Sokak számára valószínűleg már különcködésnek számítana megnézni egy iráni horrort, amit bizonyára csak azért hájpol hónapok óta a nemzetközi filmes sajtó, mert nem amerikai, és az milyen hipszter dolog már. Ráadásul még egy ilyen kattintás- és hatásvadász ragadványnevet is sikerült alkotni, mint "A perzsa Babadook", ami egy szinte teljesíthetetlen szintet lő be. És nem tévedünk nagyot, ha ilyen előítéletekkel közelítünk az Under the Shadowhoz, azonban annak ellenére, hogy nem Babadook-színvonalú és nem annyira különleges, mint az az ázsiai daraboktól megszokhattuk, mégiscsak az év (eddigi) legjobb horrorjával állunk szemben.
Az Under the Shadow tehát valóban sok párhuzamot mutat Jennifer Kent alkotásával: nemcsak szintén egy anya-gyermek kapcsolatot állít a középpontba, de a természetfelettit is hasonlóan allegorikus elemként, és kevésbé tényleges fenyegetésként használja. Szigorúan nézve azonban egy nagyon lényeges különbség is adódik: a konfliktusforrás elsődlegesen most nem az anya feldolgozatlan gyásza és az ebből eredő ellenérzések gyermeke iránt, hanem egy komplex belső konfliktus, amely leginkább a főszereplő nyugatias gondolkodásmódja és az őt mindenhol körülvevő iszlám fundamentalizmus szembenállásából ered. Ráadásul a történet az irak-iráni konfliktus idején játszódik, amely a krízishelyzetet csak még kiélezettebbé teszi.
A nőként a karriertől több szinten is megfosztott (az orvosi egyetemre a kulturális forradalomban való részvétele miatt nem engedik vissza, de ezt egyébként orvos férje sem fogja fel akkora tragédiaként), otthon videómagnót és nyugati fitnesz-kazettákat rejtegető, a fátylak viselésétől pedig látványosan irtózó főhősünkben tehát elsődlegesen az a bizonyítási vágy buzog, hogy férje katonai szolgálata alatt is képes lesz egyedül gondját viselni gyermekének, még a folyamatos iraki légitámadások ellenére is. Ebben teszik próbára a látszólag egy ellenséges rakétával érkező gonosz szellemek, amelyek természetesen megfeleltethetők egyes muszlim hiedelmeknek, és végül egyébként egy testetlen csador formájában manifesztálódnak.
Ez pedig azt jelenti, hogy a konkrét horrorelemek szerepe még a Babadooknál is kevésbé hangsúlyos, főszereplőnk sokáig nem is fogadja el a természetfeletti létezését, mintha Babak Anvari igazából egy történelmi környezetbe helyezett családi drámát szeretett volna a vászonra varázsolni, azonban a dzsinnek ebbe is folyton beleszóltak volna. Ez esszenciális is, ugyanis az Under the Shadow horrordramaturgiája alapvetően pontosan ugyanúgy épül fel, mint azt a természetfelettivel dolgozó produkcióktól megszokhattuk, szinte patikamérlegen számolva ki és fokozva a hőseinket célba vevő rémségeket.
Alapvetően tehát tényleg igaz az a tétel, hogy az Under the Shadow nem azért különleges, ahogyan a horror műfajával bánik (ellentétben például a The Witch-csel), ugyanakkor a zsáner mainstreamjét képező darabokhoz képest ezerszer jobban működik filmként. Karakterei, a kultúrával és társadalommal kapcsolatos gondolatai legalább olyan fontosak, mint hogy rettegjünk szellemeitől, és bár szomorú, hogy ezzel már különleges horrornak számít, de mégiscsak ezért figyelemre méltó darab.
8,5/10
Az Under the Shadow teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
