Soha életemben nem néztem még végig MMA ketrecharcot, mivel brutális és embertelen sportnak tartom. Akkor miért néztem meg a filmet, melyről már született egy villámkritika a blogon? Nem, nem Tom Hardy miatt. Elismerem, hogy jó színész, de eddig még nem sikerült lenyűgöznie. A hangsúly az eddigen van, ugyanis a film megnézése után a helyzet némiképpen megváltozott. Nem, nem is Nick Nolte miatt, akit szintén jó színésznek tartok, de azért annyira nem kedvelem, hogy miatta megnézzek egy MMA témájú filmet. Igen, Joel Edgerton miatt lettem nagyon kíváncsi a filmre, aki ragyogó alakítást nyújtott A nagy Gatsby-ben.

A film elég melodramatikusan indul, Paddy Conlon (Nick Nolte) hazaér, és régen nem látott fiát, Tommy-t (Tom Hardy) találja az ajtó előtt. Ha már ott van, bemegy és nem aprózza, odaköltözik, és nemsokára megkéri arra, hogy készítse fel az MMA versenyre, a beszédes nevű Spártára. Amelyre más okok miatt a nagyobbik fiú, Brendon (Joel Edgerton) is megérkezik. Ő egyébként fizikatanárként dolgozik, és boldogan éldegél feleségével és két lányával, azonban egy hiteltartozás miatt a bank elvinni készül a házát, pénzre van szüksége, ezért kénytelen újra nekiállni bunyózni. A testvérek évek óta nem találkoztak, a nagy összeborulás elmarad, Tommy nem tudja megbocsátani, hogy annak idején beteg anyjával magukra hagyta őket a bátyja, helyettük részeges apjukat és barátnőjét (aki most már a felesége) választotta. A családi dráma közben zajlik a verseny, és a döntőben a két testvérnek egymás ellen kell küzdenie..

Elég vontatottan indul a film, de utána úgy beszippantja az ember amúgy szolid lányát, hogy egyszer csak azon kapja magát, hogy teli torokból szurkol a meccseken (mindezt természetesen az éjszaka kellős közepén, ahogyan azt kell), és a végén bizony elő kellett keríteni a zsepit is. Tökéletesen felépített dráma és sportközvetítés, nem hiányzik persze a brutalitás, de az emberi csatákon, az érzelmeken van a hangsúly, amelyet a képi világon túl a nagyon jól eltalált zene is fokoz. A forgatókönyv jó, de nem kiváló, van benne néhány üresjárat és felesleges párbeszéd, de összességében nagyon erősek a jelenetek, jól eltalálták az akció és az érzelem arányát.

Tom Hardy lenyűgözően alakítja a volt tengerészgyalogost, aki régen kiiktatta az életéből az érzelmeket, azonban szépen lassan újra rátalál a családjára, kimozdul zárt belső világából, amelybe senkit sem enged be. Végtelen akaraterő és állati brutalitás árad belőle, ugyanakkor egy sértődött kisfiú dühe hajtja előre. Izgalmas karakter, melynek minden mélységét megmutatja nekünk Hardy, oké Tom, meg vagyok győzve! Joel Edgerton méltó játszótárs, az ő alakítása is majdnem olyan erős, mint Hardyé. A gondos családapa a ringben teljesen megváltozik, oroszlánként harcol a házáért és a szeretteiért. A torna döntőjében mindkét színész kiemelkedően játszik, a brutális harc közepette hihetetlen mélységű emberábrázolásra képesek.

És mégsem ők a legjobbak a filmben, hanem az apát alakító Nick Nolte, nem véletlenül jelölték Oscar-díjra alakításáért. Az alkoholizmusát legyőző, jó útra térő idős férfi megpróbálja újra összehozni a családot és a fiait, jóvátenni a bűnöket, melyeket elkövetett ellenük. A döntő után a film legerősebb jelenete az, amikor újra inni kezd, és éppen ezzel hozza ki Tommyból az érzelmeket. Nolte visszafogott eszközökkel mutat meg egy nagyon mély jellemfejlődést, arra próbál választ találni, hogy létezik-e megbocsátás az elkövetett bűnökre.

A rendező Gavin O'Connor nagyon jól összerakta ezt a filmet, sportfilmnek és családi drámának is elsőrangú. A film intenzitását a nehézkes kezdés után végig sikerül fenntartani, illetve folyamatosan fokozni egészen a megható végkifejletig. Habár egyáltalán nem hibátlan alkotás, mégis olyan sodró erejű, hogy képtelenség szabadulni a hatása alól.

Összességében egy nagyon jó filmhez van szerencsénk, mindenki nézze meg, kötelező darab!

És egyáltalán nem mellesleg nagyon elkezdtem tisztelni az MMA sportolókat, mert ők valóban igazi harcosok!

9/10