Rendhagyó levélregény. Szingli vagyok, és már jó ideje megpróbálnak rávenni a barátaim, hogy regisztráljak egy társkeresőre. Én azonban ellenállok a gondolatnak, és most már tudom is, hogy miért. Ki tudja, ki van a másik oldalon, és ki tudja, mi sül abból, ha elkezdünk levelezni. Pedig ma már nagyon sokan az interneten keresik a boldogságot, van, akinek sikerül megtalálni és van, akinek nem. Aztán van a harmadik kategória, amelyben főhőseink tartoznak, mert ők belekezdenek valamibe, amiből aztán valami kapcsolatféle keveredik, hogy aztán elszabaduljanak az események. De hát ők csak jót akartak, kapcsolatot kerestek, és próbálkoztak is a maguk módján, melynek eredményeként végeláthatatlan levelezésbe keveredtek egymással, az pedig az író kvalitásait dicséri, hogy közel 500 oldalon sem ununk bele ezek olvasásába. Mert magunkat látjuk a szereplőkben, a saját kis dolgainkat, azt, hogy mindent túlgondolunk, és próbáljuk kommunikálni az érzéseinket. Én nagyon szurkoltam ennek a két embernek, dacára annak, hogy tökéletesen megértem, hogy Éva miért megy Tamás idegeire és fordítva. Manapság rengeteg időt töltünk a számítógép előtt, és leveleket irkálunk egymásnak, ahelyett, hogy találkoznánk, közös élményeket gyűjtenénk és megpróbálnánk élőben elmélyíteni a kapcsolatunkat. Mert milyen viszony az, ami csak virtuálisan létezik, és időnként szenvedélyes légyottba torkollik, de dacára annak, hogy iszonyú sok időt és energiát fektetnek bele abba a szereplők, hogy megírják a leveleiket, nem jutnak dűlőre egymással. Szerintem simán zseniális ez a kötet, olyan tűpontosan mutatja meg, hogy miért nem érti meg egymást soha nő és férfi, mint nagyon kevés alkotás. A hölgy igazi művész, a pszichológia a mániája, hihetetlen érzelmi skálákon mozog, őrületesen hosszú leveleket ír - tényleg nem értem, mikor éli az életét - , a férfi viszont próbál racionális maradni, és megőrizni magát ebben az érzelemcunamiban, ami lássuk be, nem könnyű dolog. A legjobbak azonban a lábjegyzetek, azokon nevettem a legjobban, mert ez az abszurd sztori nagyon vicces a maga módján, besorolhatatlan a műfaja, nem is találkoztam még hasonlóval sem, nem sok romantika szorult belé, dacára annak, hogy két ember kapcsolatáról szól. Nekem nagyon tetszett ez a könyv, tényleg rendhagyó darab, elsősorban azoknak ajánlom, akik nem egy hagyományos romantikus regényt szeretnének olvasni, hanem nyitottak arra, hogy meglepjék őket, mert az biztosan sikerült ebben az alkotásban.

Tamás szingli, amin változtatni szeretne, ezért regisztrál egy randivonalra, ahol hamarosan felfigyel egy hölgyre, akivel lassan, de biztosan levelezésbe kezd. Szépen alakul a viszony, eljutnak odáig, hogy találkozzanak, azonban akkor még egyikük sem tudja, hogy mibe keveredtek...

Racionális közgazdászként csak pislogtam, hogy milyen leveket ír könyvbéli nőtársam, lehet, hogy az a baj, hogy én nem vagyok művész, de ez annyira túl lett tolva, hogy már jó. Éva olyan sokat ír a lelkéről, és az érzéseiről - amelyek kb. másodpercenként változnak -, hogy csodálom, Tamás milyen megértéssel viseli, nyilván csak egy bizonyos szintig, de őt sem kell félteni, ő is nagyon jókat és meglepően szellemeseket ír. Amíg a hölgy az érzelem, addig a férfi az értelem, a narrátor pedig luciferi mosollyal kacsint össze velünk, mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy ki ne hagyja a lábjegyzeteket, abban van a történet esszenciája. Nőként mondom, tényleg nehéz lehet a férfiaknak megérteni bennünket, a racionális énem pedig abszolút megérti a férfiakat, hogy miért készülnek ki a nőktől. A művész hölgy - aki többé-kevésbé híres és filmekkel foglalkozik - a saját buborékjában él, és osztogatja az észt a férfinak, aki ezt hol tűri, hol fellázad, hol fellelkesedik, hol elmegy a kedve az egésztől, óriási érzelmi hullámvasútra ül fel, aki végigolvassa ezt a könyvet. Márpedig a történet nem ereszt, dacára annak, hogy ez tényleg egy levélregény, a két fél levelezését olvashatjuk főleg, ebből rajzolódik ki a kapcsolat, ami sehogy sem akar kialakulni, pedig mind a ketten mindet megtesznek, hogy működjön a dolog, de valamiért nem tudnak egy hullámhosszra kerülni. Próbálkoznak, próbálkoznak, még telefonon is beszélnek, de csak nem találják a közös hangot, hát akkor mi értelme van az egésznek, nem igaz? Tényleg, miért is érdemes elolvasni ezt a könyvet? Nos azért, mert egyrészt rettentően szórakoztató a maga drámaiságában, másrészt pedig férfi és nő kapcsolata mindig érdekes, még ebben a nyakatekert verzióban is.

Bevallom őszintén, az én érdeklődésemet a nem hétköznapi borító keltette fel, aztán a fülszöveg, nagyon kíváncsi voltam, mi lesz ez az egész, mert rendhagyó könyvet ígért. Nem csalódtam, tényleg különleges olvasmányélmény lett a jussom, a könnyed stílus komoly mondanivalót takart, a szellemes levelek nagyon tetszettek - bár Éva regényei időnként fárasztóak voltak, nagyon becsülöm Tamást, hogy mindegyiket végigolvasta és meg is válaszolta -, a kapcsolati dinamika ábrázolása szerintem simán zseniális, ezeknek a leveknek a megírása pedig nem mindennapi fegyvertény, minden elismerésem az íróé. Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan bontakozott ki a kapcsolat, miként jutott a csúcspontjára, és mikor kezdett minden elromolni. Miközben a leveleket olvastam, nagyon szurkoltam ennek a két embernek, hogy dacára minden nehézségnek, végül rátaláljanak a közös útjukra, de persze megint kiderült, hogy nem a végkifejlet a lényeg, hanem az odavezető út. Márpedig az fantasztikus levelekkel volt kikövezve ezúttal, ki gondolná, hogy miközben látszólag mindennapi semmiségekről levelezgetünk, előbb-utóbb eljutunk bennük az élet nagy kérdéseihez, egymás agyára megyünk, miközben megteszünk a saját szempontunkból nézve mindent, hogy odaérjünk egymáshoz, hát ki gondolná, hogy ilyen bonyolult tud lenni egy kapcsolat?

Tényleg döbbenet, hogy mennyi időt és energiát tettek bele ezekbe a levelekbe a szereplők, és mennyire időszerű ez a történet, hiszen ma már online éljük az életünket. Még én is így tartom a kapcsolatot alapvetően a családdal, azonban mégis megvan velük a valós idejű találkozás is meglehetősen gyakran, arra azonban tényleg nem tudom rávenni magam, hogy regisztráljak egy társkeresőn, mert én igazi kapcsolatra vágyom, nem pedig levélcunamira. Pedig ki tudja, milyen kalandoktól és lehetőségektől fosztom meg magam, mert a maga abszurditásában ez a történet rámutat arra, hogy manapság milyen sokan találják meg ily módon a párjukat, miközben még többen mesélnek horrorsztorikat erről az ismerkedési módról. Az online tér elszemélytelenít, ugyanakkor fel is erősíti az érzelmeket, beleláthatunk olyat is egy kezdődő kapcsolatba, ami nincs is benne, olyannak láthatjuk a másik felet, amilyen nem is valójában, vagyis nagyon kell vigyázni szerintem a helyes arányokra, ha arra adjuk a fejünket, hogy ily módon ismerkedjünk. Ezt a könyvet pedig mindenkinek csak ajánlani tudom, egyetlen hibát tudok felróni neki, hogy a vége felé egy picit veszít a lendületéből, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, ez egy remek darab, főleg a saját egyedi műfajában, nagyszerű ötlet, kiváló megvalósítás, és nem tudom elégszer elmondani, hogy a lábjegyzetek kihagyhatatlanok.

9/10

A könyvet a Hitel kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.