A munkák automatizálódása, a gyártási tevékenységek kiszervezése és a környezetbarát innovációk fizikai munkások millióit taszították szegénységbe, a középosztály eltűnése pedig annyira releváns probléma jelenleg, hogy az ebből eredő érzület már választásokat dönt el. Az Én, Daniel Blake ebből a…
Annyiszor írtam már a sportfilmek sematikusságáról és az ebben a zsánerben rendelkezésre álló szcenáriók végzetesen kis számáról, hogy szerintem én magam is igazi sablonként kopizhatnám be valamelyik korábbi kritikámból, és éppen ezért nem lepődtem meg azon sem, hogy a…
Bár a Smoking Barrels szerkesztősége igyekszik minden magyar forgalmazásba kerülő filmről kritikát írni, vannak elmaradásaink. Ennek több oka is lehet, a most terítékre kerülő darabok például azért nem kaptak eddig értékelést, mert senkit nem érdekeltek annyira a tagok közül, hogy megnézze ezeket.…
Robert Zemeckis nem az a fajta rendező, aki mint egy sztárdirektor, beugrik az embernek, de ha pár híresebb munkáját felidézzük, akkor már mindenkinek be fog ugrani, hogy kiről van szó. A magyar nézőknek elsősorban a Vissza a jövőbe 1-2-3., a Forrest Gump, vagy a Számkivetett…
Hét éve már, hogy belenéztem egy gyönyörű szempárba, és tudtam, hogy egy életre együtt maradunk. Szimbával egy állatmenhelyen találtunk egymásra, ahogyan az lenni szokott, ő döntött úgy, hogy én leszek a mamája, én pedig hazahoztam. Fogalmam nincs, hogyan éltük túl az első…
Elöljáróban szeretném megköszönni a rendezőnek, tehát Gallai Józsefnek, hogy rendelkezésemre bocsájtott egy premier előtti változatot jelen recenzió tárgyából. Az A Guidebook to Killing Your Ex című alkotásról a film facebook oldalán olvashattok folyamatosan frissülő információkat.
Az év elején azt…
Valamikor a hitchcocki időkben a thriller igen nemes és egyedi filmműfajként élt a köztudatban. Ma már azonban legalább annyira tömegcikké vált, mint a horror vagy a romantikus komédia, és a 2010-es évekre már elértük azt a szintet, amikor futószalagon jönnek egymás után az egy kaptafára gyártott…
Bár nem feltétlenül szükséges kronológiai sorrendben nézni a Három szín-trilógia darabjait, aki a Kék és a Fehér megtekintése után veselkedik neki a Pirosnak, az már sejtheti, hogy a látszólagos hasonlóságok ellenére is egy jórészt különböző élményre számíthat.…
Bár a világon rengeteg különböző ember él, egy dologban mindannyian közösen gondolkodunk: mindenki szeretne valahová tartozni, fontosnak érezni magát, tudni, hogy a jó úton jár egy boldog élet felé. Hogy a boldog élet rengeteg ember életében nem adatik meg, az legalább annyira…
A The Childhood of a Leadert övező hallgatás akár döbbenetesnek is tűnhet egy olyan közegben, amely még az Érkezésbe is xenofóbiával kapcsolatos mondanivalót szeretne látni, a demokratikus intézmények megrendülése idején ugyanis mindenképpen nagyobb hírverést kéne kiváltania egy a 20. századi…
Sokak számára valószínűleg már különcködésnek számítana megnézni egy iráni horrort, amit bizonyára csak azért hájpol hónapok óta a nemzetközi filmes sajtó, mert nem amerikai, és az milyen hipszter dolog már. Ráadásul még egy ilyen kattintás- és hatásvadász…
A Három szín-trilógia egyik jellegzetes vonása, hogy bár Kieslowski nagyrészt hasonló eszközökkel komponálta meg filmjeit, azok mégis három különböző szemléletet képviselnek. Ez már a második rész első perceiben nyilvánvalóvá válik, amikor a Kék nyomdokaiban járó…
Az év legvártabb könyv megjelenései között volt nálam Colm Tóibín regénye, amelyből a többszörös Oscar-díjra jelölt azonos című film is készült, és amit amúgy még danialves is szeretett. Én meg egyenesen imádtam, nagyon megfogott a szépségével és mondanivalójával. A regénytől is valami hasonlót…
Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiája máig kiemelt helyet foglal el a filmművészetben, annak ellenére, hogy látatlaban semmi nem utal arra, hogy kiváló darabokkal lesz dolgunk. Vegyük például az első részt: számos alkotást láthattunk már a gyászról és a gyász…