Akinek már nagyon régen szurkolunk, hogy újra feltegye magát a térképre: Nicolas Cage (1964-)
2015. november 18. írta: FilmBaráth

Akinek már nagyon régen szurkolunk, hogy újra feltegye magát a térképre: Nicolas Cage (1964-)

nicolas_cage.jpgA néző sajnos eléggé hűtlen fajta, gyorsan feledni szokta kedvenceit. Ritkaság, ha ifjabb éveinek nagy sztárja iránt még még mindig érdeklődik, sok évvel azután, hogy látványos lejtmenetbe kezdett a karrierje. Nicolas Cage abszolút ebbe a kategóriába tartozik, a 2000-es évek óta rengeteg gyengus alkotással fájdította a szívünket, mi mégsem adtuk fel, még ma is reménykedünk benne, hogy fog ő még olyan jó filmekben szerepelni, mint egykoron. Nos, sok év szenvedés után a helyzet javulni látszik, a 2013-as Joe után lelkesen cikkezett arról a sajtó, hogy végre, végre visszatért a filmipar fényesebb oldalára. Azóta azonban csend van körülötte, melynek legfőbb oka az, hogy inkább kisebb produkciókban vállal szerepet, viszont a közeli jövőben rengeteg bemutató és forgatás vár rá, tehát minden okunk megvan feltételezni, hogy jó úton jár. Az évek azonban már kezdenek eltelni felette (bár jól tartja magát, ami ebben a szakmában ugyebár alapfeltétel), bármilyen hihetetlen, már nagypapa, okosan belátta, hogy ideje a szerepkörváltásnak, valószínűleg már nem ő fogja szétrúgni a rosszfiúk hátsó felét látványosan, viszont annál több tartalmasabb, értékesebb alakításokat várhatunk tőle. Szóval, ne a nem túl szép közelmúlton búsuljunk vele kapcsolatban, nézzük bizakodva a jövőbe, hiszen nem kell nélkülöznünk őt a filmvászonról, de azért már óvatosabbak vagyunk, többször meggondoljuk, melyik alkotásban akarjuk megnézni. Nem kicsit szomorú, hogy ez a helyzet, hiszen gyerekkorunk kedvence volt, rengeteg szép pillanatot szerzett nekünk az elmúlt évek során.

Nicolas KIm Coppola Kaliforniában született, eredeti nevéből láthatóan filmközeli családban. Francis Ford Coppola a nagybátyja, édesapja egyetemi tanár, édesanyja táncosnő és koreográfus volt. A művészi hajlam tehát adott volt, két fivére közül az egyik rendező, a másik rádiós műsorvezetőként tevékenykedik. Elvégezte a Beverly Hills High School-t, majd a pályakezdő színészek keserű kenyerét ette, egészen addig, amíg nagybátyjának köszönhetően bele nem került a Rablóhal című filmbe. Nevet változtatott, hogy ne a híres rokon, hanem a tehetsége alapján ítéljék meg a nézők. Képregényőrült lévén egy rajzolt alakról, Luke Cage-ről nevezte el magát. A film mára már sajnos feledésbe merült, kár, mert kiváló alkotásról van szó, remek, akkor még nem annyira ismert színészek bontogatták benne a szárnyukat, mint Matt Dillon vagy Mickey Rourke. Cage meglepően erős jelenléttel bírt a moziban, ami sokaknak feltűnt az álomgyárban, ezért nagyon jó ugródeszkát jelentett karrierjében ez a szerep.

A következő évben újra Coppolával és Richard Gere-rel forgatott a Gengszterek klubjában, amely azonban sajnos nem lett mestermű, habár elvileg minden adott volt a sikerhez, és akadnak szép pillanatok ebben a jobb sorsra érdemes moziban, számomra mégsem jelentett maradandó élményt. A következő filmjét annál inkább, rongyosra néztem egykoron, akkora kedvencem volt a Madárka, amelyben Cage végre bebizonyíthatta, hogy a nagybátyja nélkül is van létjogosultsága a szakmában. Nem könnyű darab, rá kell készülni, és sajnos mai eszemmel azt kell mondanom, hogy a zsenialitás hiányzik belőle, mégsem tudom feledni azokat a csodálatos pillanatokat, amelyeket kaptam ettől az alkotástól. Mindenkinek csak ajánlani tudom a megtekintését, főleg annak, aki kétségbe vonja Nicolas színészi képességeit.

veszett_a_vilag.jpgA következő emlékezetes moziban Coen-ék dirigálták, az Arizoniai ördögfióka nem lóg ki a tesók életművéből, elborultan remek szórakozásra számíthat az, aki rászánja a játékidőt erre az 1987-ben készült alkotásra. A Holdkórosokért a főszereplő Cher megnyerte az Oscart, méltán, jó volt a filmben, de maga a mozi az én tetszésemet nem tudta elnyerni, A vámpír csókját pedig inkább hagyjuk. Már kezdett volna megfenekleni az ígéretesen induló karrier, amikor jött egy film, amelynek a főszerepét emberünknek találták ki. A Veszett a világ hamar kultfilmmé vált, nem csoda, vérbeli road-movie volt, David Lynch egyedi stílusában, melynek a védjegye Cage kígyóbőr jakója volt, Kihagyhatatlan darab, a rendező szabadjára engedte Nicolas energiáit, aki kiélhette magát ebben a különleges hangulatú moziban. 

Egy újabb gyerekkori kedvencem következik, amelyről szintén nem sok szó esik sajnos méltán, hiszen a Tűzmadár akció egy korrekt, de felejthető akciófilm volt, és ma már nem tudnám megmondani, miért is szerettem annyira akkoriban. A 80-as évek végére Nicolas Cage ismert és foglalkoztatott színész lett, de egyáltalán nem volt A -listás sztár. A 90-es éveknek sajnos egy gyengus vígjátékkal, nevezetesen az Első állomás: Las Vegas-szal futott neki, ki gondolta volna akkor, hogy az évtized végére mennyire más kaliberű filmekkel fog megörvendeztetni bennünket. 1993-ban készült el egy újabb emlékezetes darab az életműből, a Red Rock West...Amikor egy bérgyilkos több a soknál meglepően jó film, amelyben Cage méltó játszótársa tudott lenni Dennis Hopper-nek. Ezután kommerszebb alkotásokhoz adta a nevét, többek között egy másik nagy kedvencemhez, Az öreg hölgy és a testőr-höz, amelyben Shirley MacLaine-nel zrikálták egymást halálra. A Sorsjegyesek egy bájosan felejthető romkom, A paradicsom foglyairól fogalmam sincs, miért készült el, nem sok értelmet találtam benne a megtekintése során. A Megérint a halál egy sokkal komolyabb hangvételű alkotás, amelyből sajnos hiányzott az igazi mélység. Cage sok műfajban kipróbálhatta magát, sok tapasztalatot gyűjtött, a nézők ismerték a nevét, de alapvetően még mindig nem miatta vették meg a mozijegyet.

Aztán elvállalt egy nem túl szívderítő szerepet, és minden megváltozott. A Las Vegas, végállomás az a film, amit egyszer voltam képes megnézni, és azóta sem tudtam rávenni magam az újrázásra, annyira megrázott. Cage zseniálisan játszotta el az alkoholista forgatókönyvírót, aki meghalni megy Las Vegas-ba, és ettől  a tervétől egy túl későn érkezett szerelem sem tudja eltántorítani. Iszonyúan erős dráma, nem véletlenül kapott érte Oscart a főszerepért (Elisabeth Shue is élete alakítását nyújtotta benne, de ő sajnos nem tudta díjra váltani a jelölést). Nicolas egycsapásra A-listás sztár lett, válogathatott az ajánlatok közül. Ő pedig a rá jellemző módon, ismét műfajt váltott, és egy akciófilmben vállalt főszerepet, nem kisebb név, mint Sir Sean Connery oldalán. A szikla a 90-es évek egyik legjobb darabja lett a műfajban, imádtuk, néztük ezerszer, ájultunk befelé rajta, és ez a helyzet ma sem változott, bárhol, bármikor jöhet. 

con_air_1.jpgCage-nek bejött az akciósztárság, hihetetlen menetelésbe kezdett ezen a vonalon, egy éven belül leforgatott két olyan kiváló alkotást, amelyek közül az egyik a Con Air-A fegyencjárat volt,  amelyből többek között megtudhattuk, hogy a nyuszit célszerű visszatenni a dobozba. Istentelenül kigyúrta magát Cameron Poe szerepéért, felejthetetlen az a kilassított kép, amikor lelép a buszról, ahogyan nagyon sok más jelenet is. És még mindig nem volt vége sikerszériának, John Woo és John Travolta még hátravolt, az Ál/Arc óriási siker és remek szórakozást nyújtó mozi volt. Emlékezetes évek voltak ezek, ez a három film annyira jól sikerült, hogy máig nem felejtettük el őket, Cage pedig a közönség kedvence lett nekik köszönhetően.

A sok lövöldözés után aztán romantikus vizekre evezett, az Angyalok városa egy igazi hollywoodi remake, amelyből a hangulatát, és néhány szép jelenetét vihetünk magunkkal. Nem remekmű, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni, elsősorban Cage és Meg Ryan miatt. Ezután komolyabb alkotásban vállalt szerepet, azonban nem volt szerencséje Brian De Palmával, Az utolsó dobás nem lett a mester legjobbja. Ismét meglepőt húzott ezután, a pornóiparba tett kitérőt, a 8 miliméter eléggé felkavaróra sikeredett, a mai napig emlékszem, mennyire ledöbbentem rajta a moziban. A diadalmas 90-e éveket Martin Scorsese-vel zárta, A holtak útja azonban szintén nem lett örök darab, ettől függetlenül vitathatatlanul ez az évtized volt karrierjének csúcsa, ekkor forgatta azokat a filmeket, amelyek miatt a mai napig emlegetjük a nevét.

lord_of_war.jpgA 2000-es évek elején nem túl feltűnően, de kezdett megtörni a lendület. A Tolvajtempó már nem hozta azt a szintet, amit nézőként elvártunk volna egy Nicolas Cage filmtől, a Segítség, apa lettem abszolút felejthetőre sikeredett, a Corelli kapitány mandolinjának vannak szép pillanatai, de összességében sajnos csak egy egyszer nézős romantikus film lett belőle. Ismét akcióra váltott, de A fegyverek szava nem volt átütő siker, aztán egy merész váltás újra helyrepofozta leszálló ágba kerülő karrierjét, az Adaptáció Oscar-jelölést hozott. Ridley Scott és a Trükkös fiúk következett, ami azonban nem lett az igazi, így Cage visszatért a közönségfilmhez, A nemzet aranya pedig hozta is a kötelező sikert, azonban a régi renomé ettől függetlenül lassan, de biztosan elkezdett megkopni. A Fegyvernepper egy megdöbbentően erős film ebből a korszakból, mégis sikerült elsikkadnia. Az időjós egy tartalmas, bár eléggé nehezen befogadható darab, A World Trade Center sajnos semmi újat sem tudott mondani, így csendben elfelejtődött.

Valahol itt lehet egy határvonalat húzni Cage karrierjében, ugyanis addig nagyrészt minőségi alkotásokban vállalt nívós szerepeket, azonban egy adótartozás miatt olyan helyzetbe került, hogy hajtania kellett a pénzt, melynek következtében gyakorlatilag mindent elvállalt, amire felkérték. A szellemlovasnál még azt hittük, hogy csak egyszeri ballépés, de aztán egyre szomorúbban jöttünk ki a moziból, amikor a nevével fémjelzett alkotásokra megváltottuk a jegyünket. A 2000-es évek közepe óta folyamatosan forgat (nálunk is vendégeskedett, a Boszorkányvadászatot követte el nálunk), csak éppen semmi látszatja sincs, felejthetőbbnél felejthetőbb alkotásokra pazarolja a tehetségét. Nőiesen bevallom, hogy képtelen voltam végignézni ezeket a színvonal alatti mozikat (pedig becsszó próbálkoztam vele), annyira köszönő viszonyban sem voltak azokkal a filmekkel, amelyekre ifjabb éveimből emlékszem. Kár az elvesztegetett évekért, annyi jó szerepet eljátszhatott volna, de sajnos nem könnyű felkapaszkodni abból a mélységből, ahová zuhant a sikeres évek után. 

joe.jpgNem hétköznapi egyéniség, valami megfoghatatlan belső tűz ég benne, habár mára már lehiggadt, fiatalabb éveiben eléggé extravagáns életmódot folytatott. Első felesége Patricia Arquette volt, a másik pedig Lisa Marie Presley, akivel rekordgyorsan elváltak, úgy tűnik, az Elvis-mánia nem volt elég ahhoz, hogy a Király lányával boldog családi életet élhessen. Harmadik, jóval fiatalabb felesége - aki nem színésznő, hanem pincérnő volt, amikor találkoztak - oldalán végül megállapodott, fiukat Kal-el-t pedig ki másról nevezhette volna el a képregényrajongó apuka, mint Superman-ről. Johnny Depp neki köszönheti a karrierjét, ő ajánlotta be ugyanis első komolyabb szerepére. Mostanában csendben végzi a munkáját, saját filmgyártó cége is van, vagyis nem szakadt el a szakmától, de a fősodortól távol tevékenykedik. Lehet, hogy a zűrös évek után kellett neki ez a csend, őszintén remélem, záros határidőn belül vissza fog térni az őt megillető helyre. Az A-lista ma már valószínűleg csak álom, de okosan megválasztott szerepekkel meghódítható lesz egy újabb generáció, a régi sikereken felnőtt nézők (=én) pedig újra visszakaphatják egykori kedvencünket. Ne temessük Cage-et, csak idő és jó film kérdése, hogy újra visszatérjen, én nagyon szurkolok neki, megérdemelné, hogy újra a tehetségének megfelelő alkotásokkal örvendeztessen meg bennünket.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr128083888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borosnyuszi 2015.11.18. 07:48:13

Kihagytad A nemzet aranya filmet ami Cage egyik legjobb filmje és szintén kitérő és más műfaj. Kalandfilmet korábban nem láttunk tőle és meglepően jó benne. Szerintem a kosztümös filmem kívül már mindent eljátszott. Sajnos sokszor ugyanazt a búvalbélelt arccal tol végig egy filmet pedig sokkal több van a srácnak. Nekem a személyes kedvencem a Fegyvernepper, Az arizoniai ördögfióka és az Ál/arc (utóbbihoz kellett egy zseniális Travolta is).

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.18. 10:40:18

"legfőbb oka az, hogy inkább kisebb produkciókban vállal szerepet, viszont a közeli jövőben rengeteg bemutató és forgatás vár rá, tehát minden okunk megvan feltételezni, hogy jó úton jár. "
A "kisebb produkció" elég eufemisztikus megfogalmazása lett a kurvaszar filmeknek. :D Legalábbis a Rage vagy a Left Behind nem az az aranyos kis indie mozi, ami csak a közönség rossz ízlése miatt nem kap nagyobb figyelmet, hanem tényleg az a legalja, amiről Cage elhíresült.
Ettől függetlenül a készülő produkciói között tényleg van izgalmas, ami _akár_ jól is elsülhet, de egyik sem túl biztató. (Pl. a Snowdennel kapcsolatban már nem reménykedem, amióta eltolták az Oscar szezonról.)

Egyébként ez egy tanulmányt megérne, hogy miért érzi úgy valaki, hogy minden szart el kell vállalnia, és kb. mintha szándékosan még keresné is ezeket. Nem hiszem, hogy a pénzről lenne szó. Vagy csak ennyire borzasztó az ízlése? :D

Globetrotter2014 2015.11.19. 10:31:33

Cage-dszel a legnagyobb baj, hogy kiszámíthatatlanul szerepelnek a filmjei. A Scorceres apprentice igazi tini franchise indító blockbuster lehetett volna, de valamiért kicsit pukkant. A Next is ilyen jól megcsinált de meg nem értett film lett. Aztán ott van olyan hülyeség, mint a Drive Angry ami a filmhez képest elég sokat futott.
Emellett volt pár hülyesége (Season of the witch) és jópár középszerű filmje.

A pletykák szerint kicsit megége magát ingatlanügyletekkel, és most hajtania kell az állásokat...

exterminador 2015.11.19. 13:18:48

A Werner Herzog-féle Mocskos zsaru egy zseniális filmje 2009-ből.

Littlewood · http://mslittlewood.blogspot.hu/ 2015.11.19. 14:51:18

Nekem nagy kedvencem. Viszont szerintem nem csak a filmjeiben kell keresni, hogy mostanában miért nem annyira sikeres, hanem benne magában. Van benne valami zakkanat, amit lehet belső tűznek is nevezni, de az biztos, hogy zavarbaejtő lesz tőle kicsit minden alakítása. Nagyon "valamilyen", és most éppen olyan időszak van, amikor az nem menő.
süti beállítások módosítása