Bevándorlónak lenni embert próbáló állapot. Távol az otthontól, a családtól, a barátokról  kell új életet kezdeni, a semmiből felépíteni az egzisztenciát, ismeretlen környezetben kell helyt állni a mindennapokban, meg kell tanulni a szabályokat és megannyi nehézséggel kell szembenézni. Manapság sem egyszerű nekivágni az ismeretlennek, de a múlt század elején, egyedülálló nőként különösen nagy bátorság kellett hozzá. Tavaly a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték a filmet, ami egy lengyel bevándorló lány sorsát meséli el, ezért természetesen nagyon kíváncsi voltam rá, azonban sajnos azt kell mondanom, hogy nem kicsit vagyok csalódott: a gyönyörű képek és a kiváló színészi alakítások dacára nem nyújt maradandó élményt az alkotás.

Ewa (Marion Cotillard) testvérével, Magdával éppen arra vár, hogy beléphessen az Ígéret földjére, azonban sajnos Magdát betegsége miatt nem engedik be az Egyesült Államok területére, Ewa is elutasításban részesül, azonban egy férfi, Bruno (Joaquin Phoenix) segítségével mégis eljut álmai városába. Nem sokáig örülhet ennek, ugyanis kénytelen elfogadni, hogy prostituáltként kell dolgoznia. Bár Bruno kíméletesen bánik vele, érhető módon nem viseli túl jól a kialakult helyzetet. Aztán egy nap találkozik Orlandóval, a bűvésszel (Jeremy Renner), aki lehetőséget kínál rá, hogy változtasson az életén, azonban Bruno időközben beleszeretett, nem akarja elengedni, az események pedig tragikus fordulatot vesznek...

Jól kezdődik a film, azonban túl hosszú a játékidő, amit nem sikerült végig megtölteni tartalommal, ezért lassan, de biztosan ellaposodik a történet, ezért hiába nagyon erősek az utolsó jelenetek, a katarzis sajnos elmarad. Ewa gyenge nőnek tűnik, valójában nagyon is erős, nem nyugszik bele a helyzetébe, megpróbál szabadulni, de sajnos nem sikerül neki, mindig vissza kell térnie Brunóhoz, akit gyűlöl, de ő az egyetlen ember ebben az idegen világban, akit érdekel a sorsa. Ő maga sem veszi észre, de lassan megkedveli, de ahhoz, hogy valóban új életet tudjon kezdeni, végleg el kell hagynia. Bruno a lány tisztaságába szeret bele, maga sem hiszi el, hogy menyire féltékeny Orlandóra, nagyon erős harcot kell vívnia magával, hogy elengedje a lányt. Gyönyörű, egyáltalán nem szokványos szerelmi történet, kár, hogy a film nem tudja igazán magával ragadni a nézőt.

A forgatókönyv felemásra sikerült, a fő karakterek jól megírásra kerültek, azonban túl hosszú lett a film, több üresjárat található benne, talán túl sokat akart elmondani a rendező, ha Bruno és Ewa kapcsolatára fókuszált volna elsősorban, és nem annak a világnak a bemutatására, amelyben élniük kell, sokkal feszesebb lett volna a dramaturgia, erősebb drámai hatást lehetett volna elérni. Így azonban a sok szépen fényképezett jelenet között lassan ellaposodik a történet, hogy aztán a gyilkosság után hirtelen felpörögjenek az események, és  igazi szívet-lelket rázó képsorokat kapunk, az utolsó beszélgetés és a zárókép pedig mestermű. 

A film legnagyobb erőssége a színészi játék mellett az atmoszféra teremtés, kiválóan bemutatja a kort, amelyben játszódik a film, ugyanakkor a bűn és az erény kettőssége is nagyon érzékenyen jelenik meg. Ewa kiragyog a környezetéből, nem véletlen, hogy még a velejéig romlott Brunóból is erős érzelmeket képes kiváltani. Az operatőri munka kiváló, a vágás szintén, a zene is szépen festi alá a történetet. 

Joaquin Phoenix-hez már tényleg hozzá kellene vágni a régen megérdemelt Oscar-díjat, szégyen, hogy még nem kapta meg, pedig nagyon erős alakításokat tett már le az asztalra, de van még idő és film, fog ő még a szobrocskával mosolyogni. Természetesen ebben az alkotásban is öröm nézni a játékát, nagyon összetett karaktert kapott, amelynek minden színét megmutatja nekünk. Marion Cotillard érzékeny alakítása egyenértékű Phoenix-ével, Jeremy Rennernek nem sikerül teljes mértékben felnőnie kollégáihoz, de tisztességesen helyt áll.

James Gray jó rendező, de ezúttal nem sikerült megtalálnia a megfelelő arányokat, ezért hiába a zseniálisan jó a végjáték, nem igazán ragad magával a történet. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a párbeszédek színvonala azonban hullámzó. 

Gyönyörűen fényképezett, azonban kissé unalmas film, amit elsősorban a színészi játék miatt érdemes megnézni.

7/10