A moziba manapság Nicolas Cage filmre beülni felér egy harakirivel, hisz az egykori sztárszínész mostanság vászonra (vagy még inkább dvd tokokba) került „művei” finoman szólva is a nézhetőség határát súrolják, egy-két üdítő meglepetést kivéve. Én személy szerint Cage-et sosem tartottam túl jó színésznek, azonban el kell ismerni, a 90’-es években igencsak nagy sztárnak számított. Ebben az időszakában készítette el a máig alulértékelt, 8 milliméter című krimi-thrillert.

Tom Welles (Nicolas Cage) tisztes magándetektívként dolgozik egy kisvárosban, nagyszerű anyagi háttérrel, kényelmes családi házban, felességgel és kislánnyal maga mellett. Élete harmonikus, azonban mint minden szakmatársa, ő is várakozik a nagy lehetőségre, amellyel kitörhet az egyszerű kertvárosi nyárspolgár szerepköréből és valami izgalmas ügybe ugorhat fejest. Ez a lehetőség meg is érkezik: egy idős milliomos hölgy kéri fel, hogy keresse meg a halott férje széfjében talált snuff film látszólag megölt „főszereplőjét”. Tomnak a társadalom legmélyebb bugyraiba kell lemerülnie nyomozása során.

Nem mondható, hogy a film túlzottan egyedi vagy új sztorival operál, ennek ellenére az már előzetesen is látható, hogy egy jó forgatókönyvvel és egy rutinos rendezővel igencsak jó alkotást lehet kihozni az alapkoncepcióból. A 8 milliméternek szerencsére meg voltak a megfelelő stábtagjai erre a feladatra: a szkriptet a négy évvel korábban mozikba került, és azóta is műremek-státuszban lévő Hetedik forgatókönyvírója, Andrew Kevin Walker vetette papírra, a direktori székben pedig az akkor épp közutálatnak örvendő, de vitathatatlan rendezői tapasztalatokkal rendelkező Joel Schumacher foglalt helyet.

Az alapok tehát adottak voltak, a 8 milliméter pedig nagyszerűen aknázza ki a történetben rejlő potenciált: Schumacher filmje egyszerre izgalmas és megdöbbentő, sötét és szórakoztató, de mindenekelőtt óriási tanulsággal szolgál mind az önkényes hatalommal, mind a pénz mérhetetlen befolyásával kapcsolatban. Főhősünk a kényelmes kertvárosi élet díszleteiből kiragadva folyamatosan kénytelen levedleni magáról mindenféle emberséget vagy jóhiszeműséget, mert a snuff filmek, a pornó-alvilág és a mérhetetlen erőszak világa közel sem azokkal a kulisszákkal dolgozik, amelyet akár ő, akár a film átlagnézője megszokhatott a környezetében.

Ez a karakterfejlődés – vagy még inkább leépülés – pedig annak ellenére látványos és helytálló, hogy Cage sajnos sokszor elveszti Tom jellemének fonalát, és nem mindig képes elkapni a hangulati és érzelmi zeniteket, ezzel sokszor visszavéve a karakterének lendületét. Szerencsére a mellette feltűnő mellékszerepekben hatalmas színészgéniuszok brillíroznak: Joaquin Phoenix nagyszerűen alakítja a jóindulatú és intelligens, ám vitathatatlanul elkallódott Max-et, James Gandolfini kifinomultan hozza a minden hájjal megkent és valóban ütnivaló „menedzser” karakterét, Peter Stormare pedig rutinból alakítja a sátáni filmrendezőt.

A 8 milliméter tehát egy méltatlanul mellőzött és alulértékelt alkotás, amely sötét és fojtogató atmoszférájával, lebilincselő sztorijával és tanulságával képes túllépni Cage hűvös játékán és Schumacher nem túl ötletes rendezői megoldásain is. És bár ha a legnagyobb krimi-klasszikusok mellé helyezzük, a film vitathatatlanul alulmarad, ennek ellenére mondanivalójával, karaktereivel és a feloldozást nem szolgáltató lezárásával még garantáltan napokig, hetekig kellemetlenül kattog majd a néző agytekervényeiben.

8/10