Benedict Cumberbatch és Tom Hardy vitathatatlanul a legjobb angol színészek a saját nemzedékükben. Ma már mindketten sztárok, de néhány évvel ezelőtt ők is csak feltörekvő tehetségek voltak. Miután már mindkettőjüket láttam különféle szuper és agyonhype-olt filmben, gondoltam, megnézem, milyenek, amikor nincs körülöttük körítés, egy low-budget filmet kerestem a közelmúltból, amelyben mindketten szerepelnek. Meg is találtam azt a tévéfilmet, amit kerestem, és csak annyit tudok mondani: nekem jobban tetszettek a fiúk ebben a művészfilmben, mint bármelyik mostani mozisikerben, remélem, előbb-utóbb újra láthatom őket hasonló alkotásban.
A film igaz történetet dolgoz fel, egy Stuart nevű hajléktalan fiú sorsát ismerhetjük meg belőle. Egy fiatal író, Alexander Masters (Benedict Cumberbatch) éppen pénzzavarba kerül, ezért elvállal egy munkát egy hajléktalanokkal foglalkozó szervezetnél. A szervezet vezetőit letartóztatják, Alexander csatlakozik a mozgalomhoz, amely ki akarja szabadítani őket. Így találkozik Stuarttal, a hajléktalan fiúval (Tom Hardy), aki kicsit furcsán jár és beszél, ugyanakkor érdekes figura. Az ő ötlete az, hogy a belügyminiszter irodája elé szervezzenek egy hajléktalan tüntetést, ami ugyan kudarcba fullad, de Alexander és Stuart lassan, de biztosan barátok lesznek, és az író úgy dönt, hogy a hajléktalan fiú van olyan különleges egyéniség, hogy könyvet írjon róla. Lassan bontakozik ki előttünk Stuart drámája, megtudjuk, hogyan lett az, aki, súlyos családon belüli erőszakra derül fény, ami iszonyatos agressziót szült az izomsorvadásban szenvedő fiúban.
Egy kicsit lassú a történet folyása, néhol a tipikus angol tévéfilmekre jellemzően dögunalmas párbeszédeket kell végigszenvednünk, de összességében egy meglepően erős drámához van szerencsénk, ami ha katarzist nem is okoz, de letaglóz rendesen. A középosztálybeli fiatal író és hajléktalan fiú valószerűtlen barátsága nem hétköznapi helyzeteket okoz, mindketten sokat tanulnak egymástól. A forgatókönyv nagyon jó volt, tökéletes ritmuban ismerjük meg Stuart élettörténetét, aki érzelmek nélkül, tényszerűen meséli el a sorsát, éppen ezért tud nagyon erősen hatni a szöveg. Mindeközben figyelemmel kísérhetjük Alexander jellemfejlődését is, akinek Stuart hatására megváltozik az életszemlélete. A karakterek nagyon jól meg lettek írva, a rajzolt jelenetek viszont sokat rontanak a filmen, talán más megoldást kellett volna választani, de legalább próbáltak eredetiek lenni az alkotók, csak nem sikerült nekik igazán. Egy nagyon komoly problémára, a családon belüli erőszakra hívja fel a figyelmet a film, és arra, hová vezet az, ha senki nem törődik az áldozattal. Mindezt főleg szöveggel és színészi játékkal mutatják be, elkerülik a felszínességet, igazi drámát láthatunk.
Tom Hardy egyszerűen zseniálisan játssza el Stuartot, őrült dühkitörései már előrevetítik a Bronsonban tőle látható alakítást, ugyanakkor képes megmutatni a karakter minden mélységét, nem is szólva a teljesen hiteles beszédmódról és a testtartásról. Több jelenetben is lejátssza Cumberbatch-t, aki hozza a tőle megszokott szintet, de határozottan halványabb az alakítása, mint Hardyé.
David Atwood jól, de nem kiemelkedően rendezte meg a filmet, igazából a színészi alakításoknak és forgatókönyvnek köszönhető az erős drámai hatás, a vágások nem mindig sikerültek tökéletesre, időnként ellaposodik a film, de összességében nagyon is figyelemre méltó alkotásról van szó.
Nem könnyen emészthető a film, de érdemes adni neki egy esélyt, ha igazán jó színészi alakításokat és erős drámát szeretnénk látni.
8/10
