Az utóbb három - négy évben finoman szólva sem dúskált Hollywood az eget rengető vígjátékokban, talán csak a Másnaposok két része emelendő ki a kínálatból. A Kémes hármas elérhette volna akár az előbb említett filmek színvonalát is, azonban egy kissé komolykodósra sikeredett, de lássuk milyen is valójában.

Tuck (Tom Hardy) és Frank (Chris Pine) gyerekkori haverok, életüket is feláldoznák a másikért. A két srác kőkemény kémként dolgozik, azonban egy balul elsült akció miatt kényszerpihenőt tartanak. Ekkor balszerencséjükre mindketten megismerkednek Laurennel (Reese Witherspoon) , akit mindketten próbálnak el csábítani, azonban belátják, két dudás nem férhet meg egy csárdában, így rivalizálni kezdenek a lány kegyeiért.

A filmet McG rendezte, aki korábban olyan produkciókat tett le az asztalra, mint a Terminátor : Megváltás, vagy a nagyszerű sportfilm, a Több, mint sport. Az amerikai rendező ezúttal számára ingoványos talajra lépett, hisz az ultragáz Charlie angyalai filmeken kívül más humoros alkotást nem rendezett. Azonban McG jól veszi az akadályt, és bátran zsonglőrködik a zsáner alapvető kliséivel, amelyeket meglepő módon, egész kiemelkedően sikerült tálalnia.

Az egyik legnagyobb hiba azonban már az első körülbelül 20 percben utoléri a filmet, hisz ekkor csöppenünk bele Tom Hardy családi drámájába, amely azt hiszem borítékolhatóvá teszi a film rá eső lezárását. Viszont ezt a kisebb történeti malőrt kisebb, de annál jobban alkalmazott csavarokkal részben sikerül kiköszörülni , azonban sajnos még így is marad egy kisebb csorba.

Viszont legalább a poénok ülnek, noha nem kapunk eget rengetően vicces jeleneteket, azért a két srác kém mivoltából adódóan néhány igen velős hülyeséget sikerült kicsikarni magukból a készítőknek, amivel igazán könnyed művet kapunk.

Azonban vannak  hatalmas nagy lékek a filmben, mégpedig a színészi játékok. Tom Hardy határozottan jó színész, azonban az e tekintetben elcseszett forgatókönyv ráeső szövegei sajnos annyira bénák, hogy a minimális szimpátián kívül semmi mást nem fogunk érezni felé, sem sajnálatot, vagy akár együttérzést. Reese Witherspoon meg úgy érzem már kiöregedett ebből a cicababa szerepből, és bár közepesen-jól muzsikál a karakterben , sokkal jobb is lehetett volna. A film legnagyobb hibája azonban mégis Chris Pine, pontosabban az, hogy figurája kirakatbábúként fókuszál, és azzal próbálták karakterét feltölteni, hogy folyton a kamerába pislog, vagy épp mosolyog... micsoda változatosság.

A forgatókönyvvel ezen kívül azonban nincsenek bajok, pörgős és szórakoztató , valamint a jól időzített, amúgy magas minőségen mozgó akció jelenetek is jókor érkeznek, hogy kirántsák a filmet a süllyesztőből. A film ezen felül még meglepően jó kameramunkát tudhat magáénak, Russel Carpenter nagyon jó beállításokat, és  megvilágításokat alkalmaz, amelyekkel még egy kis művészi elem csúszott a film rostjai közé.

A Kémes hármas tehát nem rossz film, de jónak sem tudnám nevezni. Igazából az agy eldobó vígjátékok definíciójaként is működhetne akár, hisz a poénjai jók, a forgatókönyv pörgős, azonban a kliséi, amelyek bármennyire is jól épülnek a filmbe, a végén azért már fárasztóvá vállnak, főleg a lezárás. Tehát csak azoknak ajánlom, akik kíváncsiak egy másfél órás, akciókkal teli, hűsítő vígjátékra, mindenféle logika nélkül.

6/10