Leóról már levan a gond, ideje azokra a színészekre fordítani a figyelmünket, akik már régen megérdemelték volna az Oscart, de eddig még nem vihették haza a szobrocskát. Joaquin Phoenix vitán felül nemzedékének egyik legjobb színésze, rengeteg filmben bizonyította a klasszisát, eddig mégsem sikerült díjra váltania három jelölését. Az anyai ágon magyar felmenőkkel is rendelkező színész nagyon régen van már a szakmában, többször rá is unt az évek folyamán, kiszállt a mókuskerékből, és a zenei pályafutását egyengette. Aztán szerencsére mindig meggondolta magát, melynek eredményeként jobbnál jobb alakításoknak örülhettünk, más kérdés, hogy a filmek, amelyekben az utóbbi időben szerepet vállalt, eléggé hullámzó színvonalúak, vannak köztük kiváló darabok, de felejthetőek is. De a show-business már csak ilyen, hiába alakít remekül egy színész, ha maga a film nem lesz az igazi, feleslegesen fecsérelte el a tehetségét. Phoenix-et azonban legendásan nem érdekli a hollywoodi felhajtás, ha csak teheti, kihagyja a vörös szőnyeges cirkuszt, nem smúzol befolyásos emberekkel, ő a munkával foglalkozik, a körítés teljesen hidegen hagyja. Minden valószínűség szerint ez a mentalitás is hozzájárul ahhoz, hogy még nem gyarapítja az Oscar-díjasok táborát, de ami késik, nem múlik, csak idő és jó film kérdése, hogy ő is teljesen megérdemelten tagja legyen ennek az illusztris társaságnak.

Puerto Rico-ban született, Joaquin Rafael Bottom néven. Szülei igen kalandos életet éltek, 5 gyermeküknek nemcsak egzotikus neveket választottak, hanem biztosították számukra az ingergazdag gyerekkort is. Joaquin olyannyira megsértődött azon, hogy neki nem jutott extrém név, hogy rövid időre felvette a Leaf (levél) nevet, nehogy már lemaradjon testvérei mögött, akik pl. River (folyó), Rain (eső), Summer (nyár) megnevezésnek örvendhettek. 15 éves korára döntötte el véglegesen, hogy jó lesz neki a Joaquin Phoenix név is, úgyhogy így ismerte meg a szélesebb nagyközönség. A népes gyereksereget hamar felfedezte egy ügynök, neki köszönhetően mindannyian hamar bevetették magukat a show-business-be, természetesen először reklámokban és tévésorozatokban domborítottak mindannyian. River volt a legtehetségesebb a családban, hamar fel is fedezték, jöttek a sikerek, azonban egy borzalmas éjszakán a fiatal színész drogtúladagolásban meghalt Johnny Depp bárja előtt, Joaquin karjaiban, ami érthetően úgy megrázta a fiatalembert, hogy egy évre kivonta magát a forgalomból, de aztán szerencsére összeszedte magát és visszatért a filmiparba.

Az Űrtábor című film volt az első komolyabb szerepe, tiniként sok tapasztalatot szerzett, az akkor készült alkotások közül a Russkies (amelyben testvérével, Summerrel játszott együtt) és a Vásott szülők emelkedett ki. Az áttörést a Majd megdöglik érte című film hozta el a számára, amelyben egy szerelmes fiatalembert alakított, akit Nicole Kidman arra használt fel, hogy megölesse vele a férjét, aki karrierje útjában állt. Nagy kedvencem volt anno  ez az alkotás, a színészi alakítások remekek, a forgatókönyv szintén, szép emlékeket őrzök róla. A sikernek köszönhetően Joaquin szintet lépett, 1997-ben már Oliver Stone-nal dolgozhatott együtt, de nem volt szerencséje, a Halálkanyar finoman szólva sem volt a mester legjobb filmje. Még ugyanebben az évben egy romantikus moziban is szerepet vállalt, a Három a nagylány forgatásán ismerkedett meg Liv Tyler-rel, akivel egymásba szerettek, és három évig együtt is éltek.

A Visszatérés a paradicsomba és az Agyaggalamb csendben eltűnt a süllyesztőben, azonban a 8 milliméter Nicolas Cage-dzsel nagyot szólt (főleg a pornótéma miatt), de az igazi siker csak ezután következett, a Gladiátorban mindenkit lenyűgözött Commodusként, pedig Russell Crowe mellett nem volt könnyű labdába rúgnia, mégis kiválóan megállta a helyét, megérdemelte volna az Oscart, de csak a jelölés jutott neki.  Ha az eszemre hallgatok, azt mondanám, hogy színészi játékban lekörözte Crowe-t ebben a filmben, de mivel nőből vagyok és ez a kedvenc Crowe - mozim, a szívemre hallgatok, és azt mondom, hogy nem volt olyan karizmatikus, mint a főszereplő. A 2000-es évek elejére az egykori gyerekszínész komoly művésszé vált, sok műfajban kipróbálhatta magát, nemcsak a szakma ismerte el a tehetségét, hanem a közönség is. Mégsem lett klasszikus értelemben vett szupersztár, ő nem celeb, hanem igazi színész, aki a munkájával foglalkozik, nem azzal, hogy tele legyen vele a bulvársajtó. A szakmai kihívás érdekli egy szerepben, nem pedig az, hogy mekkora népszerűségre tehet szert benne. 2000-ben forgott le a Sade márki játékai című film, amely bátor és provokatív volt, de nem ízléstelen, Geoffrey Rush zseniális volt a főszerepben, de Phoenix méltó játszótársa volt a pap szerepében, aki nem tud ellenállni a csábításnak, és a bűn útjára lép.

2002-ben M. Nihgt Shyamalan rendezte a  Jelek című filmben, amely a rendező jobb művei közé tartozik, bár mára már nem kicsit rágta meg az idő vasfoga. Nekem nem igazán jött be ez a mozi már a bemutató idején sem, de ezzel valószínűleg kisebbségben voltam, mert sikeresen szerepelt a mozipénztáraknál. A falut már neki írta a rendező, de az már sajnos nem érte el a Jelek színvonalát, Shyamalan lassan, de biztosan elindult a lejtőn, Phoenix azonban továbbra is remek szerepeket kapott. 2004-ben készült el a Hotel Ruanda, amelynél kevés megrázóbb filmet láttam, amely ráadásul igaz történeten alapult. A tűzből nincs kiút bennem nem hagyott mély nyomokat, de aztán jött a film, amelyért megkapta második Oscar-jelölését. A nyughatatlanban Phoenix fantasztikus volt, tökéletesen átlényegült Johnny Cash-sé, hibátlan alakítást nyújtott, mégsem vihette haza a szobrocskát, ellenben Reese Witherspoon igen (máig nem értem miért). A nagy siker után csendesebb évek következtek, Az éjszaka urai nem volt rossz, de annyira jó sem, a Cserbenhagyás egy jó kis dráma, a Két szerető is jó, de nem kiemelkedő alkotás. 2008-ban Phoenix-nek elege lett Hollywoodból, mindenki nagy megrökönyödésére kijelentette, hogy ő most kiszáll, és inkább a zenei pályafutására koncentrál. 4 év szilencium következett, hogy aztán annál dicsőségesebben térjen vissza a szakmába a The Master nem robbantotta fel a mozipénztárakat, de a színész olyan kiváló alakítást nyújtott benne, hogy megkapta harmadik Oscar-jelölését is.

A The Immigrant gyönyörűen fényképezett, azonban kissé unalmas film, amit elsősorban a színészi játék miatt érdemes megnézni. És már el is érkeztünk az utóbbi évek legjobb és legizgalmasabb projektjéhez, A nő egy zseniális alkotás, halvány fogalmam sincs róla, miért nem jelölték a főszerepért Joaquin-t, megérdemelte volna, de az Akadémia valamiért nem érezte érdemesnek rá. Azóta elég nagy a csend körülötte, pedig folyamatosan forgat, azonban A beépített hiba nem lett az igazi, az Abszurd alak pedig eléggé felejthetőre sikeredett. Idén nem várhatunk tőle újabb filmet, jövőre azonban több produkció is tervbe van véve, kíváncsian várjuk, lesz-e köztük olyan, amelyért végre beteheti a vitrinbe a régen megéremelt szobrocskát.

Joaquin Phoenix öntörvényű alkotó, aki erősen kilóg a hollywoodi átlagból, azonban annyira tehetséges, hogy a karrierje nem törött meg azzal, hogy többször is szünetet tartott a forgatásokban, és  nem hajlandó részt venni a sajtókampányokban, csak azokra a rendezvényekre megy el, amelyikre nagyon muszáj. Elkötelezett állatvédő, vegán életmódot folytat (tehát nemcsak húst nem eszik, hanem semmilyen állati eredetű ételt sem), kizárólag olyan kosztümöt hajlandó felvenni, amelyek állatbarát anyagokból készültek. Producerként is dolgozik, a zenélés is a szívügye, vagyis sokoldalú művész, akit nem rontott meg Hollywood, a szakmájára koncentrál, semmi másra. Az alkoholproblémák ők sem kerülhették el, de önként vonult be egy rehabilitációs klinikára, hogy megszabaduljon ettől a káros szenvedélyétől. Nemzedékének talán a legjobb színészéről van szó, akinek a habitusában van valami ördögien angyali, emiatt tökéletesen alkalmas a bűn és az erény mezsgyéjén egyensúlyozó karakterek eljátszására, de univerzális tehetségről van szó, gyakorlatilag bármilyen szerepet el tud játszani. Mindig élmény nézni az alakításait, ezért nagyon remélem, minél több filmben láthatom majd a közeljövőben, az a fránya Oscar-díj egyszer pedig úgyis össze fog jönni.