Az év legvártabb könyv megjelenései között volt nálam Colm Tóibín regénye, amelyből a többszörös Oscar-díjra jelölt azonos című film is készült, és amit amúgy még danialves is szeretett. Én meg egyenesen imádtam, nagyon megfogott a szépségével és mondanivalójával. A regénytől is valami hasonlót vártam és szerencsére meg is kaptam.

A történet főszereplője Eilis, a fiatal ír lány, aki sikeres és szép nővére, Rose árnyékában él, amivel egyébként nincsen problémája, bár se munkalehetősége, se kitörési lehetősége. Rose határozza el, hogy Eilis vándoroljon ki Írországból Amerikába, ahol kapcsolatok útján sikerül munkát és szállást is szerezni neki New Yorkban, Brooklyn-ban. Eilis sodródik az árral, és bár fél az ismeretlentől, és szörnyű honvágya van, de szép lassan megszereti új otthonát, új ismeretségeket szerez és Tony személyében a szerelem is rátalál. Egy váratlan esemény miatt azonban haza kell utaznia és el kell döntenie, hogy szülőfaluját vagy Brooklynt választja-e otthonának, jövőjének.

A könyv tehát nem egy ezer fordulattal átszőtt, sebes lendületű történet, azonban így is teljesen magával tudott ragadni. Nagyon sajnáltam ezelőtt, hogy a könyv csak most jelent meg magyarul és a filmet láttam először (és többször), de pont jól jött ki így: a regény és a film sokban megegyezik, a filmre rá is mondhatom, hogy tökéletes könyvadaptáció, ott módosított, egyszerűsített, ahol kell. (Amiben egyébként nem is nagyon kételkedtem, hiszen Nick Hornby írta a forgatókönyvet.) Sokat segített a történet elképzelésében.

Eilis egyszerű problémái - nem talál neki ízlő kenyeret, vagy fél az étkezdében, hogy meg kell szólalnia, hogy rendeljen - és rácsodálkozása a rohanó amerikai életstílusra nagyon érdekesek és hitelesek voltak. Természetétől fogva hallgatag és szerény személyiség, aki egyben felülemelkedik a kicsinyességen és szűklátókörűségen és meglepően feminista jelenség. Az 50-es évek Amerikájában a dolgozó és független nő eszméje még nem volt olyan általános. Dolgozhat a nő, de azután úgy is férjhez megy, gyereket szül és háztartásbeli lesz. Munka melletti másodállása pedig a férjkeresés. Erről a témáról egyébként mindig a Mona Lisa mosolya (2003) című film jut eszembe, amely az 50-es években játszódik egy rangos leányiskolában, és az oda sok reménnyel érkező szabad szellemű művészettanárnak rá kell jönnie, hogy voltaképpen egy feleségképző az intézet, ahol a sikeres vacsoraparti rendezés sokkal fontosabb eredmény, mintha jogász válna valakiből.

Eilis azonban csak a munkában és a tanulásban (esti iskolában könyvelőnek tanul) leli örömét és Tony felbukkanásáig nem is nagyon gondol a szerelemre. Különösen tetszett az, ahogyan Tony-ról és az érzelmeiről gondolkodik. Logikus, elővigyázatos, nem olyan, mint a napjaink romantikus regényei, amiben a főszereplő lány nyálcsorgatva ömleng a szerelméről minden oldalon legalább egyszer. (De olyan könyv is van, ami csak erről szól.) De ez nem jelenti azt, hogy Eilis és Tony szerelme nem lenne ugyanolyan szép vagy tartós, sőt. Több ilyen kulcsjelenet is van a könyvben, ahol Eilis tisztába jön az érzelmeivel és nagyon szépen fogalmazza meg a gondolatait. Kettejük közül Tony a szenvedélyesebb, hebrencsebb (hiszen olasz a lelkem) és tökéletesen kiegészíti Eilis természetes józanságát és valahogy képes megmutatni a lánynak az élet szépségét anélkül, hogy egyébként megváltoztatná őt. Csodás szerelem, na.

Tony-ról nem tudunk meg olyan sokat, mint Eilis-ről, de a személyében szépen bemutatja az író az előző generációban bevándorolt és már megtelepedett családokat. Sokat dolgoznak, becsületesek, de mégis szegénységben élnek, egy egyszobás lakásban laknak hatan és próbálnak kitörni. Amire egyébként van is lehetőség, hiszen ez a fényes Amerika. Már a filmben is nagyon tetszett a logikus terv, hogy Long Islanden telepedjenek le és tényleg érdekes, hogy a történet idejekor az csupán egy beépítetlen terület, Tony és Eilis generációja teszi majd csak a sajátjává.

A könyv Eilis életén kívül meglebegtet egy keveset az amerikai társadalmi problémákból is: a kiöregedett bevándorló nemzedék, akik gyökér nélküliek, segítettek felépíteni egy fejlett országot, amely a munka végeztével kivetette őket magából, nem gondoskodik róluk. Vagy a feketék kérdése, hogy mekkora port kavar az, ha egy női áruházban most már feketéknek való harisnyát is árulni kezdenek. Vagy a Mrs. Kehoe-nál szobát bérlő lányok közötti különbségek: nem mindegy ki hol dolgozik, mit csinál a szabadidejében, mit visel, stb. Ezek az árnyalatok nagyon sokat tettek a könyv mondanivalójához.

És végezetül az egész regényt átszövi valami sajátságos hangulat, a remény és az élet szépsége, még a legsötétebb pillanatokban is világos az üzenet: a világ változik, szinte rohanva, semmi sem áll meg, de épp emiatt kell merni és élni.

Az eredetileg 2009-ben megjelent regény a napjainkban még plusz jelentést is kap, hiszen lassan mindenkinek dolgozik külföldön valakije, vagy épp ő maga is ezen gondolkodik. Ez a regény szépen megmutatja, milyen lehet egy ilyen lépést megtenni, és mindegy, hogy 1953 van, vagy 2016.

10/10, nem is kérdés, máris szeretném újraolvasni.

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.