Woody Allen valami elképesztő tempót vett fel és évente jön ki 1-1 filmmel, immáron évtizedek óta. Persze a mostani, már évekkel előre bejelentett szuperhős mozik, blockbusterek sok utómunkát igénylő világában különösen érdekes látni, hogy ontja magából a filmeket a legendás író és rendező, de nem biztos, hogy ezzel ő csinálja jól.

Ha be kéne sorolnom magam a Woody Allen-t szeretők vagy utálók táborába, akkor mindenképp az előbbibe tartozom, mert bár sokszor nem tartom remekműnek a filmjeit, mégis majdnem mindig olyan témákat választ, amelyekkel meg tud fogni és el tud gondolkodtatni. Két kedvenc filmem tőle éppen két újkoribb darab, a Füles (2006) a maga szórakoztató módján, és az Éjfélkor Párizsban (2011), ami életem egyik legmeghatározóbb filmje lett a történetével és mondanivalójával. De nem feltétlen tartom jobbnak a mozgalmasabb filmjeit, a Káprázatos holdvilágban is minden meg lehetett volna, aztán semmi se lett belőle. Fogalmam sem volt, hogy az Abszurd alak hova is fog tartozni a Woody Allen életműben, az előzetes alapján se nagyon tudtam eldönteni. Az Éjfélkor Párizsban - Rómának szeretettel - Blue Jasmine -  Káprázatos holdvilág sorminta szerint most egy kiváló filmnek kellett volna soron következnie, de sajnos nem így lett.

Abe, az életunt, megkeseredett filozófia professzor egy idilli amerikai városban tölti a nyarat, hogy a helyi egyetemen filozófiát tanítson, de a híre már jócskán megelőzi. Nem él, csupán létezik, nem tud írni sem és az alkohol a legjobb társa. Aztán megismerkedik az okos és szép tanítványával, Jill-el, aki szinte már a megérkezése előtt vonzódni kezd hozzá és elhatározza, hogy kirángatja az agóniából és elég gyorsan erős kapcsolat alakul ki közöttük. Abe-nek az első megváltást mégsem Jill hozza el, hanem a (kollégájával való) szex és főleg egy véletlen folytán rátalált lehetőség: az igazságot tevő, tökéletes gyilkosság elkövetésének eszménye.

Szóval egy középkorú férfinak jót tesz a (rendszeres) szex – hát ki hitte volna - de a gyilkosság már mindenképpen érdekes motívum, főleg, hogy Abe filozofikus szempontból is megtárgyalja magával a dolgot. Teljesen felvillanyozza az izgalom és a szinte isteni igazságszolgáltatás lehetősége. Az alany és az ok rögtön meg is van, már csak a tervezés és a kivitelezés várat magára, de persze sosem egyszerű minden, néha maga a gyilkolás a legkönnyebb az egész folyamatban. Abe alapvetően egoista szemléletmódja először nem is foglalkozik mással magán és az áldozaton kívül, ami a film nem is olyan meglepő végkifejletéhez vezet.

Összességében nem rossz film az Abszurd alak, csak épp egy hatalmas kihagyott ziccernek érzem. Maga az alapötlet zseniális és elgondolkodtató. Ha megtudnánk, hogy egy hatalmon levő ember ocsmányságokat művel és tudni lehet, hogy senki sem fogja megállítani, de közben ott vagyunk mi, akinek a társadalom és a törvény szerint sincs köze az adott emberhez, tehát következmények nélkül meggyilkolhatnánk, akkor megtennénk-e? A társadalom többségében fel se vetődik komolyan a gondolat, vagy ha igen, azonnal el is hessegeti és inkább mással foglalkozik, Abe viszont teljesen logikus dolognak kezdi tartani az önbíráskodást. (Csak zárójelesen, de lehet egy érdekes párhuzamot vonni az Abszurd alak és a Dexter című sorozat között, ahol a főszereplő sorozatgyilkos nem azért gyilkol rossz embereket, mert rosszak, hanem azért, mert gyilkolni akar és akkor éppen már rosszakat is ölhet.)

A castinggal nincs semmi gond (Woody Allen filmben sose szokott): a Her óta bele vagyok szerelmesedve Joaquin Phoenix-be és természetesen itt is remek a szerepében, Woody Allen sokszor hangsúlyozza az arcát és a tekintetét és nagyon jól is teszi. Emma Stone pedig már másodjára dolgozott együtt a rendezővel és itt is jól hozza a maga karakterét: az idealizált, hétköznapi, tökéletes egyetemista bölcsész lányt, aki abba az érzésbe szerelmes, hogy szerelmes a filozófia tanárába.

Ami mindenképp emel a film élvezhetőségén, az a rendezőtől már megszokott jóféle jazz zene, ami megadja az alaphangulatot.

A film nekem ott ment leginkább félre, hogy folyamatosan azon jártak a gondolataim, hogy mennyire ütős lehetne ez a történet egyszerű rövidfilmként. Meg lett volna a lendület, a meglepetés ereje, a velős mondanivaló, ami így egész estés filmként eléggé elveszett. Ez tipikusan olyan vontatott film lett, amihez türelem kell, mert lassú is a történetvezetés, a filozófia sem egy nagy tempójú valami és a párbeszédek sem annyira zseniálisak. Pedig érdemes a végéig kitartani, mert a befejező fordulat egészen frissen abszurd lett.

Összességében az Abszurd alak minőségileg valahol középen helyezkedik el a Woody Allen életműben, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Jesse Eisenberg-el és Kristen Stewart-tal forgatott nemrég, ill. idén valamikor sorozatot is kapunk tőle és az Amazontól. (És ennyit is tudunk róla. Úgy vállalta el, hogy nem tudta, mit fog csinálni.) Én a magam részéről most már örülnék, ha hagyna az ötleteinek időt élni, mert az jó, hogy szeret írni és szeret rendezni, de azért nem kell mindig mindent.

6/10

Az Abszurd alak teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán