiányzott az életműből. Plusz motiváció volt, hogy új keletű Tom Hardy mániámnak is hódolhattam közben, tehát már semmi nem állhatott útjában annak, hogy leüljek megnézni a filmet. Nos, sajnos nem kicsit vagyok csalódott.

Nem meglepő módon Londonban játszódik a történet, azon belül is az alvilág környezetében. Adva van három kisstílű bűnöző (Gerard Butler, Idris Elba, Tom Hardy), akik lenyúlják egy orosz ingatlanbefektetéssel kapcsolatos engedély kenőpénzét, és ezzel nem kis slamasztikába kerülnek. A régi és az új londoni maffia csatájának kellős közepébe sikerült csöppenniük, A már idősödő gengszterfőnök, Lenny (Tom Wilkinson) azt hiszi, még mindig az övé a város, azonban az orosz milliárdos (Karel Roden) nem egészen így gondolja. Kettejük háborúja igazából egy festmény miatt robban ki, melyet Lenny nem kicsit problémás fia, Johnny (Toby Kebbell) pusztán azért rabol el apucitól, hogy borsot törjön az orra alá. A családi perpatvar eldurvul, ahogyan a maffián belüli hatalmi harc is...

Elég nehezen indul be a film, sőt igazán csak az utolsó harmadában érezhető az igazi Guy Ritchie feeling, ráadásul a vége sem az igazi. Meglepően kevés benne az akciójelenet, ami nem lenne baj (illetve, dehogynem!), de sajnos a karakterek és a történet nem sikeredtek túl izgalmasra, ezért időnként fellép a méla unalom állapota, ami azért egy Guy Ritchie filmnél nem kicsit lelombozó érzés. Az alapvető probléma az volt a forgatókönyvvel, hogy nem a három kisstílű gengszter nagyon izgalmas karakterére koncentrált, hanem a két maffiavezér nem kicsit klisés párharcára. Túl sok szál fut a filmben, amit ezúttal nem tudtak az írók nem tudtak érdekesen összefonni. A rendezőre jellemző nem kicsit mocskos nyelvezetű szájkarate eléggé fékezett habzásúra sikeredett, ebből a filmből sajnos egyetlen igazán ütős mondat sem maradt meg. 

A színészi alakítások mentik meg a filmet, rendkívül jó szereplőgárdát toborzott össze a rendező, fáj belegondolni, hogy egy jobb forgatókönyvvel megtámogatva mi sülhetett volna ki a közös munkából. Idris Elba és Tom Hardy frenetikus, Gerard Butler közepes, Karel Roden és Tom Wilkinson lenyűgöző, Thandine Newton csak egy szép dekoráció, semmi több. Két alakítás különösen erős: a szimpla drogdílert alakító Matt Kingé és rocksztár maffiózó fiú szerepében látható Toby Kebbellé. Mindketten több figyelmet érdemelnénk.

Guy Ritchie határozottan öregszik. Tovatűnt már az ifjonti hév, a profizmus lépett a helyére, de sajnos ezzel kiveszett a filmjeiből az a bizonyos plusz, amibe a nézők beleszerettek annak idején. Lassan, de biztosan beleszürkült a mozi világába. Remélem, lesz még feltámadás, mert kiváló rendezőről van szó, de ez a film sajnos rémesen közepesre sikeredett.

Nem rossz film, de Guy Ritchie-től ez nagyon kevés.

7/10