Bűbájos időbukfenc. Öregszem. Egyre jobban kedvelem a romantikus könyveket. Azért nagyon megválogatom, hogy mit olvasok a műfajból, ebbe a könyvbe azonban első pillantásra beleszerettem, annyira érdekes volt a borító, a fülszövegről nem is beszélve. Hét év távolságban szerelem egy különleges lakásban, ami egy időhurok? Nagyon kíváncsi lettem, és nem csalódtam, egy remek alkotáshoz volt szerencsém, ami sokkal több, mint egy átlagos romantikus regény, olyan fontos kérdéseket vet fel, mint a gyászfeldolgozás, a személyiség fejlődése, két ember egymásra gyakorolt hatása, egy kapcsolat dinamikája, és vajon mi lesz abból, ha a múltbéli egyéniségükbe szeret bele valaki és újra találkozunk a jelenben, vajon van közös jövőnk? Izgalmas kérdés, amelyre természetesen választ kapunk, de addig még nagyon sok minden történik, peregnek az események, egyetlen pillanatra sem lankad a figyelem, én egy ültő helyemben olvastam végig, annyira érdekelt, hogy mi lesz a fiatalokkal, hogyan birkóznak meg azzal a különleges helyzettel, amibe kerültek. Mivel férfi főhősünk séfnek készül, ezért nagyon finom ételeket esznek a szereplők, gasztromán lévén természetesen imádtam ezeket a részeket, a citromos pitét biztosan ki fogom próbálni a közeljövőben (a dögös séfet sajnos nem mellékelik hozzá, de hát minden nem jöhet össze, nem igaz?). Könyvmolyok is jól érezhetik magukat ebben a közegben, mert a női főhős egy könyvkiadóban dolgozik - naná, hiszen a szerző is a könyvszakmában végezte a munkáját, így tökéletesen be tudta mutatni ezt a világot -, sok kis kulisszatitkot megtudhatunk, ha jól figyelünk. De mindenkinek ajánlom ezt a remek könyvet, aki egy különleges olvasmányélményre vágyik, egy mágikus sztori a jussunk, egy olyan kötetnek köszönhetően, amely a saját műfajában kiemelkedő minőséget képvisel. Ügyesen játszik az idősíkokkal az írónő, a múlt és a jelen egybefonódik, és csak a végén állnak össze a kirakós kockái, kiválóan szórakozunk, miközben egy érzelmi hullámvasúton utazunk, és utána jó sokat gondolkodhatunk a múlt, a jelen, a jövő összefonódásán és egy kapcsolat dinamikáján.

Clementine egy könyvkiadó sajtósaként dolgozik, és nagyon ügyel arra, hogy vigyázzon a szívére. Amikor elveszíti nagynénjét, beköltözik a lakásába, amelyről tudja, hogy egy időhurok, azonban eddig nem történt vele semmi különleges. Egy nap azonban, amikor hazatér, egy fiatalembert talál a lakásban, akit először ki akar dobni, azonban valamiért meggondolja magát, és egy különös kapcsolat veszi a kezdetét...

Clementine és Iwan nagyon jó párost alkotnak, kiválóan működik közöttük a kémia, a séfnek készülő fiú és a festői ambícióit már régen elfelejtő lány találkozása mindkettejüket megváltoztatja. A lakásnak saját akarata van, nem akkor találkoznak, amikor akarnak, hanem amikor a varázslatos időhurok úgy dönt, és valamiért mindig akkor kerülnek össze, amikor döntési helyzetbe kerülnek. Csak a végén derül ki, hogy az egyes jeleneteknek milyen hatásai vannak a jövőre, időközben csak azt látjuk, hogy a helyzet ellenére milyen szépen alakul kettejük között a kapcsolat, aztán a történet egy pontján találkoznak a jelenben, és ezzel minden összegubancolódik. A lány egyszerre találkozik a fiú mostani és múltbéli alakjával, Iwan-nek Clementine már csak a múlt, amikor a mostban újra találkoznak és természetesen újra fellángolnak az érzelmek. Vajon elég erős-e a közöttük a kötelék ahhoz, hogy legyőzze az idő határait, vajon inspirálják egymást a fejlődésre vagy visszahúzza őket egy korábbi élethelyzetükbe? Izgalmas kérdések ezek, amelyeken jól el lehet gondolkodni, de szigorúan csak azután, hogy becsuktuk a könyvet, mert közben garantáltan nem marad időnk erre, olyan gyorsan peregnek az események, amelyek közül csak néhány csavar kiszámítható - ez az egyetlen hibája ennek a varázslatos könyvnek - , de egyébként minden oldalon meglepetés vár bennünket, tuti biztos, hogy nem fogjuk tudni letenni ezt a kiváló alkotást, annyira magával ragad bennünket.

A borító nagyon csalogató, abszolút kifejezi a könyv különleges hangulatát, az élfestés pedig fantasztikus, és egyáltalán nem véletlen, hogy citromok láthatók rajta, a citromos pite mindent visz a sztoriban fellelhető finomságok között. Mivel Iwan séfnek készül, ezért a gasztronómia kiemelt szerepet játszik a történetben, ami a hozzám hasonló Kulináriakedvelők számára kiemelten ajánlatos ennek a kiváló alkotásnak az elolvasása, biztosan nem fog csalódni, aki erre adja a fejét. Nagyon dögösre sikerült írni a férfi főszereplőt, kicsit talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de annyira jól meg van írva ez a történet, hogy még ezen sem akadunk fel, egyszerűen csak örülünk, hogy ilyen szép fiatal párhoz van szerencsénk, és mivel szerencsére a karakterek egyáltalán nem egysíkúak, és rengeteget fejlődnek, ezért egyáltalán nem zavaró, hogy Iwan ennyire jól néz ki. Clementine is sokat változik a fiú hatására, újra elkezd festeni, és elkezd azon töprengeni, hogy vajon jó helyen dolgozik-e, nem más-e az ő útja, miközben megerősíti Iwan-t abban, hogy ne adja fel az álmait, most hiába csak egy mosogatófiú, belőle egyszer bizony séf lesz. Jókor találkoznak jó helyen a lakásban, amikor azonban összefutnak a jelenben is, a tér kitágul, az idő egyre bonyolultabbá válik, és nagyon kétséges, hogy lesz-e közös jövőjük.

Bevallom őszintén, nem olvastam még Ashley Poston-tól, csak a borító és az érdekes sztori keltette fel az érdeklődésemet, de az biztos, hogy a jövőben megkülönböztetett érdeklődéssel fogom figyelni a műveit, mert a saját műfajában egy nagyon egyedi hangot képvisel és remekül ír. Mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, ügyesen vezetett végig ezen az eléggé bonyolult időbukfencen, zseniális volt, hogy a végére minden kis szál összefonódott, nem is gondoltam volna, hogy minden jelenetnek külön jelentősége van a jelen-múlt-jövő tengelyen. Ahogyan már említettem, a romantika nem az én műfajom, de örülök, hogy engedtem a kíváncsiságomnak, mert egy nagyon különleges könyvet kaptam, amit élmény volt elolvasni, és amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Miközben szurkolunk a szerelmeseknek, megismerhetjük a lány nagynénjét is, aki egyedül élt ugyan, de körbeutazta a földet Clementine-nel, nagyon életvidám volt és az időhuroknak köszönhetően megismerhette a szerelmet is, amit volt ereje elengedni. A romantikán túl a gyászfeldolgozásról is szól ez a varázslatos kötet, ami számomra nagyon különlegessé tette az olvasmányélményt, hiszen éppen egy közeli hozzátartozómat gyászolom és egyáltalán nem mellesleg most költözöm új lakásba, ami biztosan nem egy időhurok, de remélem, sok szép évet töltök majd benne, ilyen jó könyveket olvasgatva.

9/10

A könyvet a Magnólia kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.