A The Childhood of a Leadert övező hallgatás akár döbbenetesnek is tűnhet egy olyan közegben, amely még az Érkezésbe is xenofóbiával kapcsolatos mondanivalót szeretne látni, a demokratikus intézmények megrendülése idején ugyanis mindenképpen nagyobb hírverést kéne kiváltania egy a 20. századi diktatúrák születésével foglalkozó műnek. De összességében nem véletlen, hogy az egyre bizarrabb alkotásokban részt vevő Robert Pattinson és a hazai forgatási helyszínek révén lehet valamilyen szinten ismerős ez a darab, választott témájával kapcsolatban ugyanis szinte semmit nem képes megfogalmazni.

Ahhoz a lényeglátáshoz képest, amit egy ilyen műtől elvárnánk, a The Childhood of a Leader kifejezetten sematikus és felületes. A rendező maga is elismerte, hogy több 20. századi zsarnok fiatalkori élményeiből gyúrta össze művét (bár egy másik interjúban már egy konkrét személyről beszél), és valóban, mintha a diktátori hajlam bulletpointokban megfogalmazott, általános érvényű képletét látnánk egy valódi gyermek sorsának kibontakozása helyett. Azonban a film alapján nem derül ki egyértelműen, hogy a kemény kezű, szeretetre képtelen szülők, az agresszív hajlam és az ébredező szexualitás durva megszégyenítése, a korához képest döbbenetesen céltudatos személyiség, a bigott vallásos nevelés, esetleg a szülők kapcsán sejtetett hűtlenség tesz valakit autoriter vezetővé, a forgatókönyv ugyanis viszonylag laza összefüggések mentén ugrándozik a családi életképekből kiolvasható jellegzetességek között. A történet négy részre tagoltsága sem segít ezen, az első három "dühroham"-ként aposztrofált rész három különböző konfliktusra épül, amelyek esetében az első kettő még egy teljesen általános gyermeki hisztiként is felfogható. (Főleg, ha a hasonló tematikára és szerkezettel felépülő We Need to Talk About Kevinnel állítom párhuzamba a The Childhood of a Leadert.)

A figyelmet a háttérben zajló, de az apa révén sokszor előtérbe kerülő béketárgyalások is rendre elvonják, ami sokak számára adott is egy olyan olvasatot, hogy egy-egy konkrét személy formálódása helyett az európai stabilitást megteremteni képtelen Párizs környéki békék szültek valójában diktátorokat. Bár nem vetem el ezt az értelmezést, trivialitása és a filmben kapott látszólagos kiegészítő szerepe miatt végeredményben ennek hangoztatása bizonyítja a legjobban, hogy a The Childhood of a Leader rettentő fókuszálatlan alkotás. Ráadásul a történelmi kontextust igazán erősen csak a szövegkönyv adja vissza, a filléres magyarországi forgatási helyszínek és a látványosan kis számú statiszta csak egy nevetségesen kis költségvetésű változatát jelentik az I. világháború utóélete fojtogató hangulatának - ezen csak a baljóslatú aláfestő zene kozmetikáz valamennyit. Természetesen elképzelhető, hogy nem is történelmi tanulságok levonása volt a cél (bár ehhez képest viszonylag mélyen beágyazódik a korszellem a karaktereket körülvevő helyzetekbe), ez esetben viszont még kevesebb megfogható tanulsága van az alkotásnak.

A The Childhood of a Leader tehát sem pszichológiai, sem történelmi drámaként nem fajsúlyos, egy olyan mű képét mutatja magáról, amely rengeteg gondolatot igyekszik megfogalmazni, de végül semmit sem sikerül neki. Különleges, de alapvetően kevésbé érdekes művészfilmes eszközeivel és témaválasztásával bizonyára lesz fogékony közönsége, de én biztosan nem kerültem közelebb annak megértéséhez, hogy pontosan hogyan születtek a múlt évszázad nagy formátumú diktátorai.

5,5/10

A The Childhood of a Leader teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán