Robert Zemeckis nem az a fajta rendező, aki mint egy sztárdirektor, beugrik az embernek, de ha pár híresebb munkáját felidézzük, akkor már mindenkinek be fog ugrani, hogy kiről van szó. A magyar nézőknek elsősorban a Vissza a jövőbe 1-2-3., a Forrest Gump, vagy a Számkivetett alapján lehet ismerős. Ugyan volt pár gyengébb próbálkozása is az elmúlt években Zemeckisnek, de összességében egy nagyon megbízható, profi alkotó, akivel szemben jogosan lehetnek elvárásaink. A Szövetségesek pedig csak megerősíteni tudja ezt a véleményt, a film ugyanis tökéletesen belepasszol a minőségi Zemeckis-filmográfiába.

A Szövetségesek a második világháborúban játszódik, a cím pedig egy francia nő és egy angol férfi (Marion Cotillard és Brad Pitt) kényszerű, álcának beállított szerelméről szól, aminek célja a Francia-Marokkóban tanyázó náci nagykövet megölése. Idővel munkakapcsolat valós érzelmekké alakul, innentől fogva a kérdés az, hogy vannak-e a feleknek titkai egymás előtt?

Őszintén szólva, Zemeckis meglepett azzal, hogy milyen stílusban rendezte meg a filmet. Az ember elsőre talán azt gondolná, hogy ez egy háborús, szerelmi dráma lesz, ami részben igaz is, de a rendező csavart egy kicsit a dolgon, és végeredményben sokkal inkább egy kémfilmes attitűdöt penderített meg. Pedig benne volt a pakliban egy pátoszos, romantikus ömlengés lehetősége is, de szerencsére távol marad a film a maníros eszközöktől. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Szövetségesek tárházát ne színesítené egy-egy drámaibb, fajsúlyosabb jelenet. Az összképet pedig tovább gazdagítják az időnként nagyon elegánsan a cselekménybe ágyazott poénok.

A film élvezhetősége, szórakoztatási indexe nagy részben a színészvezetésnek köszönhető. Marion Cotillard és Brad Pitt között olyan jó összhang van, amihez foghatót már rég láttam mozivásznon. Már-már vibrál a levegő a közös jeleneteikben, és az volt az érzésem, hogy azt is élvezettel nézném, ahogy forgatáson kívül, szimplán csak beszélget a két színész.

Ami kicsit belezavart az összképbe, az a filozófiai mélységek hiánya. A háborúról, mint olyan gyakorlatilag szó említés sem esik, és azt is túlzás lenne kijelenteni, hogy a film túlságosan megdolgoztatná az agytekervényeinket. Nem tudom, mi okozhatta ezt a kissé lecsupaszított végeredményt, de biztos vagyok benne, hogy Zemeckisnek voltak/vannak érdekes víziói a háború intézményéről. Nem olyan hibáról van ez esetben szó, ami élvezhetetlenné teszi a filmet, de aki egy összetettebb háborús drámát akar nézni, az ne a Szövetségeseket válassza.

Azonban végeredményben egy sodró lendületű, végtelenül szórakoztató mozi a Szövetségesek, ami időnként erősen hat az érzelmi világunkra is, noha nem a komplexitása miatt fogjuk szeretni. Ettől függetlenül erősen ajánlott megtekinteni.

8/10

A Szövetségesek teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán.