Ha a szeptember erősnek tűnt, akkor az október csak még jobban le fog nyűgözni, és az sem lepne meg, ha az idei év legerősebb mozis hónapját kapnánk meg hamarosan. A forgalmazók kis túlzással válogatás nélkül idepakoltak mindent, amely a tavasz érdektelensége vagy a nyári blockbusterek nyomása miatt nem fért bele az év eddigi részébe, és persze a Cinefest is hozzátette a magáét azzal, hogy egy rakás fesztiválfilmet bedobott a köztudatba. Favreau, Fincher, Gilliam és Ayer feszül egymásnak, Brosnan és Neeson is akciózik, érkezik Gandolfini utolsó szereplése, két újabb magyar produkció, számolatlan mennyiségű fesztiválsiker külföldről, az egészet pedig az Alien rendezői változatának nyomdokaiban újabb két klasszikus koronázza.

Október 2.

Holdtodiglan (Gone Girl): Gillian Flynn és David Fincher egy krimiből hátborzongató lélektani horrorrá alakuló filmet alkotott, erről is olvashattok kritikánkban.

Lavina (Turist): Nemcsak fontos, de remek film is, többek között erről esik szó kritikánkban.

A séf (Chef): Jon Favreau a blockbusterek világából kiszakadva egy szórakoztató, de nem egy eget rengető filmet hozott össze.

Viktória - A zürichi expressz (Viktoria: A Tale of Grace and Greed): A magyar filmek mellé beszáll egy kvázi-magyar film is: a svájci Men Lareida részben nálunk forgatott filmet egy zürichi roma prostituáltról, magyar színészekkel és  hellyel-közzel magyar stábbal. Első látásra azonban inkább tűnik ez a nyugat-európai ember rácsodálkozó sajnálkozásának a kelet-európai nyomorra, és amellett, hogy filmként nem sok értéket fog felmutatni, még az a veszély is fenyeget, hogy a magyar emberek számára sem szolgál igazán sok meglepetéssel. Tipikusan egy olyan alkotásnak tűnik, amellyel inkább csak Svájcban kéne próbálkozni. (danialves)

(A héten mutatják még be A diadal c. amerikai és a Jacky's World c. magyar dokumentumfilmet.)

Október 9.

Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger): Jeremy Renner most ugyan Bourne-ként egy darabig még nem tér vissza, cserébe viszont egy egészen régi vágású kémthrillerben láthatjuk viszont. A produkció szemmel láthatólag Az Argó-akció sikerét igyekszik meglovagolni, azonban ennek megfelelően kétlem, hogy egy ügyesen összerakott történelmi thrillernél több lenne benne. Bár az USA nem túl hízelgő bemutatása már gyakorlatilag meg is fosztotta az Oscartól, szóval tulajdonképpen minden nyomás nélkül járhatja a saját útját Michael Cuesta filmje. (danialves)

Kétarcú január (The Two Faces of January): A Drive forgatókönyvírójának új filmjéről itt olvashattok.

November Man (The November Man): Egy nyugdíjas Bond (Pierce Brosnan) és egy egykori Bond-lány (Olga Kurylenko) neve ma már kevés ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket egy akciófilmre. Még akkor sem, ha exkémről szól a történet, aki újra visszatér a veszélyes terepre: úgy dönt, megvéd egy szemre való szemtanút, és ezzel jó nagy kalamajkába keveri saját magát. Egykori tanítványa ered a nyomába, és csak egyikük győzhet. Ugye, hogy nem nem tűnik olyan érdekesnek a történet? Minden valószínűség szerint egy jó közepes akciófilm vár ránk, amelyet én természetesen egykori kedvencem miatt biztosan meg fogok nézni (FilmBaráth)

(Továbbá ezen a héten mutatják be a Világok között c. német alkotást.)

Október 16.

Annabelle: A hírt, hogy James Wan nagysikerű horrorfilmjének, a Démonok közöttnek spin-offja/prequelje születik Annabelle néven, kissé rezignáltan fogadtam. Chucky óta tudjuk, hogy a gyilkos babák mindig parásak, de nem voltam benne biztos, hogy van-e elég patron az alapötletben ahhoz, hogy egy igazán emlékezetes horrorfilmet kapjunk. Aztán szembesültem azzal, hogy John R. Leonetti, a legendásan gagyi Mortal Kombat II. rendezője dirigálja a filmet... mit is írhatnék? Hajajaj... (Werewolfrulez) 

Senki szigete: Egy újabb magyar alkotás, amely  a nagyon várós kategóriába tartozik. Török Ferenc a Moszkva térrel generációs filmet tett le az asztalra, ez egy életben egyszer szokott összejönni, tehát ilyen hatalmas elvárásokat ne támasszuk a Senki szigete iránt. Viszont a rendező neve garancia a minőségre, a szereplőgárda sem mindennapi, a magyar fiatalokról szóló történet is érdekesnek tűnik, minden adott tehát a kiváló szórakozáshoz, én jó filmet várok! (FilmBaráth)

Vissza hozzád (The Best of Me): Nem is lenne kerek az évünk, ha nem kapnánk meg a menetrend szerinti Nicholas Sparks-adaptációt. Ennek köszönhetően viszont már szerintem pontosan tudja mindenki, hogy mire számítson, így talán ez lesz az egyetlen alkotás a hónapban, ahol senki nem csalódhat. Pozitívum még, hogy ezúttal legalább a Valentin-napi időzítést megúsztuk, de azért így is jó eséllyel indít támadást ez a produkció a giccses romantikára áhítozó hölgyek (és partnereik) pénztárcája ellen. (danialves)

(A héten érkezik még a Babysitting - A felvigyázó névre hallgató francia vígjáték, a Doboztrollok c. animációs film, illetve a Szobrot Michael Jacksonnak! c. szerb film.)

Október 23.

A bíró (The Judge):  Vasember lassan nyugdíjba megy, így Robert Downey Jr.-nak végre van ideje komolyabb projektekkel foglalkozni. Nagy várakozással tekintettem erre a filmre, de az első trailerek kicsit elszomorítottak, nem igazán tűnik úgy, hogy ezzel az alkotással fogja begyűjteni a neki régen járó Oscar-díjat a kiváló színész. Nem túl eredeti a történet: a nagyvárosi, nagymenő jogász édesanyja temetése miatt visszatér a szülői házba, és úgy alakul, hogy neki kell megvédenie bíró édesapját a bíróság előtt. Nem túl mélyenszántó drámát várok, amelyet azért kár lenne kihagyni, hiszen Robert Downey Jr., Robert Duvall, Billy Bob Thornton neve a garancia az osztályon felüli színészi játékra (FilmBaráth)

Harag (Fury): David Ayer filmjét akkor is borzasztóan vártam volna, ha ez követte volna tőle Az utolsó műszakot. Mivel azonban nem szégyellte elkövetni idén tavasszal a Sabotage-t, ezért most már az én szememben kétszeresen is bizonyítania kell rátermettségét második világháborús sztorijával. Bár sok jel mutat erre, bízom benne, hogy a film nem a Ryan közlegény megmentése tankos verziója lesz, de végül is ha ezt is kapjuk végeredményben, akkor sem jártunk sokkal rosszabbul. (danialves)

Leviathan: Ez a film az Arany Pálmát is megérdemelte volna a Cannes-i fesztiválon, erről is olvashattok kritikánkban. 

Az ismeretlen Drakula (Dracula Untold): Herkules után most Drakula is beköszön egy kis mítoszrombolásra, bár szemmel láthatólag az is közös bennük, hogy utóbbi sem egészen egy hiperrealisztikus ábrázolásmóddal képzeli el mindezt. Mindenesetre én abban sem látok különbséget, hogy a nagy csatázások közepette egy görög félisten vagy egy havasalföldi fejedelem rohangál a vásznon, úgyhogy meglepődnék, ha Gary Shore (első!!!) filmje meg tudná ugrani Dwayne Johnson aprításának színvonalát. (danialves)

Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit): A Dardenne-testvérek legújabb alkotása (és egyben Belgium hivatalos nevezettje az Oscar-díjra) egy olyan nő történetét dolgozza fel, akit kollégái kirúgatnak cserébe egy zsíros bónuszért. A Marion Cotillard által játszott főhősnek pedig 1 hétvégéje van, hogy meggyőzze őket, gondolják meg magukat. Alapvetően ez az az alapötlet, amely bárhogyan elsülhet, de az elmúlt években a belga filmgyártás annyiszor nyűgözött le minket, hogy én bízom a pozitív végkimenetelben. (danialves)

A zéró elmélet (The Zero Theorem): Anlomániám a Monty Python-fanságban is manifesztálódott már nagyon régen, ezért nagyon fájt végignéznem, hogyan jutott el Terry Gilliam a zseniális kultfilmektől a méla unalomba fulladó középszerű alkotásokig. A 2000-es években született alkotások már nem érték el a korábbiak színvonalát, a rendezőt utolérte a sok évtizedes profizmus átka: technikailag még mindig kiválóak a filmek, azonban elveszett az egyediség, az alkotóerő már nem a régi. Ezért hiába a jelölték a velencei filmfesztivál fődíjára, biztos vagyok benne, hogy ismét "csak" egy jó, de nem eget rengető alkotás vár ránk, amelyet elsősorban Christopher Walz miatt érdemes megnézni (FilmBaráth).

(Szintén láthatjuk ezen a héten még a Fák jú Tanár úr! c. német és A kis Nicolas nyaral c. francia komédiát.)

Október 30.

Amnézia (Before I Go to Sleep): Előzetesen ez a film egy olyan thrillert ígért, amelyből régóta hiány van. Rowan Joffe ráadásul nem is akármilyen színészekkel (Kidman, Strong, Firth) tudta megtámogatni művét, így nem csoda, hogy év elején a legjobban várt alkotások közé válogattam be. Azonban a világ nálunk szerencsésebb részeiről befutott kritikák hatására azt kell mondanom, kissé talán elhamarkodott volt a lelkesedésem, de írjanak bármennyi rosszat is erről a filmről, valamilyen szinten azért még mindig reménykedem, hogy egy fordulatos és minőségi thrillert kapunk. (danialves)

Egy szerelem története: a nő (The Disappearence of Eleanor Rigby): Ned Benson tavaly valami olyannal próbálkozott, amivel jó eséllyel még senki más: úgy forgatott romantikus filmet, hogy kapcsolat férfi és női nézőpontját két egész estés műben jelenítette meg. Lehet, hogy ez végül nem bizonyult annyira jó ötletnek, ugyanis a két másfél órás alkotásból nem sokkal később összevágott egy két órás produkciót, mindenesetre mi most, októberben a nő perspektíváját kapjuk meg. (A férfié két héttel később jön.) Talán nem volt túl szerencsés így kettéválasztani, viszont már csak a kísérleti jellege miatt is megérdemel egy megtekintést ez a darab. Meg mert olyan színészek alakítják a főszerepeket, mint James McAvoy and Jessica Chastain. (danialves)

Egy nehéz nap éjszakája (A Hard Day's Night): Nagyon távol áll tőlem a Beatles zenéje, soha nem értettem, miért vette körül őket olyan hatalmas rajongás a 60-as években. Remélem, ebből az áldokumentumfilmből megtudom. Nem most készült az alkotás, 50 év után kerül moziba, meglovagolva a retro hullámot, düböröghetnek újra a Beatles - dalok, jót nosztalgiázhatunk a fiatalemberek óriási problémáin, ami vélhetően hatalmas bulival fog lezárulni. Nagyon várom a filmet, és mivel a gombafejűek-et máig nem felejtette el a közönség, vélhetően nem csak én vagyok ezzel így, tehát ezúttal nem bánjuk, hogy még egy bőrt lehúznak a legendás zenekarról (FilmBaráth)

Piszkos pénz (The Drop): Dennis Lehane neve lehet, hogy nem mond sokat néhány embernek, a Viharsziget vagy a Titokzatos folyó viszont annál inkább. A bostoni alvilág krónikása most ismét egy tőle megszokott alkotással érkezik, amelyet a Bikanyak rendezőjének kezébe tett le. Ő pedig nem akárkiket nyert meg, hanem Tom Hardyt, Noomi Rapace-t, Matthias Schoenaerts-et, valamint az élete utolsó alakítását nyújtó James Gandolfinit. Meglepődnék, ha ebből bármi rossz sülhetne ki. (danialves)

Sírok között (A Walk Among the Tombstones): Liam Neeson egy kicsit félretette az akcióhősködést, hogy nyomozgasson egyet, bár ez azért nem jelenti azt, hogy ne kellene jó néhány rosszfiúval megküzdenie ebben a krimiben. A sötét hangulat már-már a fentebb emlegetett Lehane-t vagy a tavalyi Fogságbant idézi, én pedig csak remélni tudom, hogy a végeredmény kapcsán is hasonló párhuzamokat vonhatok majd. Külföldön egyelőre annyira nem szeretik, de úgy néz ki, Scott Frank előző rendezését, A kulcsfigurát is én tartottam csak egészen kiválónak. (danialves)

St. Vincent: Egészen fű alatt lopakodik be hozzánk Bill Murray legújabb vígjátéka, amely annyira nem is meglepő: Theodore Melfi író-rendező nem az első, aki össze akarja házasítani a tapló humort a független filmekre jellemző optimista szentimentalizmussal, és valószínűleg nem is ő fogja a legjobban csinálni. Inkább tűnik egy straight-to-dvd produkciónak, amely itthon véletlenül a mozikban kötött ki. Bár abból kiindulva, hogy a hasonló témában utazó, egészen ügyes Bad Words még addig sem jutott el, talán van okunk reménykedni... (danialves)

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan: Reisz Gábor filmje igazi sikertörténet: első egész estés alkotását gyakorlatilag fillérekből és szívességekből forgatta le, azonban nemcsak a mozis forgalmazásig jutott el vele, hanem a CineFest egyik nagydíját is megnyerte. Ott még lemaradtam róla, azonban Reisz nemsokára mindenkinek bebizonyíthatja, hogy a zsűri keze nem csak a hazai felé húzott, hanem tényleg megérdemli ezt a rengeteg elismerést. VAN egy olyan érzésem, hogy ez sikerülni fog neki. (danialves) 

Halloween - A rémület éjszakája (Halloween): Elmész, és megnézed, mert nálunk iszonyat ritkán látható nagyban klasszikus horrorfilm az istenkirály formában lévő John Carpentertől. Ha nem láttad EZT, akkor nem tudod, mi az a slasher. Ne, ne gyere nekem a Péntek 13-mal! (Werewolfrulez)

(Ezzel a hihetetlenül erős mezőnnyel száll versenybe még a Szavak nélkül című lengyel dráma, illetve a múlt hónapról átcsúsztatott Kétéjszakás kaland című vígjáték.)